Az élet túl rövid ahhoz, hogy a feszültség éket verjen közénk, karácsonykor ne a háború megnyerése legyen a cél

Ahogy Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta is megjegyezte: „Egyszerűen ilyenkor adja magát lehetőség, mert mindenki együtt van és esetleg tisztázni szeretnék a dolgokat, csak nem megfelelően kommunikálnak és emiatt rosszul sül el. Persze az is előfordul, hogy valaki így szeretné elérni, hogy ráfigyeljenek.”

Tehát, épp a rántott pontyot falatozzuk, mikor emlékeztet bennünket az édesanyánk arra, hogy a 25 éves húgunk idén saját lakást vett, jövőre pedig férjhez megy. Adja magát a kérdés: 38 éves szingliként mikor fogunk végre megállapodni? Aztán ez említett testvér is beszáll a beszélgetésbe, és megkérdezi, kaptunk-e bónuszt idén, ugyanis ő rommá kereste magát és lefogyott 5 kilót, mikor rólunk egy deka sem ment le.

Aztán édesapa felhozza a migráns témát, amihez csatlakozik a nagybátyánk is, és pillanatok alatt szidni kezdik az ország vezetőit és egyik vitából a másikba keveredünk. Hogyan lehet elhagyni a családi csatateret anélkül, hogy sérülnénk vagy másnak okoznának maradandó lelki károkat?

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a családunk hajlamos a vitázásra és eddig minden egyes évben sikerült összeveszni valakivel, akkor nyilvánvalóan érdemes erre felkészülni. Persze nem úgy, hogy már eleve lehangoltak vagyunk, és még be sem tettük a lábunkat, de már alig várjuk a végét. Fontos, hogy jól érezzük magunkat, hiszen időt és energiát áldozunk a családra, a közös ünnepre, aminek rólunk is kell szólnia. Határozzuk el: igenis jól fogjuk érezni magunkat, jókat eszünk és természetesen az sem hátrány, ha meghatározzuk, mennyi időt tervezünk ott tölteni.

Ne menjünk bele a vitába

Gazdag Enikő azt mondja: „Azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy a másik mit csinál, emiatt nem lehet elkerülni a vitákat, viszont eldönthetjük, hogyan reagálunk az egyes helyzetekre. A legjobb, ha nem vonódunk be egy ilyen vitás szituációba, illetve nem vesszük magunkra egy adott megjegyzést.”

Vegyük azt is figyelembe, hogy az emberek általában nem rosszindulatúak, egyszerűen kíváncsiak, a szülők pedig egyébként is állandóan aggódnak a gyerekeiért. Ha valaki olyan kérdést intézett hozzánk, ami kellemetlen, kínos és nem szeretnénk rá válaszolni, akkor nyugodtan jelezzük felé, hogy erről most nem kívánunk beszélni vagy „Nem hiszem, hogy a mai nap a legalkalmasabb ennek a megvitatására”, azután dobj fel egy másik témát.

„Elengedhetetlen ilyenkor a határhúzás, és a többiek tudtára adni, hogy meddig mehetnek el és mivel nem vagyunk hajlandók foglalkozni az ünnepek alatt. Az már más kérdés, hogy ezt mennyire fogják tiszteletben tartani” – mondja Enikő.

Tereljünk

Ahogy az előbb már fel is lett a vezetve, kiváló módszer a kínos helyzetek elkerülésére a terelés. Például, ha arról érdeklődik a nagynénénk, mikor házasodunk össze a párunkkal, nyugodtan felelhetjük azt: „Mikor mindketten időszerűnek érezzük, de mi lenne, ha most inkább arról mesélnél, hogy szerinted mi a jó házasság titka?” Bátran tereljük el a szót vissza a kérdezőre vagy bárki másra, ha szívesebben folytatnánk olyan beszélgetést, ami nem rólunk szól. De akár egy Netflix filmről is elkezdhetünk sztorizni, amit láttunk vagy kérdezzük meg a beszélgetőpartnert, nem látott-e mostanában izgalmas sorozatot.

Lépjünk ki a helyzetből

Nemcsak akkor ajánlott kilépni a helyzetből, amikor forróvá válik a talaj és a legszívesebben belenyomnánk a kocsonyába a nagybátyánk fejét, amiért a vegetáriánusokat pocskondiázza, holott nagyon is tisztában van azzal, hogy mi is azok vagyunk. Természetesen, ha elég erőt és bátorságot érez magában az ember, bármikor megvívhatja kulturáltan a vitáit és kiállhat a nézetei mellett, de ha nem tartja elég (érzelmileg) intelligensek a beszélgetőpartnerét, akkor csak felesleges idő és energiapazarlás. Ilyenkor marad a humorizálás lehetősége vagy a menekülés a szituációból. „Attól tartok, én nem így látom a helyzetet, viszont most megyek és keresek egy kis bejglit.”

Éles helyzetekben tökéletes kilépő egy ilyen mondat, de alapból tanácsos lehet rövidebb szüneteket tartani, ha megterhelőnek érezzük a családot. Olyankor célszerű egyet sétálni, kimenni a szabadba, a mosdóba, egy másik helységbe és jó mélyeket lélegezni, relaxálni, hogy csökkentsük a szorongást, a feszültséget, és megnyugtassuk az idegrendszerünket.

Távolodjunk el érzelmileg a helyzettől

Tracy S. Hutchinson pszichoterapeuta egy remek mindfulness gyakorlatot javasol arra az esetre, ha olyan szituációban találjuk magunkat, ami érzelmileg mélyen megérint bennünket. Ilyenkor a konfliktus felvállalása helyett ismételgessük magunkban a „leválás” szót, mert ez segíthet mentálisan elszakadni a személytől és az érzelmileg megterhelő helyzettől.

Próbáljunk kívülállóként tekinteni magunkra, mintha csak megfigyelői lennénk az eseményeknek.

Jelezzük, hogy figyelünk, de ne szálljunk be a versenybe vagy a vitába

Amennyiben a család nem pécézett ki bennünket és a családi vita forrása a felemlegetett múlt, a politikai nézetek vagy az édesanyánk konyhamártírt alakít és két napja nem aludt, hogy összerakja az ünnepi menüt, akkor is ajánlott lehet kifejezni a megértésünket. Jelezzük, hogy megértjük a szándékait, az érzéseit, a nézeteit, ugyanakkor őrizzük meg semlegességünket és tereljük el a szót. Továbbra is a cél nem bevonódni, ehhez pedig néha ki kell fejezni az együttérzésünket vagy a megértésünket.

Karácsonykor a cél ne egy vita megnyerése legyen, hanem a béke megőrzése, hogy kellemes időt töltsünk el a családdal. Az élet túl rövid ahhoz, hogy a feszültség éket verjen közénk. Használjuk bátran a szakértők tippjeit és tegyünk meg mindent a saját lelki biztonságunkért, valamint békénkért, hogy ne úgy érezzük magunkat a karácsonyi ünnepek után, mint egy második világháborús megtört katona, aki hazatért a frontról.