Élet írta karácsonyi mesék
A karácsony mindannyiunk életében különleges időszak, tele várakozással, fényekkel és illatokkal – ugyanakkor gyakran nem úgy alakul, ahogy tervezzük. Legyen szó egy fagyasztott pizzával megmentett családi vacsoráról, egy körbejáró ajándékról, vagy a magány ellenére is szeretetteljes összejövetelről, ezek az emlékek emlékeztetnek arra, hogy az ünnep valódi értéke a közös pillanatokban rejlik.
A karácsonyi időszak az életünk egy olyan állomása, amelyet általában nagyon várunk. Rengeteg reményt, illatot, színt és csillogást párosítunk hozzá, de a vége gyakran olyan lesz, mint egy összekuszálódott égősor, amelyet soha többé nem bogozunk ki.
Őszinte, vicces és elgondolkodtató történetek arról, hogy nem vagy egyedül a saját égősoroddal.
A fagyasztott pizza esete
A karácsonyi menü minden esetben kardinális pontja az ünnepnek. Mit készítsünk, mit süssünk, hányan leszünk, és persze megérkeznek a vegetáriánus és vegán családtagok is, mellettük a húsimádókkal. Nem kérdés, hogy mindig lesz legalább egy vendég, akinek semmi sem elég sós vagy édes. „Volt egy karácsonyunk, amikor fagyasztott pizzát szolgáltam fel a családnak” – meséli Noémi, akinek hatalmas családja minden szenteste nála gyűlik össze.
„Ne aggódj miattam, csak érezd jól magad apuval!” - elvált szülőként sem lehetetlen úgy karácsonyozni, hogy mindenki jól járjon
„Szívvel-lélekkel készültem a karácsonyra. Mindenben meg akartam felelni mindenkinek, bizonyítva, hogy az alig három hónapos kisfiam mellett sem áll meg az élet. Én leszek az a szuper nő, anya és feleség, aki így is tud bejglit sütni – méghozzá háromfélét –, képes halászlevet és marhahúslevest tenni az asztalra, és persze nem hiányozhat a narancsos kacsa és a rántott hús sem, mindenféle körettel.
Mindenkinek jeleztem, hogy délután négy órától már lehet jönni, mert addigra biztosan elkészülök az ételek zömével. Előző éjszaka egy pillanatra sem hunytam le a szemem, mert a gyermekem úgy döntött, hogy végigordítja az éjszakát. Reggel másnaposokat megszégyenítő lassúsággal és levertséggel készültem az első közös nagycsaládos karácsonyra.
Elkészítettem a bejglit, betettem a sütőbe, de azt már elfelejtettem, hogy be is kellene kapcsolni. Közben elromlott a mosogatógép, a gyermek is olyan nyűgös volt, mint még soha. Csak azt láttam, ahogy peregnek az órák, én pedig sehogyan sem állok.
Délután négy óra nagyon hamar elérkezett, vele együtt az anyósomék, a férjem testvérei és az én családom. Azt láttam, hogy a húslevesen kívül semmi sem készült el. El sem tudom mondani, mennyire szégyelltem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy pont az anyósom menti meg a helyzetet egyetlen mondatával: »Noémi!
A fagyasztott pizza is tökéletes lesz, ha azt nyugalomban esszük meg.
Ebben a pillanatban sírva fakadtam, megöleltem az anyósom, aki segített kivenni a mélyhűtőből a fagyasztott pizzákat. Megsütöttük őket, és hangos nevetések közepette elfogyasztottuk. Ha életem egyik legszebb karácsonyára gondolok, ez a nap mindig eszembe jut. Akkor elfogadást és megértést kaptam ajándékba, ami azóta is jellemzi a családunkat.”
Ajándék, ami mindig körbeér
Andrea családja még nem szokott le az ajándékozásról, így mindig hatalmas fejtörést okoz, hogy kinek mit adjanak szenteste. „Nálunk is ilyenkor gyűlik össze a család, benne a nagybácsikkal és nagynénikkel, a jókedvvel és persze az állandó izgalmakkal, hogy vajon megfelelőek-e a karácsonyi ajándékok. Emlékszem, pár évvel ezelőtt történt, hogy kifelejtettem a párom nagynénjét, és neki nem vettem ajándékot. Mire észbe kaptam, már mindenki nálunk volt.
Úgy döntöttem, pánik helyett leveszek egy kedves vázát a másik szobában lévő polcról, letörölgetem, gyorsan beteszem egy ajándékzacskóba, és megoldottnak is tekintem a ballépésemet. Ritkán vagyok büszke magamra, de akkor úgy éreztem, van mire. A férjemmel sem egyeztettem – elvégre sosem használtuk azt a vázát –, gondoltam, a legfontosabb, hogy kipipáljuk az ajándékok sorát.
Amikor elérkezett az ajándékok kibontása, büszkén néztem körbe a családon, hogy vajon mindenki elégedett-e. Egyedül a párom nagynénje nézett rám értetlenül, kezében a vázával. Perceken belül kiderült, hogy ő ajándékozta évekkel ezelőtt a testvérének. A testvér továbbadta, majd újra és újra, míg végül nálunk kötött ki. Most, ennek a közjátéknak köszönhetően, ismét az eredeti gazdájánál landolt. A kezdeti zavart hatalmas nevetés váltotta fel, és ezek után a váza soha többé nem került a fa alá.”
A karácsony nem a magányról szól
„A barátnőm egy hónappal az ünnep előtt hagyott el, a munkahelyemen közölték, hogy januárban nem hosszabbítják meg a szerződésemet, így nagyon magam alatt voltam” – idézte fel Balázs egy pár évvel ezelőtti karácsonyt. „Semmi kedvem és erőm nem volt ahhoz, hogy lemenjek a szüleimhez, ahol az öcsém a tökéletes családjával, a szüleim pedig a fantasztikus házasságukkal vártak. Azt éreztem, egy csődtömeg vagyok. Úgy terveztem, veszek kenyeret, felvágottat és egy üveg sört, majd végigalszom ezt az ostoba napot.
Este nyolckor azonban az egész család ott állt az ajtóm előtt, fazekakkal, süteménnyel és széles mosollyal. Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Mire észbe kaptam, már bent is voltak. Édesanyám és a sógornőm elpakoltak, apám megölelt, az öcsém pedig hátba veregetett. Úgy tettek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az ünnepek után összekaptam magam, munkát találtam, és ma már családos emberként biztosan tudom:
a karácsony az összetartozás ünnepe.
Smink: Schneider Anna
Haj: Kristóf Imola
Modellek: Niki/attractive.hu, Ben/wammodels.hu