Az éles karrierváltás nem más, mint önmagunk boldogabb verziója
Sokszor nem tulajdonítunk jelentőséget azoknak a kezdeti jeleknek, amelyek sugallják felénk, hogy elérkezett az idő a változtatáshoz a karrierünk kapcsán. Talán nem ismerjük önmagunkat eléggé vagy tudatosan tartjuk magunkat távol egy bátor lépéstől?
A munkával töltött napok rutin szerint követik egymást, általános a fáradtság, a levertség érzése, gyakran úgy látjuk, hogy nincs értékelve az adott feladatra tett erőfeszítés, egyre többször terelődik a figyelem olyan gondolatok irányába, amelyek pozitív impulzust váltanának ki, ha adódna megvalósításukra lehetőség.
Talán ismerős tapasztalások ezek számodra is, csak éppen nem tudsz velük célzottan foglalkozni, vagy nem mersz belegondolni, hogy mit is sejtetnek számodra.
Félünk önmagunkra kívülállóként szemlélni?
Legtöbbször igen. Hiszen ki szeret szembesülni azzal, hogy az általunk áhított, választott szakmánkban nem érezzük egészen jól magunkat. Az az alapgondolatunk, hogy évekkel ezelőtt azért tanultunk annyit és a munkahelyi szamárlétrát azért küzdöttük végig, mert az elérni kívánt pozícióban akartunk kiteljesedni. Ez motivált, ez hajtott és oda jutottunk, ahova érkezni akartunk.
„A humor nekem a megküzdés eszköze, a nehéz helyzetekben egyfajta feloldozás” – Ács Fruzsinával beszélgettünk
Elégedettséget és kiegyensúlyozottságot kellene érezni, de ehelyett elindult egy belső vívódás, egy kényszerített helyzetben való zsörtölődés és mindennapos a rossz közérzet is, ami már társas kapcsolatainkon is nyomot hagy. Ekkor még hitegetjük magunkat, hogy ez csak időszakos, de eltelik egy hét, egy hónap, egy félév és az érzés nem távozik, sőt. Ez az a végpont, ahol meg kell állni és önmagukhoz fordulva kérdéseket feltenni.
Látni kell, hogy mi változott észrevétlenül vagy alig megnyilvánulva. Lehet, hogy a belső igények formálódtak az elmúlt időszakban vagy a környezetünket érte olyan változás, ami már nem kényelmes számunkra, mert ami fontos nekünk, az nem tükröződik vissza a körülményeinkben.
A kérdőjelek megszüntetéséhez érdemes eltölteni egy kis időt a következő dilemmákkal:
- Ki vagyok én a karrierem szempontjából?
- Ebben a pillanatban mire vágyom a legjobban?
- Tudok új célokat kitűzni magam elé a vágyaim elérése érdekében?
- Mit jelent számomra az elégedettség? Boldog vagyok vagy ez most távolinak tűnik?
- Mi lenne az, amitől újra lendületet kapnék, vagy amitől újra örömömet lelném a munkámban?
Ha arra jutsz, hogy az alábbi állítások közül legalább egy, de akár több is jellemző rád, akkor itt az ideje átgondolni a változtatás szükségét.
Nem találod azt a szenvedéllyel, lelkesedéssel dolgozó személyt, akire korábban büszke voltál, mert nincsenek vagy minimálisan hatnak rád ösztönző dolgok. A karrieredben megvalósítottad azt, amit terveztél és már nem tudsz új célokat kitűzni. Rutinból dolgozol, beszűkültek a kilátásaid a további kibontakozásra (nincs előrelépési lehetőség, nincs kihívás vagy fejlődés a meglévő munkakörben), a körülmények nem inspirálóak számodra.
Egyre többször vágysz pihenésre és nyugalomra, mert az állandó fáradtságérzés, az emiatt elhatalmasodó stressz miatt nincs energiád másra. Több negatívumot hozol fel a munkahelyeddel kapcsolatban, mint pozitívumot, mert már a szervezeti kultúrát sem érzed magadénak. Van egy megvalósításra váró ötleted, ami újra kíváncsivá tenne és érte elindulnál egy új felfedezőútra.
A karrierváltás élessége
A karrierváltás kapcsán nem feltétlenül kell teljesen más szakterületen újraépítkeznünk. Az élesség ebben a tekintetben tágan definiálható, de legfőképpen úgy, ahogy önmagadra vetítve érzed.
Az éles jelző akkor nyer értelmet, amikor valaki elmondhatja magáról, hogy a saját komfortzónáján kívülre került és jó érzéssel tölti el.
Van, akinek az is elég, ha egy másik munkahelyen dolgozhat tovább. Másnak a szektor (versenyszférából nonprofit szervezethez menni) vagy az iparág (kereskedelemből átigazolni a gyártásba) módosítása jelenti a kihívást és így marad az eddigi karrierpályáján.
Továbbá vannak olyanok, akiknek ennél drasztikusabb lépésre van szükségük, ezért hátra hagyják az elért eredményeiket és egy teljesen új szakterületen kezdenek új célokért küzdeni (marketingügynökség vezetőjéből bútorasztalos, ügyfélszolgálati munkatársból jógaoktató).
Egy végcél lobog a szemünk előtt
A fokozatokban közös tulajdonság az elérendő eredmény: rátalálni önmagunk boldogabb verziójára. Valakinek rövid időn belül sikerül ezt megtapasztalnia, míg másoknak több időt fog igénybe venni a folyamat. Ettől függetlenül mindkét típusnak elődlegesen azt kell megerősítenie magában, hogy a birtokolt kompetenciáik nem állandó tulajdonságok, hanem formálható, fejleszthető készségek és képességek, amelyek igénylik a folyamatos törődést.
A következő lépésben annak kell tudatosulnia, hogy a változtatásra irányuló döntést kétségek kíséretében kell meghozni, de ezek leküzdésében egy támogató környezet (család, barátok) sokat tud segíteni.
Az új karrierút megtalálása sokszor elsőre nem megy, de az elhatározás már sokat lendít az ötletelésen. Érdemes meghallani támogatóink tanácsait és véleményét, figyelni milyen témák ragadják meg jobban figyelmünket és elénk fog tárulni a megoldás csak maradjunk mindig nyitottak. Ha kitisztul az új cél, akkor a tervezés és a megvalósítás már akadálymentesen halad a saját ütemében, ami legfőképpen a türelmet kívánja legnagyobb mennyiségben tőlünk.
Az elérendő eredmény akkor lesz kézzel fogható számunkra, ha megkönnyebbülten elmondhatjuk, hogy értelmes és motiváló feladatokat látunk el, magunk elé tudjuk vetíteni az egyéni fejlődésünk lehetőségét és az önmegvalósítás egy új formáját úgy, hogy közben bátran kitartottunk az elképzeléseink mellett és nem inogtunk meg annyira, hogy visszatérjünk a régi mókuskerékbe.
Összességében az éles karrierváltás nem más, mint önmagunk boldogabb verziója, azaz egy egészséges, stabil és határozott személy, akinek volt egy megrekedt életszakasza, amit maga mögött tudott hagyni.