Két évig vizsgáztatták, mielőtt eldöntötték, hogy ő mehet az űrbe - interjú Kapu Tiborral, a következő magyar űrhajóssal
1980. május 26-án, 20 óra 20 perckor indult el Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós a világűrbe. 44 évvel később ugyanezen a napon, sőt, ugyanebben az órában és percben derült ki, hogy ki fog hamarosan újra az űrbe utazni. Kiválasztását 28 hónapnyi folyamatos próbatétel előzte meg, amelynek a legelején még több mint kétszázan vágyták ugyanazt: a következő magyar űrhajóssá válni.
„Nem mondtam el senkinek, hogy aznap lesz a kiválasztás. Tudtam, hogy a hír reggel jelenik meg a sajtóban, ezért még este autóba ültem és hazamentem Nyíregyházára a szüleimhez. Felébresztettem őket, hogy személyesen mondjam el nekik az eredményt. Akkor döbbentem rá, hogy a családom számára is kihívást jelent a program, amikor tavaly a négy űrhajósjelölt egyikének választottak. Akkor és most is ugyanazt láttam a tekintetükben, a büszkeség és a féltés különböző arányait” – meséli Kapu Tibor kutatóűrhajós.
A HUNOR Magyar Űrhajós Program felhívására több mint 240 érvényes pályázat érkezett, amelyeket nemzetközileg elfogadott követelmények szerint szűrtek meg a szakértők. Százan kerültek be az úgynevezett előszűrésbe, ami egy online teszt volt logikai és természettudományi kérdésekkel. Ezt követően 44 fő utazott Hamburgba a második fordulóra, ahol folytatódtak a biometriai, pszichológiai és ismereti felmérők. A legjobb 26 főt Kölnben tesztelték tovább, majd következett a legnehezebb szakasz, az egészségügyi felmérés.
Itt már nem csak az intelligencia és a kitartás csapott össze egymással, a továbbjutást a pályázók genetikája is befolyásolta.
Az orvosi rosta után nyolcan maradtak versenyben, őket még várta egy utolsó kör Csillebércen. A legjobb négy főre, Kapu Tiborra, Cserényi Gyulára, Dr. Schlégl Ádámra és Szakály Andrásra további 14 hónapos felkészítés és megfigyelés várt, mielőtt kiderült, hogy ki lesz közülük a kiválasztott, valamint a tartalékos űrhajós. Ez idő alatt a négy jelölt ugyan egymás versenytársai voltak, mégis őszinte barátság alakult ki közöttük. “a 14 hónap alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz, a kollegialitás maximumának határait már régen túlléptük, barátok lettünk” - mondja Tibor.
Magyar nők az űrkutatásban: Strádi Andrea izgalmas élete
„A kiválasztás estéjén egyesével vezettek be minket egy terembe, ahol az asztalon egyetlen boríték volt, benne az eredménnyel. Mindenkinek annyi időt hagytak a hír feldolgozására, amennyire szüksége volt. Egy ilyen bajtársias időszak után akaratlanul is a hatása alá kerülsz annak, hogy a te örömöd egyben azt is jelenti, hogy a három társad szomorú lesz. Ez az érzés nagyobb hatással volt rám, mint az, hogy nekem sikerült.”
Tibor mellett egy tartalékos űrhajóst is kiválasztottak, a kétgyermekes családapát, Cserényi Gyulát. „A boríték kinyitása után volt bennem egy kis negatív érzés, hiszen én is szerettem volna első lenni. De ez egy-két nap után rendeződött bennem. A racionális oldalam azt mondatta velem, hogy én is sikert értem el és rengeteget fejlődtem az utóbbi két évben, de persze érzelmileg bennem volt az is, hogy most nem jött össze a végső cél.
De amikor otthon, a három éves kisfiam azt mondja nekem, hogy apa, te űrhajós vagy, az feldobja a napomat. Annak viszont őszintén örülök, hogy Tibi lett a kiválasztott. Vele nagyon jól tudunk együtt dolgozni.”
A kutatási program
A HUNOR egy olyan kutatási program, amelynek célja, hogy magyar űrhajós magyar kísérleteket végezzen el a Nemzetközi Űrállomáson. Kapu Tibor a NASA akkreditált pilótájával és két másik külföldi űrhajóssal együtt indulhat majd a világűrbe. Eközben a tartalékos űrhajós és a magyar szakemberek feladata az lesz, hogy a hazai kutatók és fejlesztők képviselőiként a Földről segítsék Tibor munkáját, és így a projekt sikeres elvégzését.
„Példanélküli, hogy ennyi magyar kísérletet fognak egyidőben elvégezni az űrben. Talán az egyik legfontosabb feladat a sugárzásmérés lesz, fejlesztve a Farkas Bertalan által megkezdett kutatásokat. Ezen a területen komoly hagyományunk van a Pille elnevezésű sugárzási dózismérő kifejlesztésével, amely a magyar űrtevékenység eddigi legsikeresebb terméke. A NASA a Holdra visszatérő Artemis-misszióhoz is magyar műszert vásárolt. Mi a Pille 5. generációját fogjuk tesztelni a Nemzetközi Űrállomáson.
Emellett holdporból szeretnénk építőanyagot készíteni, amelyet hold- vagy marsbázis kialakítására is fel lehet majd használni. Egy másik kísérletben az emberi testen fogunk egyszerre különböző paramétereket mérni és azt is vizsgáljuk majd, hogy ezek milyen hatással vannak egymásra. Mivel kevés vizsgálati eredményünk van az űrben dolgozó emberekről, minden olyan orvosi paraméter, ami mérhető, az hozzáad a tudományhoz. Az űrnövény-termesztés is fontos feladatunk lesz, amely a Debreceni Egyetemmel közös kísérlet.
A paprikának mind a szára, mind a levele rengeteg hatóanyagot és vitamint tartalmaz, amire a paprikának nincs szüksége, kicsi a helyigénye is, így a hosszútávú űrutazásoknál hasznos tápanyag lehet. A gyógyszerek vizsgálata is fontos feladatunk, mivel vannak olyan hatóanyagok, amelyekről tudjuk, hogyan működnek a Földön, de ha sugárzás éri őket, akkor ezek a hatóanyagok sérülhetnek és megváltozhat a hatásuk is. Olyan eszközt szeretnénk fejleszteni, amely megállapítja, hogy az adott gyógyszer használható-e az űrben vagy sem.”
Non-stop vizsga
A válogatás és a felkészítés a végső kiválasztásig kétszer 14 hónapig tartott. Ez idő alatt Tibor és Gyula folyamatos pszichológiai és fizikai terhelésnek volt kitéve, amely időszak lényegében egy nonstop vizsga volt úgy, hogy nem ismerték a pontozás szabályait. Ez a versenyhelyzet egyfajta önismereti utazásként is hatott rájuk. „Nagyon jó érzés volt kilépni a komfortzónámból és megérezni, hogy azon kívül is tudok jól teljesíteni” – meséli Gyula.
„A jelentkezés előtt sok mindent szívesen kipróbáltam volna, de a fő hangsúlyt a munkámra és a családomra helyeztem. Emiatt a kalandok és a kihívások háttérbe szorultak. A felkészítés során izgalmas volt legyőzni a korlátaimat, kipróbálni olyan dolgokat, amelyek kihívást jelentettek, ilyen volt például a vízi túlélő gyakorlat, műrepülés, vagy épp a helikopterből való kiugrás. Itt nem voltak alternatívák, meg kellett csinálni a feladatokat. Ott álltam a helikopter ajtajában és nem mondhattam azt, hogy nem ugrom ki.
Az ember az új munkahelyén az első két hétben szokta igazán odatenni magát, de amikor több mint egy évig minden lépésedet kiértékelik és megjegyzik úgy, hogy nem tudod, melyik feladat hogyan van pontozva, akkor csak annyit tehetsz, hogy folyamatosan a maximumot hozod ki magadból.” Gyulával ellentétben Tibor kalandvágyó természeténél fogva sok mindent kipróbált már űrhajósjelölt élete előtt is. „A képzés előtt maratonokat futottam, két zenekarban játszottam, dolgoztam, mindig több dologgal foglalkoztam egyszerre.
Tudtam, hogy fontos a kitartás. A program során rengeteg olyan feladat volt, ahol támaszkodni kellett a saját pszichénkre, személyiségünkre. Számomra a kérdés nem az volt, hogy meg tudok-e csinálni egy feladatot, hanem az, hogy képes leszek-e egyszerre csak egy dologra koncentrálni és nem szétszórni a figyelmemet. Erre az új képességemre vagyok a legbüszkébb. Most már nem is tudom elképzelni azt az életstílust, amit a program előtt éltem, ez már végleg megváltozott bennem.”
Az új generációknak is fontos
Az Y-generáció óta csak tankönyvekből vagy a szüleink emlékezetén keresztül ismerhettük a magyar űrkutatás történetét.
Most a legkisebbeknek is lehetősége van arra, hogy találkozhassanak egy leendő magyar asztronautával.
Ez az élmény akár a pályaválasztásra is döntő hatással lehet, a fiatalok motiválása és az ismeretterjesztés tehát legalább olyan komoly küldetés, mint az űrutazás maga. Tibor és Gyula ennek súlyára az utóbbi hetekben döbbent rá igazán.
„Azt tapasztalom, hogy annak ellenére, hogy az emberek ezidáig személyesen nem ismertek minket, mégis nagy az érdeklődés felénk. Szeretném bebizonyítani, hogy el tudom érni azt, amit ők már látnak bennem” meséli Tibor. „Az I. Hazai Űrkongresszuson, Balatonfüreden találkoztunk Jim Christensennel, a NASA volt oktatási igazgatójával. Az egyik interjú után odajött hozzám, és azt mondta, az autogramosztás az én életemben csak három másodperc, másoknak viszont egy életre szóló élményt jelenthet.
Ezen a rendezvényen ott volt Farkas Bertalan is. Nagy szeretettel fogadott, és olyan büszkeséggel mutatott be minket, mint egy nagyapa az unokáit. Néhány fős beszélgetésre számítottunk, de rengetegen eljöttek, hogy találkozhassanak velünk. Közösen látogattuk meg azt a fát, amit Berci tiszteletére ültettek 1980-ban. Idősebbek és gyerekek is odajöttek hozzánk, érezhető volt, hogy ez mindenki szívügye. Egy percig sem érezzük tehernek a program ezen részét, számunkra is élmény átélni mindezt.
Van annak jelentősége, hogy a magyar kísérleteket magyar űrhajós végzi el. Arra készülünk, hogy lerakjuk az alapokat, hogy minden tapasztalatot felhasználva jöhessen a következő program, a következő magyar űrhajóssal. Itthon most nagyon jó példa lehet a gyerekeknek, hogy kellő elhivatottsággal olyan hétköznapi mérnökökből is lehet valaki űrhajós, mint amilyenek mi vagyunk Gyulával. Ezért is nagyon fontos számunkra a fiatal generációk motiválása.”