A kollégám a „tükröm”? Munkatársi kapcsolatok értékelése az önfejlesztésben
Önmagunk fejlesztése két alapesetben merül fel. Egyrészről azt tapasztaljuk, hogy több problémával szembesülünk, mint azt általánosságban megszoktuk. Másrészről szeretnénk karrierpályánkon biztosítani a folyamatos előrehaladást, azaz alapmotivációink között szerepel a fejlődés.
Bármely helyzetben is találjuk magunkat, van egy rendkívül alkalmas terep a jelenlegi állapot felmérésére és a változás figyelésére: ez a munkatársi kapcsolatok színtere.
A munkatársi kapcsolatokra úgy tekinteni, mint kutatási területre, nem új keletű szemlélet. Egy kolléga viselkedését saját jellemünk tükörképeként kezelni azonban nem veszélytelen, magas szintű tudatosságot igényel. Elsőre ártalmatlannak tűnik az, hogy egy ilyen ismeretséget górcső alá veszünk, hiszen csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy az adott kolléga felénk tanúsított viszonyulása és reakciói hogyan állnak kapcsolatban saját személyiségünk megnyilvánulásaival.
A múlt rejtélyei csak arra várnak, hogy feltárjuk őket - minden, amit a családfakutatásról tudni lehet
Ez objektivitást követel meg, hiszen nem eshetünk abba a kelepcébe rögtön az elején, hogy saját hibánk kivetülése miatt elkezdjük generálni a „miért nem szólt, hogy…” kezdetű kérdéseket. Ezért mielőtt belevágunk ebbe a vizsgálatba, vértezzük fel magunkat új tapasztalatokkal és technikákkal, amelyek az objektivitást támogatják és ezáltal a tudatosságot teremtik meg.
Kiindulási helyzet: az alapkompetenciák megerősítése
A tudatosság tervezéssel indul. Ki kell jelölni azt az utat, amit be szeretnénk járni fejlődésünk során és egyúttal meg kell határozni azokat a célokat, eredményeket, amelyeket el szeretnénk érni általa. Ahhoz, hogy ez önmagában ne jelentsen elrettentő feladatot, az alapokkal elsajátításával kell kezdeni. Elsődlegesen két kompetencia felmérésére és fejlesztésére szükséges helyezni a fókuszt: az önkontrollra és az önreflexióra.
Az önkontroll az érzelmeink és reakcióink kezelésének képessége, amely a magabiztos döntéshozatalt támogatja. Ezt kiegészítve az önreflexió az a képesség, amely segít egészséges kritikussággal kiértékelni saját gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket annak érdekében, hogy tapasztalatainkat fel tudjuk használni tanulási folyamatunkban.
Azt gondolnánk, hogy ezeknek a kompetenciáknak a fejlesztésére különösebben nem kell sok figyelmet szentelni, hiszen erre mindenki képes, ösztönösek. A valóságban, éles helyzetben jön az első döbbenet, hogy mégsem olyan strapabíró képességek ezek, sérülékenyek és alacsony fejlettségi szintjük által mi is sebezhetőbbek vagyunk. Ezért addig nem tanácsos belevágni a munkatársi kapcsolatok elemzésébe, amíg nem érezzük maximálisan az önkontroll és az önreflexió stabilitását.
Viszonylag egyszerű gyakorlatok és technikák állnak rendelkezésre ahhoz, hogy ezt az erősséget mihamarabb elérjük:
- Légzőgyakorlat: az olyan technika, mint a négy ütemre belégzés és négy ütemre kifújás, képes percek alatt a nyugalmi állapot megteremtésére, amelyben szó szerint kitisztul a tér a gondolatok fogadására, az impulzusok higgadt feldolgozására.
- Csendes séta: a természetben való séta szintén hatásos módszer az elme stresszmentesítésére és az új gondolatok érkeztetésére.
- Napló- vagy jegyzetírás: a megélt pozitív és negatív tapasztalatok leírása, az ezzel kapcsolatban keletkező gondolatok és érzések feljegyzése akár azonnal, de a későbbiek során biztosan támogatnak önmagunk megismerésében. Ezt a jegyzetelést ki lehet egészíteni kérdések felvetésével is, amely már az elemzés lehetőségét teremti meg.
- Időbeosztás és pozitív szokások rendszeresítése: a munkában és a magánéletben egyaránt az önkontroll szolgálatába állítható, ha a napi rutin is picit tervezetebben folyik. Erre példa, ha valaki megfigyeli a napi produktivitási görbéjét, azaz mely napszakban milyen feladatokat tud gyorsan és hatékonyan ellátni, majd ennek figyelembevételével alakítja munkavégzését.
Még mindig csak óvatosan, előre
Ha úgy érezzük, hogy érzelmileg készen állunk mások visszajelzését befogadni és objektíven elemezni, akkor elkezdhetjük kollégáinkat némiképp megszűrni. A „mindenkit megkérek, hogy alkosson rólam véleményt” hozzáállás tele van veszéllyel, ezért körültekintően érdemes megválogatni azokat a munkatársakat, akiket szeretnénk ebbe a személyes fejlődésbe bevonni. Íme néhány kritérium, amit célszerű szem előtt tartani:
- Megbízhatóság: elsősorban olyan kollégákat kell megkeresni, akikkel jó a munkakapcsolat, kötetlenebb beszélgetésekben is partnerek szoktak lenni.
- Tárgyilagos nézőpont biztosítása: a már baráti munkakapcsolatban fennáll annak a lehetősége, hogy tapintatosság miatt veszélybe kerül az őszinte véleménynyilvánítás, ezért célszerűbb olyanokat felkérni, akik kevésbé vagy egyáltalán nem állnak személyes befolyásoltság alatt.
- Sokféleség: ebben a kontextusban a más-más pozícióban lévő kollégákra kell gondolni, akik eltérő szemszögből tudnak visszajelzést adni.
Miután kialakul azoknak a köre, akik a véleménynyilvánításban részt vesznek, még egyszer utoljára fel kell készülnünk az információ fogadására. Önmagunkkal szemben is támasztanunk kell követelményeket, amelyeket szigorúan be kell tartani. Az egyik legfontosabb a bizalom légkörének megteremtése, hogy a közreműködő munkatársak szabadon fejezhessék ki álláspontjukat.
A következő döntő szempont a kritikára nyitottság, legyen az pozitív vagy negatív előjelű. A harmadik és mindegyik közül a legalapvetőbb feltétel a következetesség fenntartása, azaz a változás melletti elkötelezettség erősítése és a fejlődésről való rendszeres számadás, mert ez biztosítja a módot a konstruktív visszajelzéseknek.
Az elkerülendő csapdák
Az eddigi szempontrendszer abban támogat, hogy szilárd lábakon álljon az önkontroll és az önreflexió. A tudatosság és az objektivitás ezen felül még megköveteli két csapdába esés kockázatának csökkentését, de leginkább bekövetkezésének megakadályozását.
Az egyik az összehasonlítás csapdája, amikor másokhoz viszonyítjuk erősségeinket és gyengeségeinket, holott tudjuk, hogy mindenki a maga nemében egyedi és ezért az összemérés tévútra vihet. A másik csapda a vétett hibák ignorálása, pedig mindenki tévedhet és ezekből az esetekből lehet a legtöbbet tanulni.
Ha mindezekre odafigyelünk, akkor olyan környezetet vagyunk képesek kialakítani, ahol az önfejlesztés a saját tempójában biztosítható és eredményes lehet.