Amikor a kiskorú anyákra gondolunk, akkor valószínűleg az első, elemi érzés, ami hatalmába kerít legtöbbünket, hogy ennek nem szabadna megtörténnie
A legtöbben úgy gondoljuk, nem szabadna megtörténnie, és mégis megtörténik. Előfordul ugyanis, nem is olyan ritkán, hogy valaki a tizennyolcadik, sőt, az is, hogy a tizenhatodik évének betöltése előtt válik anyává. Rendkívül sérülékeny társadalmi csoport a kiskorú anyáké, amelynek jogi helyzete nem tökéletesen tisztázott. A törvények, miközben minden erejükkel az újszülöttet védik, megfeledkeznek arról, hogy az őt világra hozó lány maga is gyerek.
A KSH legfrissebben elérhető (2021-es) adatai szerint 2020-ban 1800 olyan gyermek született, akinek az édesanyja a tizennégytől tizenhét éves korig tartó korcsoportba esett. A hátrányos helyzet esetükben kiemelt kockázati tényező: a fiatal anyák kétharmada legfeljebb az általános iskolát fejezte be, és relatív többségük a legalsó jövedelmi ötödbe tartozik.
Kiskorúként teherbe esni kiszolgáltatott helyzetet teremt, amely két szempontból is felvet gyermekvédelmi kérdéseket: egyrészt a születendő gyerek, másrészt a terhes anya szempontjából. De mit tud tenni a rendszer ezekért a lányokért, és milyen lehetőségeket teremt számukra az őket körülvevő jogi környezet? Cikkemben az ELTE ÁJK joghallgatója, Magassy Mercédesz témában írt szakdolgozatának felhasználásával válaszolom meg e kérdéseket.
A kiskorú anyák és a szegénység
Amikor a kiskorú anyákra gondolunk, akkor valószínűleg az első, elemi érzés, ami hatalmába kerít legtöbbünket, hogy ennek nem szabadna megtörténnie. Valójában már azon is meg szoktunk lepődni, ha valaki huszonöt éves kora alatt teherbe esik. Nem volt azonban ez mindig ennyire evidens. A nők korai gyermekvállalása gyakorinak számított egészen az 1950-es évekig, ám ez többnyire a házasság keretein belül történt meg.
Mindannyian olvastunk olyan regényeket, láttunk olyan történelmi filmeket vagy színpadon olyan XIX. századi drámákat, amelyekben, ha véletlenül megesett egy lány, a fiúnak kutya kötelessége volt feleségül venni. Ez a hagyomány különben bizonyos helyeken viszonylag sokáig tartotta magát: az én családomban például voltak olyan fiatalok még a kilencvenes években is, akik azért keltek egybe, hogy gyermekük ne vadházasságba szülessen – jól gondoljátok, már rég elváltak.
Ám a XX. század második felétől a jogszabályok hivatalosan felszámolták az egyedülálló anyák és a házasságon kívüli gyermekek megkülönböztetését, ami nagyon jó volt így, hiszen rendeződött jogi helyzetük, ugyanakkor – a témával foglalkozó szakemberek szerint – ez egyben azt is implikálta, hogy a kiskorú anyák egyedül maradjanak gyermekükkel, hiszen a kiskorú terhességek az esetek túlnyomó többségében nem tudatos családtervezés eredményei.
Mivel azonban jelenleg a társadalmi berendezkedés a kétkeresős családmodellre van optimalizálva, az egyedülálló anyák rendszerint hátrányos szociális helyzetben találják magukat, amelyből már csak azért sem valószínű, hogy sikerül kikerülniük, mert élethelyzetük egyenes következménye, hogy kiesnek a kortárs közösségi életből, a tanulásból. Iskolai végzettség és kapcsolatok híján pedig, jól tudjuk, szinte lehetetlen jó lehetőségekhez jutni a munkaerőpiacon.
Az állami támogatások rendszere pedig – de ez már egy másik cikk témája – épp azokat támogatja legkevésbé, akiknek a leginkább szükségük lenne rá.
Szociális kérdés
De a kiskorú anyák rossz szociális helyzete természetesen más szempontból is értelmezhető. És itt most szeretném gyorsan leszögezni, hogy nem az etnikai szempontra gondolok. Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert a közbeszéd hajlamos a problémát a roma kisebbség problémájának tekinteni, ugyanakkor erre a világon semmiféle tudományos bizonyíték nincs.
A fiatalkorú várandósság „nem cigánykérdés”, hanem szociális, de mivel a romák többsége nagyon nehéz szociális helyzetben él, gyakoribb körükben a fiatalkorú gyermekvállalás. Amit viszont a kutatások egyértelműen bizonyítanak, hogy ahol a társadalmi szegregáció nagyobb, ott a gyermekvállalási kedv is magasabb, amelynek oka részben az, hogy limitáltabb az elérhetősége a védekezésre szolgáló eszközöknek, másrészt – és ez talán fontosabb – a gyermekvállalás a kilátástalanság ellenszere.
Egy olyan lánynak ugyanis, aki számára végtelen távolságra van egy anyagilag, társadalmilag megbecsült munkahelyi pozíció, joggal tűnik fel karrierlehetőségként, az életnek értelmet adó opcióként a gyerekvállalás.
Felnőni és gyereknek maradni
A kiskorú anyák helyzetét bonyolult jogszabályi környezet veszi körül. Szükség van például arra, hogy legyen a születendő gyermeknek gyámja, aki jogosult arra, hogy aláírja a kiskorú szülő helyett a hivatalos papírokat. Milyen papírok lehetnek ezek? Főképp az egészségügyi intézményekben aláírandó papírok, így például az abortusz kérvényezése, ami egy több fordulós döntéshozatal.
De a gyám aláírása kell ahhoz is, hogy az anya elhozhassa gyermekét a kórházból, hogy orvoshoz vagy oltásra vihesse, hogy beírathassa őt az óvodába, hogy családi pótlékot, GYES-t igényelhessen, vagy egyszerűen csak elfogadjon egy adatvédelmi tájékoztatót.
„A korlátozottan cselekvőképes kiskorú szülőtől gyermekét csak a gyermek érdekében szabad elválasztani és cselekvőképtelen (tizennégy éves kor alatti) kiskorú szülő esetén is törekedni kell az együttes nevelésükre” – írja a törvény. Evidens ez alapján, hogy a kiskorú a vele egy háztartásban lévő felnőttet jelöli gyámnak, ám mivel sokszor a nagyszülő a kinevezett gyám, az anya-gyermek kapcsolat sok esetben testvérkapcsolattá alakul át.
Magas fokú bizalmi kapcsolatot feltételez
A tizenhatodik életévét betöltött anya több lehetőséggel rendelkezik, mint a tizenhat év alatti, ugyanis ő döntheti el, hogy ki legyen a gyám. Ám kínálkozik számára egy másik, amolyan ziccerszerű jogi lehetőség is: férjhez mehet. A tizenhat évüket betöltött anyák ugyanis a hatályos törvények szerint a házasság hatására, mintegy varázsütésre, nagykorúvá válnak, és onnantól fogva vihetik oltásra, oviba a gyereküket, lehetnek ők a hivatalos képviselők.
Részben ez áll a hátterében annak, hogy jelenleg Magyarországon évente körülbelül háromszáz gyermekházasság köttetik. A jogszabályok persze nem könnyítik meg azoknak a kiskorú apáknak sem a helyzetét, akik különben vállalnák az apaságot. „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”
Amennyiben az apa nem nagykorú, ezt nem teheti meg. A bíróság az apai jogállást a következők alapján állapítja meg: házassági kötelék, apai elismerő nyilatkozat vagy bírósági határozat. Amennyiben házassági kötelék nincs, úgy az apa gyámjának aláírásával tehet csak elismerő nyilatkozatot. Láthatjuk, hogy a törvénykezés mind a kiskorú apa, mind a kiskorú anya szempontjából magas fokú bizalmi kapcsolatot feltételez saját szüleivel kapcsolatban. Ez a kapcsolat azonban sajnos sok esetben nincs meg, így a kiskorú szülők döntései sokszor nem jutnak érvényre.
Hiányzik a prevenció
Összességében fontos kérdés az is, hogy vajon mi lehetne a módja a gyerekvállalás felnőtt korig való kitolásának. Erre egyértelmű válasz a tankötelezettség életkori megemelése. Fontos adat, hogy amikor 1996-ban a kormány a tankötelezettséget tizenhat éves korról tizennyolc éves korra emelte, az 6,8 százalékkal csökkentette a kiskorú anyaság valószínűségét. 2011-ben azonban a tankötelezettség tizennyolc éves korról újra tizenhat éves korra csökkent, amely a hátrányos helyzetű fiatalok gyermekvállalását újfent erőteljesen befolyásolta.
Másrészt fontos tény az is, hogy a kiskorú terhességeket alapvetően a szexuális nevelés hiánya okozza. Azokkal, akik gyermekként válnak szülővé, a legtöbb esetben sem otthon, sem az iskolákban nem beszélget senki a téma legalapvetőbb kérdéseiről. A 2021-es „pedofiltörvény” néven elhíresült törvénymódosítással pedig, amely lehetetlenné teszi a szexuális felvilágosítással professzionális módon foglalkozó civil szervezetek számára, hogy az iskolákban ismeretterjesztő órákat tartsanak, éppen ez a probléma látszik még inkább elmélyülni.
De persze biztosan érdemes az LMBTQ propaganda elharapódzása miatt rettegni, amikor évente ezernyolcszáz gyerek hoz világra egy gyereket ebben a kedves kis országban, ahol a genderőrületet kivéve minden tökéletesen rendben van.