„Dühít, hogy a nők negyven felett láthatatlanná válnak.”- interjú Jakupcsek Gabriellával

Miért adtad könyvírásra a fejed?

A Vajay Zsófival közös könyvben izgalmas korszakot örökítek meg. Reggelente a Danubius Rádióban a Capuccinót vezettem, délutánonként a TV2-ben napi vetélkedőm ment – az életemért könyörögtem, nemhogy írjak! A körülöttem lévők mondogatták, hogy ez a televíziós időszakom megérne egy könyvet – ezért született meg a Hepehupa, Zsófi szerkesztésében. 2016-ban eljöttem a köztévétől, sok mondanivaló rekedt bennem.

Fél évig csak a sebeimet nyalogattam, de nem a televíziót sirattam – az számomra csak egy a kommunikációs eszközök közül –, egyszerűen közléshiányom volt. Kiadók kerestek meg, hogy írjam meg a balhét, amit nem szerettem volna, viszont egyikük feltette a jó kérdést is: mit szeretnék elmondani, ha írnék? Vannak az életben megúszhatatlan helyzetek, és engem az izgat, ilyenkor hogyan viselkedem, miért úgy, mások hogyan viselkednek, vagy mi van akkor, ha meg akarod úszni, és mi van akkor, ha nem.

Ezek a kérdések hívták életre első önálló könyvemet, a Megúszhatatlant, ami egyben útkeresés, hogy rátaláljak írásban ugyanarra a hangra, amit tőlem a televízóban megszokhattak.

Nemrégiben jelent meg új könyved, A napos B oldal, melynek koncepciója felkelti a figyelmet: megosztod velünk a tapasztalataidat a mentális és fizikális egészséggel összefüggésben, amiket negyven felett szereztél, ugyanakkor egy-egy témakör mellé szakértői útmutatást is adsz – így a könyv egyszerre személyes és szakmai. Nem féltél, hogy üti majd egymást a kétféle hangvétel?

Dilemma volt, de azt tudtam, hogy nem nekem kell megmondani a tutit. Én a kérdéseket teszem fel, a fejezeteket találom ki és elmesélem, hogy velem ez vagy az miért történt. A témák közt van olyan, amihez másképpen nyúl a szakértő, például a ruhákkal vagy a hormonpótlással kapcsolatos fejezetekben.

Hogyan választottad ki a felkért szakértőket?

Magánemberként vagy újságíróként ismertem meg őket, és nagyra tartom a munkásságukat. De nem volt feltétel, hogy egyetértsenek velem.

Van olyan rész, ahol úgy érzed, még neked is dolgoznod kell magadon?

Mindegyik területen! Ez a könyv arról is szól, hogy amikor azt hiszed, eleget tettél, jön a következő állomás, ami újat hoz a kinézetedben, szervezetedben, családi állapotodban, szinte mindenben. Olyan nincs is, hogy megérkezel.

Tabukat döntögetsz?

Remélem. Az előnyöm, hogy meg tudok fogalmazni kínosnak mondott témákat is. Felteszem a kérdéseket azok helyett, akik még a barátnőjüket sem mernék megkérdezni. Igyekszem az érzékeny témákat több oldalról is megvilágítani.

Nemrég voltam egy konferencián, ahol Pataki Ági derűsen beszélt az idő múlásának elfogadásáról. Számomra mondandójának üzenete az volt, hogy bár az idő előrehaladtával tudomásul kell venni korlátainkat, ne a korunk határozza meg a cselekedeteinket. Ha neked kellene megfogalmazni útravalót a negyven feletti léthez, mit mondanál?

Megpróbálok korszerű maradni nyitottsággal és a komfortzónából való gyakori kilépéssel, akár még konfliktusok felvállalása árán is. Veszélyes, ha úgy érzed, már megteheted, hogy nem hagyod el a megszokottat. Nem tudsz lépést tartani, és ekkor jön a kiégés is. Beszélgettem pszichológusokkal és sportorvosokkal arról, hogy a kiégés mennyire nem korhoz és nemhez kötött. Sokan gondolják, hogy valaki pörög, majd törvényszerűen kiég.

Nálam fiatalabbak kiégnek, én pedig még mindig ugyanolyan lelkesedéssel vetem bele magam a munkába, mint azelőtt. Ha nem vagy a helyeden, könnyen ráunsz a feladatokra, persze sokszor kényszerek és felelősségvállalások állnak a megalkuvás hátterében. Szerencsés az, akinek a hobbija lehet a munkája. De értsük meg, hogy egy munkahely nem wellness szálló.

Hogyan töltődsz fel?

Időnként kicsekkolok, elutazom. Ráadásul egy napom sem telik el úgy, hogy egy vagy másfél óráig ne vonulnék el. A béke szigete lehet akár a kocsimban is. Gyakran egy órával előbb odamegyek a programokra, hogy kicsit élvezzem a nyugalmat, de egy jó színházi előadás is kikapcsol.

Legtöbbünket a diéta kapcsán érik kudarcok, kíváncsi lennék, hogyan őrzöd meg karcsú alakodat. Az írásodból átjön, hogy ezen a téren is tudatos vagy.

Szeretem magam. Ha nagyon éhes vagyok, eszem. Ha egy kevésbé diétás ételt megkívánok, azt is megeszem. A táplálkozás az energetizálás miatt érdekel. A megfelelő táplálékbevitellel sok mindent meg tudok oldani: örömforrás, szinten tartja az energiámat, segíti alvásomat és kiváltja a gyógyszereket. Minimális odafigyeléssel a megfelelő táplálkozásnak óriási a hozadéka.

Nem korlátozom magam, én is rárontok egy péksüteményre, ha frissen sütött, ahogy nem vetem meg a proseccót sem – innen nézve hedonista vagyok –, de odafigyelek a mértékre.

Volt valaha, hogy diétáznod kellett?

Nincs rá szükségem, mégis szinte minden formáját kipróbáltam már: voltam vega, Candida-diétáztam, moksa-cseppeket szedtem, böjtöltem, intervallum- és cukordiétát követtem. Mindezt egészségügyi okokból: mert gyereket akartam, vagy hogy a szülés után egyenesbe jöjjek. Amikor naponta tizennyolc órát forgattam, azért csináltam, ha hajnalban keltem, akkor meg azért. A korral kevesebb táplálék kell a testnek. A szokásokon kellene változtatni, hogy tudatosabbakká váljunk az étkezésben.

Rákattanunk dolgokra, így voltam a dohányzással: csak egyféle cigarettát szívtam, de azt sokat. Észrevettem, hogy szürke a bőröm, rekedt vagyok és fixált is. Megküzdöttem, hogy letegyem a cigit, ma rá nem gyújtanék.

Mit teszel a mentális egészséged megőrzése érdekében?

Semmit, ami rossz érzést kelt bennem, kisírom vagy kiírom magamból. Megkeresem hozzá azt, aki segít és megbeszélem vele a problémát. Ha hedonista korszakomban vagyok, rosszul alszom, viszont jól érzem magam. Ezt egy nyugvó fázis követi: leszoktatom magam a hedonizmusról, hogy nyugton aludjak. Ezzel a párossal érdemes mindenkinek kísérleteznie, hogy mik a határai.

Egyébként a mértékletesség is egyfajta hedonizmus, mert azért vagyok az, hogy sokáig hedonista lehessek. Nem lepusztítani akarom a testem és az elmémet, hanem karban tartani, hogy minél tovább kiszolgáljanak.

Mi volt a célod A napos B oldal megírásával?

Hogy aki egyébként nem foglalkozna a fizikális és mentális egészségével, az kedvet kapjon hozzá. Negyven körül elindul egy folyamat, melynek során ki-ki szembesül a maga problémáival. Hormonális változások játszódnak le testünkben – akár egy-két év alatt is óriásit változhatunk! El kell fogadnod, hogy a hormonok és a pajzsmirigy működését nem tudod befolyásolni.

Erről külön is szeretnék beszélni egy következő könyvben: hogy milyen irányzatok vannak, és arról is, hogy tíz-tizenöt év is eltelik itthon, míg egy nő megtalálja a megfelelő terápiát. Dühít, hogy a nők negyven felett láthatatlanná válnak. Ha elmúltál harminc, lehúzhatod a rolót, és ha nem így teszel, még meg is botránkoznak.

Micsoda vihart kavart, amikor megosztottam, ahogy a tengerparton táncolok! Mintha ennyi idősen nem lehetne nevetni, divatozni, élvezni az életet. Nincs helye ebben a korban az önfeladásnak – soha nincs itt az ideje!