Kivándorlók és itthon maradók mindennapos dilemmái

Az elmúlt húsz évben nincs olyan, akinek életét valamilyen formában ne érintette volna a kivándorlás. Vagy ő maga ment, és lett máshol bevándorló, vagy mentek a barátai, rokonai, esetleg a hazaköltözést is megélte. A cikkben négy, különböző városban élő nő történetén mesélünk – nem egyszer a statisztikákkal is egybevágó – tapasztalatokról; arról, hogy milyen érzés átélni az országcserét, vagy épp itthon maradóként megőrizni a kapcsolatokat.

Szedjük a sátorfát

A húszas éveit taposó Luca és vele egyidős párja, István egy éve télen, a legnagyobb hóesések közepette estek be Berlinbe. Szó szerint, mert se munkájuk, se lakásuk nem volt még, noha eredetileg is hosszabb időre készültek. „Nincs még egy ilyen ismerősöm, aki így jött volna” – mesélte most már nevetve Luca. Kezdetben átmeneti szállásokon laktak, korábban összegyűjtött pénzüket élték fel, de mikor két hónappal később egy ismerős révén szerencsésen eljutottak egy lakásbérlési lehetőséghez, már mindketten fel tudtak mutatni egy állást.

„Ha mondják előre, hogy ilyen nehéz lesz az eleje, nem hiszem, hogy belevágtam volna” – ránt vissza a valóságba Luca, aki főképp egzisztenciális kényszerből helyezkedett el a vendéglátásban, épp most keres új munkát. István asztalosként hamarabb megtalálta a helyét, első körben egy országjáró szerelőbrigádhoz csatlakozott, majd mikor már jobban felszedte a nyelvet, váltott, sőt válogathatott is: egy asztalos műhelyben kapott nemrégiben jól fizető állást.

Érzelmi utóhatások

Luca és István története csak egy, de a kivándorlás mint téma, kérdés, probléma az elmúlt húsz évben szinte minden családnak, baráti körnek az élete részévé vált. A kétezres évek elején hetvennégy-ezerről háromszáz-hetvenezerre nőtt az európai országokban tartózkodó magyarok száma - tegyük hozzá, hogy a visszavándorlók száma is elkezdett emelkedni.

„Ne ijedj meg, de megfigyelnek” - Minden, amit tudnod kell a Truman-szindrómáról

A kutatásokból azt is tudjuk, hogy főleg fiatalok mennek el, körükben magasabb a diplomások aránya, mint a hazai átlag. De mindezek összessége nemcsak egy nagy piros seb az itthoni munkaerő-piacon, hanem nagyon színes érzelmi lenyomattal is bír az elmenőkben, az itthon maradókban és a visszatérőkben egyaránt.

Közel és távol

A közgazdász Rita például a munkája miatt egy-egy félévet már többször is töltött külföldön, mindig nagyon élvezte is, de komolyabb elhatározás sosem volt benne, hogy ennél tovább is kint maradjon. Őt jelenleg a kivándorlás a másik oldalról érinti erősebben: hogy az egyetemen megismert jó barátainak több mint a fele viszont külföldön ragadt. „Élményeket megosztani napi szinten macerásabb, de a közös időket sokkal jobban megtervezzük” – mesélte.

A baráti társaság a kapcsolatok ellaposodása ellen úgy védekezik, hogy minden évben évi két-három hétvégén együtt nyaralnak, és ezt Rita összességében tartalmasabbnak is érzi, mint néha-néha összefutni a Budapesten élő barátaival egy kávéra. Szerinte egyébként azért is ápolja mindenki ilyen lelkesen hazafelé a kapcsolatait a társaságból, mert még nem vertek gyökeret új lakóhelyükön.

Legtöbbjük Londonban él, amelyet sokan csak egy állomásnak tartanak az életükben: „Londonban jó, hogy könnyű onnan hazajárni, de ahogy én látom, családalapítást már kevesen terveznek ott”. Két éve Kanadába költözött barátnőjén pont az ellenkezőjét figyelte meg. „Ő láthatóan hosszú távra tervez, nem annyira van benne, hogy megőrizze a régi kapcsolatait, inkább arra figyel, hogy kint beilleszkedjen” – mesélte. Egy pár évvel ezelőtti hazai tanulmány konklúziói egybevágnak Rita tapasztalataival.

Randevúzni házasságban is ér

E szerint Nagy-Britannia különösen az egyedülálló fiatalok és a diplomások között népszerű migrációs célország, míg Németországba és Ausztriába a férfiak, illetve a szakmunkás végzettséggel rendelkezők mennek nagy számban. (Ebbe a három országba emigrál amúgy a legtöbb magyar.)

Szerelem kontra gyakorlatiasság

A munka meghatározó szerepéből a májusban Dublinba átcuccoló, húszas évei közepén járó Vica is nagyon szívesen mesélt. Ő párját követte Írországba, akivel még egyetemista korukban ismerkedtek össze Franciaországban. Az elmúlt években több országban éltek, Magyarországon is, de volt egy olyan időszak is, mikor a távkapcsolatot gyakorolták.

„Végül a merre továbbra úgy tettünk pontot, hogy én költöztem ki hozzá. Romantikusan mondhatnám azt is, hogy a szerelem vezérelt, de valójában nagyrészt praktikus okai voltak. Elég időnk volt átgondolni, hogy hol tudunk úgy együtt lenni, hogy az mindkettőnknek a legjobb legyen” – mesélte.