„A török földrengés borzalmaira nem lehetett felkészülni" - Riport Kovács Tímeával, a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány vezetőjével
Ott voltak a törökországi katasztrófa idején, miközben rengeteg eltűnt embernek és állatnak segítenek a mindennapokban. Demi, a keresőkutya különleges képességei több száz személynek és állatnak segítettek eddig, most azonban kérdésessé vált a hősies munka folytatása.
A Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány gyakorlatilag olyan, mint bármelyik más mentőkutyás alapítvány, azonban van valami, amelyre egyedül ők képesek. Magyarországon kizárólag ez a csapat vállalja az eltűnt állatok keresését is: míg a többi mentőszervezet az eltűnt emberekre fókuszál, addig Kovács Tímea csapata az emberek mellett állatok felderítésével is foglalkozik. A kétségbeesett gazdik pedig tudják, ha eltűnik kedvencük, akkor Tímeára és csapatára biztosan számíthatnak.
„Abban vagyunk speciálisak, hogy eltűnt emberek és állatok felkeresését is vállaljuk. Legyen szó egy elveszett személyről vagy egy elkóborolt kutyáról, cicáról, mi megyünk, ha kutyával lehetséges segíteni az adott helyzetben – kezdi a beszélgetést Kovács Tímea, a Keresőkutyás Szolgálat kurátora. „Általában hetente háromszor veszünk részt valamilyen mentésben, de a telefon mindennap folyamatosan csörög. A keresőtevékenység mellett az állatvédelmi lábunk is aktív, gyakran látogatjuk az iskolákat és óvodákat, hogy a felelős állattartást megismertessük a gyerekekkel.”
Tímea fontosnak tartja, hogy gazdi és kutya között szimbiózis legyen, az alapítvánnyal többek között ebben is segít az állattartóknak.
Nem minden kutya való mentőkutyának
„Mindig változik a csapat összetétele aszerint, amit az élet diktál. (Például, amikor egy csapattagnak gyermeke születik, akkor érthető módon nehezebben tud részt venni a tréningjeinken, valamint mentéseken való közreműködést vállalni.) Nagy vonalakban elmondható, hogy általában nyolc-tíz kutya és gazdi dolgozik a csapattal, akik egytől egyig önkéntesként vállalják a mentőexpedíciókat.”
Vannak, akik kölyökkutyával érkeztek egykor a csapatba, és akadnak olyanok is, akik már fiatal felnőtt kutyával kezdik meg a mentőkutyává válás rögös útját, míg akadnak olyanok is, akik azért jönnek ide, hogy engedelmességre tanítsák kedvencüket, és a kutyájukkal közös szabadidős tevékenységként fogják fel a tréningeket.
Tímea ugyanakkor leszögezi: sajnos nem minden kutya alkalmas keresőkutyának, ez a képzés alatt hamar kiderül. Jó néhány menhelyi kutyánál, de törzskönyves kutyánál is előfordul, hogy hiába tréningezik rendszeresen a gazdája, az állat idegrendszere nem elég stabil ahhoz, hogy profi mentőkutya legyen belőle, hiszen az előéletében olyan traumán esett át, amely beivódott a lelkébe vagy olyan genetikát hordoz, amely miatt hosszútávon kevésbé terhelhető.
„A jó keresőkutya ismérve a stabil idegrendszer és a motiválhatóság, hiszen így könnyebben tanul. Minden mentőkutyának részt kell vennie nemzetközi vizsgákon, ahol szigorú feltételek mellett ellenőrzik, valóban alkalmas-e a mentési feladatok ellátására. Ezeket a vizsgákat ismételni kell, tehát az ebeknek mindig jó szellemi és fizikai kondícióban kell lenniük, hogy folytathassák a munkát” – magyarázza Tímea, majd hozzáteszi, hogy Demi nevű kutyájával évek óta napi rendszerességgel tréningezik.
Demi, a hős keresőkutya
A svájci fehér juhászkutyának rendkívül erős az idegrendszere, és gazdája gondoskodik róla, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsa számára. Demi ugyanis jócskán több, mint egy házi kedvenc: Tímea munkatársa és számos eltűnt ember és állat megmentője. A keresőkutya Tímeával együtt ott volt a 2023-as törökországi földrengések idején a helyszínen, hogy segítsen a bajbajutottaknak.
„Demi nagyon jól képzett kutya, de a törökországi eseményekre nem lehetett felkészülni, hiszen ilyen kiterjedésű romokat, és ennyi sok halottat még sosem láttunk. Nagyon büszke voltam arra, ahogy helytállt, hiszen a mentési folyamat egy része alatt Magyarország hivatásos csapatával, a HUNOR-al is dolgozhattunk. Fontos tudni, hogy amikor a kutyák túlélőt találnak akkor ugatással jeleznek, Demi azonban képes a már nem élők jelzésére is, amit hamar megtanultak a velünk dolgozó műszaki mentő csapat tagjai is, annyira egyértelműen mutatta a találatot. A keresőkutyákat alapvetően élő emberek felderítésére tanítjuk, Demi viszont rengeteg halottról adott jelzést” – emlékszik vissza Tímea.
„Deminek engedelmeskednie kellett minden nehezítő körülmény ellenére. Amikor azt mondtam neki, hogy állj, akkor egy millimétert sem mehetett tovább, hiszen a romok között ez az életébe került volna. Ezért olyan fontos, hogy a keresőkutyák idegrendszere stabil legyen, a kutya pedig kiemelkedően engedelmes! Emiatt is elengedhetetlenek a nemzetközi vizsgák, hiszen ott a szimatmunkán kívül az engedelmességi feladatokban is magas szinten meg kell felelniük a kutyáknak.”
Hogyan tovább?
Tímea és Demi éppen az interjú előtti napokban vett át egy oklevelet a Török Nagykövetségtől, valamint Magyarország vezető tisztségviselőitől hősies helytállásukért, a földrengés egy éves évfordulója alkalmából. A sors iróniája, hogy ugyanezen a napon utasították vissza a támogatásra vonatkozó pályázatukat.
„Sokan még mindig nem tudják, hogy a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány nem kap semmilyen támogatást, pályázni kénytelen a támogatásokra, amit vagy megnyerünk, vagy mint most is, elutasítanak. Ingyen és bérmentve, a saját szabadságunk és saját pénztárcánk terhére veszünk részt riasztásokban, fizetett alkalmazottunk sincsen, igaz, nem is lenne rá pénzünk, hiszen minden kiadást a csapatunk fedez, legyen szó a tréning helyszínekről, felszerelésekről, utazások költségeiről, autóinkról, amelyek több milliós kiadásokat jelentenek, ehhez kapcsolódnak még a kutyáink eszközei, szükségletei, orvosi ellátásuk, rehabilitációjuk, stb.” – mondja Tímea.
„Sajnos az elmúlt években is volt rá példa, hogy visszautasították a támogatási kérelmünket, de bevallom, idén különösen meglepett ez a döntés, hiszen a törökországi katasztrófa helyszínén történt helytállásunk miatt nagyfokú szóbeli elismerést kaptunk. Itthon is önkéntesként veszünk részt a mentésekben, amiért sem fizetést, sem semmilyen más juttatást nem kapunk, magunk fedezzük a saját és kutyáink felszerelését, ellátásunkat, eszközeinket. Így volt ez Törökországban is.”
Az alapítvány működése tehát egy hajszálon függ. Tímea azonban határozottan kijelenti, hogy szeretné tovább folytatni csapatával az eltűnt emberek és állatok felderítését, ameddig csak lehet, hiszen erre a tevékenységre óriási szükség van. Jelenleg közhasznú alapítványként vállalatoktól is várják a támogatást, hogy a naponta érkező, kétségbeesett telefonhívásokra ezentúl is tudjanak reagálni és időben megmentsék a bajba jutott embereket, illetve állatokat.