Kimmel Hajnalka: Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a klímaváltozás teljes mértékben visszafordítható
Mindenki érzékeli mégis egy emberként hunyunk szemet felette, de akkor most kimondom: a klímaválság létezik. Bevallom, nekem sem a kedvenc témám, folyamatosan úgy érzem túlnő rajtam, tehetetlen vagyok, kizárt, hogy rajtam is múlik a bolygó sorsra. Kimmel Hajnalka, a Tudatos minimalizmus blog megálmodója abban segített nekem, hogy egyáltalán közelebb kerüljek a klímaválság témaköréhez.
Kimmel Hajnalka beszélgetésünk során adott pár támpontot és a végén egy rövid házirendet is írtunk arról, milyen alapvető eszközök vannak egy hétköznapi ember kezében, amit felhasználhat a Föld, a saját vagy gyerekei jövője, az állatok vagy a leendő emberiség számára… kinek mi a motivációja.
Szerinted miért nem vesszük komolyan a klímaváltozást?
Ennek sajnos számos oka van. Sokan távoli, jövőbeli problémának érzékelik, mely nem érinti közvetlenül mindennapjaikat. Túl absztraktnak is tűnhet, ráadásul hajlamosak vagyunk a rövid távú előnyöket nézni a hosszú távú célokkal szemben. Az éghajlatváltozás komplexitása is hátráltatja a cselekvést és az elfogadást. A politikai és gazdasági érdekek is gyakran szembekerülnek a klímavédelmi intézkedésekkel, így maga a halogatás kényelmesebb megoldás.
Személyes tapasztalatom, hogy sokkal jobb illúziók nélkül, némi összetettebb tudással bírni a témában, mint akkor szembesülni a nehézségekkel, amikor végérvényesen elér minket, és már alkalmazkodni sincs lehetőségünk. Mindezek mellett még ott van az önigazolás, a túlzott információ áradat, a tehetetlenség érzése, a csoport és társadalmi hatások. A kérdés egyébként nagyon jó, lényegesen többet kellene erről kommunikálni!
Az ökotudatosság nem arról szól, hogy visszamászunk a fára
Mi a legrosszabb forgatókönyv, ami ránk várhat?
A legrosszabb egy olyan világot vetít előre, ahol az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület) előrejelzései szerint a globális átlaghőmérséklet 4°C-kal vagy annál nagyobb mértékben emelkedik a század végére. Ennek következményeként drasztikus tengerszint-emelkedés, hőmérséklet-növekedés és szélsőséges időjárási események (gyakoribb hőhullámok, viharok, aszályok) várhatóak.
Ezek a jelenségek az élelmiszertermelés jelentős csökkenéséhez vezetnének, mely komoly élelmiszerválságot idézne elő globálisan, miközben a vízkészletek is kimerülőben lennének. E folyamatoknak már most tanúi lehetünk. Fontos még megjegyezni, hogy az éghajlatváltozás okozta károk fokozzák a társadalmi instabilitást, súlyosbítják a gazdasági egyenlőtlenségeket és tömeges migrációs hullámokat idéznek elő, mivel milliók kénytelenek elhagyni lakóhelyüket az egyre súlyosbodó víz- és élelmiszerhiány miatt.
Az IPCC szerint ezek az egymással összefüggő válságok rendkívül bonyolulttá teszik a kezelést, és tovább mélyítik a globális instabilitást. A klímaváltozás hatásai egy úgynevezett polikrízis részét is képezik, ahol különböző globális válságok (ökoszisztéma összeomlása, gazdasági bizonytalanság, növekvő migrációs nyomás, társadalmi feszültségek, szennyezés...) kölcsönösek erősítik egymást.
Ez a folyamat nem visszafordítható... Akkor mi az esetleges legjobb forgatókönyv?
Én inkább már úgy fogalmaznék, hogy kevésbé kellemetlen forgatókönyv, mely megvalósulhatna, ha a globális közösség határozottan lépne fel az ügyben, drasztikusan csökkentené a környezeti terhelést, miközben mindannyian alkalmazkodunk a már elkerülhetetlen változásokhoz. Bár a klímaváltozást visszafordítani nem lehet, mérsékelhetjük a károkat, és egy igazságosabb, fenntarthatóbb világot hozhatunk létre, ahol az erőforrásokat hatékonyabban használjuk fel a természetes élőhelyek megóvása mellett.
A legnagyobb nehézséget azonban az jelenti, hogy a jelenlegi modern gazdaság a folyamatos növekedés elvén alapul. A közgazdasági paradigmák, amelyek a GDP folyamatos bővülésére és a fogyasztás növelésére épülnek, gátolják a fenntarthatóbb megoldások kialakítását. A növekedésre építő gazdasági modellek egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a Föld erőforrásai igencsak végesek, így a folyamatos gazdasági expanzió csak egyre nagyobb nyomást gyakorol a környezetre.
Mi a legnagyobb tévhit a témával kapcsolatban?
Az egyik legnagyobb, hogy a klímaváltozás teljes mértékben visszafordítható. Sokan abban reménykednek, hogy a jövőbeli technológiai fejlődés – amit technooptimizmusnak nevezünk – majd megoldja a problémát. Ez a hozzáállás azonban rendkívül veszélyes, mivel elhalasztja a szükséges azonnali lépéseket, és nem veszi figyelembe, hogy a káros hatások nagy része már visszafordíthatatlan.
Mi volt az a pont, ami miatt elhatároztad, hogy kommunikálni szeretnél a fenntarthatóságról?
Mindig is igyekeztem környezettudatos lenni, de sokáig nem volt meg a módszer, hogy erről szélesebb körnek is kommunikáljak. Nem éreztem magam készen arra, hogy bármilyen szinten „kiálljak” az emberek elé, így csak csendben őrlődtem magamban, vágyva arra, hogy ezzel foglalkozzak. Majd egyszer csak szembe jött velem egy tanulmány, mely nagyon pontosan és összeszedetten kommunikál az éghajlati káoszról, polikrízisről és a várható társadalmi hatásokról.
Ez a tanulmány egy angol professzor, Jem Bendell munkássága, melyet Mélyalkalmazkodásnak hívnak. A mozgalomnak Magyarországon is alakult közössége, melyet az összeomlás-kutató, Stumpf-Biró Balázs vezet. Immár két éve ő inspirált arra, hogy elkezdjem a blogot. Utána már minden jött maga után.
Mik a klímaszorongás jelei?
Ahogy az első kérdésnél is beszéltük, a legtöbben valóban elfordulunk a témától. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy velünk valami igazán rossz is történhet. Az egyik leggyakoribb reakció, hogy az emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják a témát, hogy elkerüljék a szorongást. A klímaszorongás inkább azokat érinti, akik már valamelyest utánamennek a témának és megismerik a következményeket is.
Legfőbb jelei a túlzott aggódás a jövővel és szeretteinkkel kapcsolatban, az érzés, hogy tehetetlen és kiszolgáltatott vagy, továbbá, hogy e probléma bőven túlnő rajtad. Gyakran depresszió, szorongás, visszavonulás és álmatlanság társul hozzá. Én klímaszorongást és az ebből fakadó belső összeomlást két éve aktívan megéltem. Körülbelül 3 napig tartott az igazán mélyrepülés, utána 2 hónap volt, amíg magamhoz tértem, onnantól pedig kicseréltek.
Furcsa, de rám nagyon inspirálóan hatott ez a mentális törés, azóta a cselekvés és tenni akarás hajt amellett, hogy már csak az igazán fontos dolgokra koncentrálok. Mélyen becsülöm a pillanatot, hálás vagyok a szeretteimért, és dolgozom azon, hogy az idő, ami adatott nekem, a lehető legszebben legyen kitöltve, miközben a környezetterhelésemet is igyekszem minimalizálni. Az pedig csak a bónusz, hogy munkásságom hatására egyre többen állnak be ebbe a sorba.
Monumentális az egész téma, gyakran én is tehetetlennek érzem magam ezzel kapcsolatban. Hogyan tudnám mégis hasznosnak érezni magam?
Nekem hatalmas segítséget jelentett, amikor megértettem a különbséget a szükség és az igény között. Bár ez elsősorban a fogyasztásunkra vonatkozik, ebben rejlik az egyik kulcs a környezettudatossághoz, különösen egy olyan társadalomban, amely folyamatos növekedésre van ítélve. Ha képesek vagyunk felismerni, hogy valójában mire van igazán szükségünk, és elválasztjuk ezt az igények határtalan világától, máris nagy lépést tettünk egy fenntarthatóbb élet felé.
Emellett rendkívül fontos, hogy beszéljünk erről a témáról, amennyit csak lehet, és törekedjünk arra, hogy a fenntarthatóság üzenete eljusson a döntéshozókhoz is. Mindannyiunknak, aki bármilyen módon hatással bír, érdemes felfelé kommunikálni, és aktívan részt venni a változás előmozdításában. A párbeszéd segíthet abban, hogy valódi rendszerszintű változások történjenek, amelyek hosszútávon fenntarthatóbb jövőt biztosítanak.
Mit nevezhetünk minimalista életmódnak?
Amit én képviselek az elsősorban a tudatos fogyasztás köré épül amellett, hogy mentális és lelki minőségünket is igyekszünk eltávolítani a materializmustól. A minimalista életmód lényege, hogy az ember kevesebbet fogyaszt, és a szükségleteire koncentrál a felesleges dolgok helyett. Ez nem csak a tárgyak mennyiségéről szól, hanem arról is, hogy tudatos döntéseket hozol, kevesebbet pazarolsz, és inkább az élményekre, a minőségi időtöltésre és az értékes kapcsolatokra helyezed a hangsúlyt.
Bízol a jövő generációjában fenntarthatóság terén? Mi lenne a feladatuk?
Nem, de ez nem az ő hibájuk. A jövő generációinak (és nekünk is) már egy teljesen megváltozott világban kell boldogulniuk, ahol az éghajlat egyre kiszámíthatatlanabb, az erőforrások szűkösebbek lesznek, és a víz- és élelmiszerellátás folyamatosan bizonytalan marad. Emellett a társadalmi feszültségek is növekedhetnek, ahogy a globális válságok hatásai egyre súlyosbodnak.
A fosszilis erőforrások intenzív használata óta radikálisan megváltoztattuk a világunkat – társadalmilag, gazdaságilag és környezetileg egyaránt. Elindítottunk olyan folyamatokat, amelyeket már nem lehet teljesen visszafordítani. A legjobb, amit tehetünk, hogy mérsékeljük a károkat, és felkészítjük a következő generációkat arra, hogy alkalmazkodjanak ezekhez az új, nehezebb körülményekhez.
Az ő feladatuk az lesz, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek lehetővé teszik a fenntarthatóbb életmódot ebben a kihívásokkal teli világban. Két gyermek édesanyjaként, még belegondolni sem könnyű ebbe.
Ha csak egyetlen tanácsod lenne a fenntarthatósággal kapcsolatban, mi lenne az?
Vásároljunk a valós szükségleteink alapján, ne a végtelen igényeink szerint. Valójában nagyon kevés dologra van igazán szükségünk, míg vágyaink szinte korlátlanok. Az igények kielégítése rengeteg erőforrást, energiát és természeti kincset emészt fel, amelyek jelentős környezeti terheléssel járnak. Ha tudatosan döntünk arról, mire van igazán szükségünk, nemcsak a túlzott fogyasztást mérsékeljük, hanem hozzájárulunk ahhoz is, hogy kevesebb nyersanyagot használjunk fel, kevesebb hulladékot termeljünk, és energiatakarékosabbá váljunk.
A fenntarthatóság kulcsa az, hogy felismerjük: a jólétünk nem a folyamatos anyagi javak halmozásából fakad, hanem abból, hogy felelősséggel bánunk a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal, és inkább az életminőségre, mint a mennyiségre fókuszálunk. Ha kevesebbet fogyasztunk, hosszútávon nemcsak a környezetet védjük, hanem egyensúlyba hozhatjuk életünket a természettel.
Fenntarthatósági tippek, ha te is törődnél a bolygóval
- Tömegközlekedés használata: Városon belül inkább a tömegközlekedést, kerékpárt vagy sétát válaszd, ha lehetséges.
- Csökkentsd az autóhasználatot: Racionalizáld feladataidat, hogy 1 út során többet el tudj végezni.
- Vigyázz a folyékony aranyra: ne pazarold a vizet! Ne folyasd, és lehetőség szerint használj keveset. Ha van rá mód, hasznosítsd újra. Ne szennyezd tisztítószerekkel.
- Helyi termékek vásárlása: Részesítsd előnyben a helyi, szezonális élelmiszereket, hogy csökkentsd a szállítással járó környezeti terhelést.
- Spórolj erőforrásainkkal: az áram- és gázhasználat bizony szintén környezetszennyező, így igyekezzünk minimalizálni használatukat.
- Ne használd a légkondit: ha van rá mód, ennek is minimalizáld használatát. Nappal sötétíts, éjjel szellőztess.
- Tudatos ruhavásárlás: Csökkentsd a ruhák impulzusvásárlását, és támogasd a fenntartható, minőségi termékeket vagy használt ruhaboltokat.
- Komposztálás: A háztartási zöld hulladékot komposztáld, hogy csökkentsd a hulladéklerakókra kerülő szerves anyagok mennyiségét.
- Ha van kerted: beton és műfű helyett ültess fákat, méhcsalogatókat. Ha van veteményesed, kezeld vegyszermentesen.
- Kevesebb húsfogyasztás: Csökkentsd a húsfogyasztásod. Ha nem sikerül, akkor keress helyi kisgazdát, akitől vásárolhatsz. A legnagyobb lábnyoma a marhahúsnak van, így ha lehet, azt minimalizáld.
- Vásárolj kevesebbet: Csak azt vedd meg, amire tényleg szükséged van – kerüld a felesleges fogyasztást, és adj új életet meglévő tárgyaidnak.
- Elektronikai eszközeink: Minimalizáld a vásárlásukat és használatukat.