Kiskorúak, véleményvezérek és jobban keresnek, mint te - Ki a felelős influenszerré vált alfa generációért?

Valóság dióhéjban

A jelenséget számszerűsítve egészen megdöbbentő eredményekkel találkozhatunk: az ELTE-Alfa Generáció Labor 2016-os kérdőíves kutatása alapján a 3-4 éves gyerekek 54%-a használ már valamilyen kütyüt. (Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy ez 2012-ben még csak néhány százalékukra volt jellemző.)

A kicsik közösségimédia-használatával kapcsolatban sem szívderítőbbek a számok: egy kutatás alapján az Y-generációs szülők 79%-a vallotta be, hogy gyermeke már most, hat-nyolc-tízévesen közösségimédia-felhasználó. Némiképp megnyugtató lehet, hogy egy amerikai kutatás szerint az alfa generáció nagyrészt szórakozásra és edukációra használja a közösségimédia-felületeket: nem véletlen, hogy inkább a YouTube-ot és TikTokot részesítik előnyben.

Arról azonban nincs konkrét adat, hogy ezeknek a gyerekeknek hány százaléka válik influenszerré ezeken a platformokon, ugyanakkor a TikTokot pörgetve félelmetesen soknak tűnik az alfa generációs véleményvezér a felületen. Ezt alátámasztandó ezeknek a gyerekeknek már speciális nevük is van: ők a kidfluenszerek.

Kidfluenszerek akkor és most

A kidfluenszerek olyan kiskorúak, akik különböző online platformokra (leggyakrabban TikTok, YouTube) töltött, nagyrészt videós tartalmakkal építik saját brandjüket és online közösségüket úgy, hogy kedvenc bőrápolási rutinjukat, hobbijukat vagy esetleg játékaikat mutatják be a közönségnek az online térben. A kétkedők persze feltehetnék a kérdést: miben különbözik egy kidfluenszer például attól, amikor anno a televízióban egy reklám erejéig láthattunk egy kisgyereket, esetleg annak portréja visszaköszönt egy reklámból?

Dr. Veszelszki Ágnes kommunikációkutató, az NKE Digitális Média és Kommunikáció Tanszék vezetője szerint a plakátgyerekek anonimak voltak: csak az ügynökség ismerte a valódi kilétüket, és egy-két reklám erejéig használták a fotójukat. „Ezzel szemben a miniinfluencerek nevét, tartózkodási helyét, szokásait, életkörülményeit (kép a konyhából, hálóból, gyerekszobából, a családi ház kertjéből) is ismerni lehet, életük alakulását pedig a nagyszámú közönség akár hosszabb időn keresztül folyamatosan nyomon követheti” – húzza alá a szakember.

Fejtől bűzlik a láb?

Dr. Veszelszki Ágnes szerint érdemes lehet a témához csatolni a sharenting fogalmát, mivel ez a jelenség lehet az alfa generációs véleményvezérek sorsának origója.

„A sharenting (vagy oversharenting) fogalom az angol overshare (túl sokat megoszt) és a parenting (gyereknevelés) szavak összeolvadásából ered. Arra a gyakorlatra utal, hogy a szülők, rokonok túl sok mindent megosztanak a közösségi médiában a gyerek életéből: képeket, videókat, intim történéseket is közzétesznek róla.” A szakértő szerint elképzelhető, hogy ebből a gyakorlatból alakulnak át a gyerekek kidfluenszerekké, ahogy az is, hogy tudatosan influenszerként építik fel őket.

„A kidfluencerek célközönségét hasonló korú gyerekek és szüleik jelentik, az általuk leggyakrabban reklámozott termékek közé a játékok, divatcikkek tartoznak. Csak hogy lássuk, mekkora üzletről van szó: már 2020-ban 8 milliárd US-dolláros forgalom volt a kidfluencerekhez köthető” – teszi hozzá a szakember.

A hírnév ára

A profit azonban nem minden: a szakértő szerint már most jó néhány olyan negatív hatásról tudunk, amelyek biztosan befolyásolják a kidfluenszerek fejlődését. „A kidfluenszereknél megváltozik, hogy a privát szféra milyen mértékű nyilvánossá tételét tartják a gyerekek (és felnőtt gondozóik) normának. A gyerekeknek ugyanakkor nincs irányításuk afelett, mit mutatnak meg az életükből (a most születő és felnövő kicsiknek szinte a fogantatásuktól van hozzájárulás nélkül digitális lábnyomuk), emellett állandó tartalomgyártási nyomás alatt vannak.”

Dr. Veszelszki Ágnes szerint kutatásokban már írnak olyan példákról, hogy egyes gyerekeket kivettek a szülők az iskolából, hogy a tanulással töltött időt is tartalomgyártásra lehessen fordítani. Ugyan arról is folyik már szakértői párbeszéd, hogyan hat az influenszerség a gyerekek mentális egészségére (hogyan kezelik például az ismertség előnyeit és hátrányait vagy eljutnak-e például hozzájuk a negatív kommentek és ha igen, azokra miképp reagálnak), ezekről biztosat egyelőre nem tudni.

A kommunikációkutató úgy látja, kérdéses, hogy a kidfluenszerek tevékenysége gyerekmunkának számít-e, illetve az ebből származó bevételt kezelheti-e a szülő, vagy pedig az a gyerek "önálló keresetének" számít. „Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a szülő-gyerek viszony felettes-beosztott szereppé változik-e a kidfluencerek esetén. Volt már arra is példa, hogy a gyerek 18 éves korát elérve beperelte a szülőt a túl sok képmegosztás miatt, és megnyerte a pert” – emlékeztet a kommunikációkutató.

Kiradírozott felelősség

Dr. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi tanácsadója szintúgy a kidfluenszerek tevékenységének jogi aspektusait állítja a téma fókuszába: a szakember szerint gyermekjogi szempontból nagyon fontos kérdés, minek tekintjük a 18 éven aluli, a kortársak befolyásolására is képes közösségimédia-szereplőket, és hogyan érvényesíthetők az ő-, és a többi gyerek jogai.

„Felmerülhet a gyermekmunka és a kihasználás, kizsákmányolás kérdése, a nem életkornak megfelelő tartalmak fogyasztása, a bullying (zaklatás) kockázata és persze a gyermekvédelem is – hogy csak néhány alapvető gyermekjogot említsek. Minden gyerek elsősorban gyerek, és csak utána influenszer, közösségimédia-használó, vagy tartalomfogyasztó” – hívja fel a figyelmet a lényeges pontokra szakértő.

A gyermekjogi aktivista szerint ma már minden gyermekkor digitális, tehát a szülőknek az online térben is olyan felelősen és gondosan kellene eljárni, mint a közutakon, otthon vagy a játszótéren. „Ennek alapja a példamutatás, a jó minta adása a gyereknek, a felelősségvállalás az ő érdekében (ami akár önkorlátozást is jelent, például posztolás tekintetében). A fő cél a gyerek jelenlegi és jövőbeli érdekeinek szem előtt tartása.”

Szabályozás hálójában

Ami a szabályozást illeti, Szilvia szerint komoly különbségek vannak ebben a kérdésben az országok között. „Magyarországon a szabályozás teljesen liberális, ami azt jelenti, hogy a szülőnek teljes szabadsága van abban, hogy mit enged a gyerekének, mit hogyan korlátoz (ha egyáltalán), vagy hogy ő maga hogyan posztol, jeleníti meg a gyerekét. A határ gyakorlatilag a gyerekbántalmazásnál húzódik (tehát akkor léphetne közbe az állam – a hatóságok –, ha a szülő közösségimédia-használata gyerekbántalmazást valósítana meg, de ilyenre nem volt még precedens itthon).”

A britek és a franciák ugyanakkor már belekezdtek némi korlátozásba, bár azt főleg a szülők oldalán teszik. Üdvözlendő, hogy az iparági szereplők felelősségének kérdése is egyre inkább kardinálissá válik, különösen a dark design, tehát a függőséget okozó fejlesztési megoldások tekintetében, de ugyanannyira kezd szorulni a hurok a közösségimédia-felületekhez kapcsolt chatek apropóján. (Mivel ezek mostanra a gyerekekkel szembeni online szexuális visszaélések egyik fő platformjává váltak.)

Az online szexuális visszaélésekkel kapcsolatban Dr. Veszelszki Ágnes több veszélyes gyakorlatra is felhívja a figyelmet: „Rosszakarók egyrészt könnyedén ellophatják a gyerek képeit, ezáltal személyazonosságát (identity theft), és az ő vagy a szülei nevében cselekedhetnek. Sőt, az intimebb fotókat akár gyerekpornográfiához használhatják. Emellett létezik digitális emberrablás, gyerekrablás is (digital kidnapping). Ez arra utal, hogy egy rossz szándékú személy a saját gyerekeként tünteti fel más gyermekét honlapon, marketinganyagokban, stb.”

Visszakanyarodva a szabályozásra: dr. Gyurkó Szilvia szerint az EU-ban most is zajlik egy jogalkotói folyamat, amely ugyan egyre kevésbé a gyermekvédelmi szempontok szerint alakul, de fontos megemlíteni, hiszen ez egy esély arra, hogy az EU-szabályozás jobban védje a gyerekeket.

„Nem az a kérdés, hogy van-e felelősségünk velük kapcsolatban, hanem hogy hogyan tudjuk az online teret úgy szervezni és szabályozni, hogy a gyerekek ugyanolyan biztonságban legyenek, mint máshol” – összegzi a lényeget a szakértő