Jákob Zoli: Spontán hozza az élet, hogy éppen mikor és kiket támogatok, de azt teljes szívvel teszem
Jákob Zoltán személyét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Sokféle módon ismerhetjük, akár mint a Crystal Nails alapítóját, egy tűzpiros Ferrari tulajdonosát, vörös rózsákat osztogató Nagy Őt vagy folyamatosan előretörő üzletembert. Zoli nemcsak közvetlen és megnyerő, hanem nagylelkű is, amelyről jótékonysági tevékenységeivel rendszeresen tanúbizonyságot tesz.
A vele készült riportból megtudhatjuk, hogyan jött létre a Jákob Alapítvány, kiknek és milyen módon nyújt segítséget, és mi motiválja őt a jótékonyság terén.
Szülői minták
Jákob Zoltán egy kis faluban nőtt fel, Bács-Kiskun megyében. Gyermekkorától kezdve azt a mintát látta a szüleitől, hogy szorgalmasan dolgoznak és segítenek másoknak. „Mindig volt pénzünk, de már akkoriban is sok olyan embert láttam, akinek nem volt. Számomra belső motiváció, hogy segítsek, mert a szüleimtől is ezt tanultam. Amikor kevés volt, akkor is mindig próbáltam adni” - emlékezett vissza Zoli.
Elmondta, hogy amikor valaki meggazdagszik, a vágyak terén előjönnek a „gyerekbetegségek”, mint a drága autók, ruhák, utazások és a menő lakás iránti igény. „Eljön egy pont, amikor hozzászoksz ezekhez, eltelsz velük, és már nem okoznak olyan boldogságot. Ekkor kell elgondolkodni azon, hogy mit lehetne még csinálni a sok pénzzel, ami számodra is újra örömöt okoz.” Eleinte beteg gyerekeket, kórházakat, autistákkal foglalkozó intézményeket és iskolákat támogatott.
„Miért pont őket? Mert nem tehetnek róla, hogy betegek vagy rossz körülmények közé születtek. Gyerekkoromra visszaemlékezve semmi gondom nem volt, felhőtlenül élhettem, de azoknak, akik valamilyen betegséggel küzdenek, ez nem adatik meg, csak a nehézségeikkel való küzdelem a mindennapok során.”
Példaként említette, hogy az autisták egy olyan kis csoport, akiknek viszonylag hatékonyan lehet segíteni, ha megfelelő készségfejlesztést, lehetőségeket és törődést kapnak, így sokat tudnak fejlődni, és nagyban javulhat az életminőségük.
Összefogásra ösztönzés
A kezdetek után szerette volna intézményesített formába terelni jótékonysági tevékenységét, így létrehozta a Jákob Alapítványt. A mozgalomhoz hasonló projekttel szeretné megmutatni, hogy miként segíthetünk egymáson, illetve ösztönözhetjük az embereket, hogy akinek több van, az adjon annak, akinek nincs semmije. A közösségi média platformokon találkozhatunk különféle érzékenyítő videókkal, amelyek azokat a családokat mutatják be, akik támogatásban részesültek, és beleegyeztek, hogy szerepeljenek az Alapítvány oldalain.
„A videók azért készülnek, hogy az emberek közelebbről láthassák, másoknak milyen problémákkal kell megküzdeniük. Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy léteznek rossz sorsok, szegénység, de nem feltétlen szembesülnek ezzel. Én is csak akkor döbbenek rá, hogy egyeseknek milyen szörnyű életkörülmények között kell tölteniük mindennapjaikat, amikor segíteni megyek.” Folyamatosan készülnek tartalmak a közösségi média felületeire, de korántsem minden jótettről.
Sokszor a támogatott családok privát üzenetben képekkel és videókkal köszönik meg Zoli segítségét, de nem szeretnének nyilvánosan szerepelni, így ezeket csak ő látja. Kiemelte, hogy úgy véli, ha a videókban konkretizálják a nehéz helyzetekben élők problémáit, akkor a társadalom többi része is felfigyel és érdeklődni fog a téma iránt. Ez a felvetés pedig beigazolódni látszik, hiszen a tartalmak rengeteg embert ösztönöztek már cselekvésre, továbbá hazánk nyolcadik legnépszerűbb TikTok-profilja a Jákob Alapítványé.
Hosszútávú változás
Zoli nemcsak a magánéletben, hanem a jótékonykodásban sem szereti a monotonitást, így a támogatottak köre nem korlátozódik egyetlen konkrét csoportra. „Szeretem a változást és azt, ha új impulzusok érnek. Újra és újra felmerül, hogy hol lehetne segíteni, folyamatosan keresem a lehetőségeket. Spontán hozza az élet, hogy éppen mikor és kiket támogatok, de azt teljes szívvel teszem.”
Az Alapítvány honlapján és TikTok-felületén naponta több, mint száz megkereséses érkezik, de olyan jelentkezőket próbálnak kiszűrni, akiknek valódi segítséget tudnak nyújtani. Zoli elmondta, hogy a jótékonyság legnehezebb része a kiválasztási folyamat. Minden megkeresést kivizsgálnak, és megpróbálnak a lehető legalaposabban meggyőződni arról, hogy valóban az általuk kiválasztott személyeknek van-e a legnagyobb szükségük a segítségre.
„Igazából mindig az a nagy dilemma, hogy az egyszeri segítség, a pénzbeli adomány összességében mennyire javítja a helyzetüket. Főleg olyanokat támogatok, akiknek hosszútávon tudok javítani az életén. Kicsit elcsépelt, de mégis azt vallom, hogy ne halat adj, hanem hálót. Így például volt olyan, akinek két évre elegendő tűzifát, napelemeket, telefont, vagy épp műkörmös tanfolyamot adtam, hogy önfenntartóvá válhasson.”
A jótett többet ad, mint elvesz
Idejéhez mérten egy-két hetente tesz személyes látogatást, így a támogatott családok mintegy ötödéhez jut el. Ezen alkalmakhoz mélyebben kötődik, illetve hatalmas boldogság számára, hogy sokszor már azzal örömöt tud szerezni másoknak, hogy egyszerűen jelen van. Továbbá minden esetet tanulásnak, fejlődési lehetőségnek tekint. „Kihívás szembesülni ezekkel az élethelyzetekkel, de a segítségnyújtás azonnali boldogsággal és szeretettel tölt el.
Például nemrég jártam egy családnál, ahol már három hónapja kikapcsolták az áramot.
Vettem nekik napelemet, összeszereltük, és együtt ünnepeltük, mikor bedugtuk a lámpákat a konnektorokba, és fénybe borult a ház. A jótékonyság megtanít örülni az apróságoknak, elhelyezni magad a világban, és erős szemléletformáló hatással is bír.” A lehetőségekhez mérten megpróbálnak minden támogatott személyt utánkövetni.
Ez számos esetben igencsak örömteli folyamat, például azon sclerosis multiplexben szenvedő fiataloknál, akik tartalomkészítők szerettek volna lenni, így eszközöket és tanácsokat kaptak Zolitól, amelyeket hasznosítva ügyes posztokat szerkesztettek. Más helyzetekben, főleg a gyógyíthatatlan beteg gyerekeknél szomorú eredménnyel zárul az utánkövetés, de ilyenkor is egy cseppnyi megnyugvást jelent Zolinak, hogy legalább egy időszakot megkönnyíthetett számukra.
Jövőbeli tervek
Jelenleg a karácsonyi időszakra készülnek. Ötletelnek, hogy hogyan tudnak minél több családnak, minél előnyösebben segíteni az ünnepekhez kapcsolódóan. Hosszabb távon pedig szeretne jobban elmélyülni a pszichológiában, és egy saját tanulmányi jellegű projekten dolgozna. Kutatná a filmművészetet, a közösségi médiatartalmakat és ezek lélektanát, hogy jobban megérthesse és kamatoztathassa a mozgóképek erejét.
„Nagyon nehéz úgy jótékonykodni, hogy ne legyenek csalódott emberek, hiszen, mint említettem, mindenkinek nem tudunk segíteni. A célunk, hogy az emberek a rászorulóknak nyújtott támogatásunk által inspirálva összefogjanak a jó ügyek érdekében. Lényeges továbbá, hogy úgy segítsünk, hogy azoknak, akik munkaképesek, de valamiért nem tudnak dolgozni, átmenetileg adományozunk, hogy később saját maguk teremthessék meg a jövőjüket.”