Látom a karikás szemeiket, a kis rendezetlen arcocskáikat, és biztosan tudom, hogy esélyem sem lesz a kettes szorzótáblát megtanítani nekik - a korai iskolakezdés élettani hatásai
Ma hazánkban az általános és középiskolákban az első órára reggel nyolckor csengetnek be. Ezt megelőzően a diákoknak már az intézményben kell lenniük, hogy mentálisan is felkészülhessenek a rájuk váró feladatokra.
Nem véletlen, hogy a tanárok egyik legnagyobb kihívása mindig az első óra, hiszen a gyerekek még fáradtak, ami a legtöbb esetben nem múlik el reggel nyolc után sem.
Balázs Edit, egy budapesti általános iskola tanítónője, alsó tagozatos diákokat oktat. Véleménye szerint reggel nyolckor érdemben átadni a tudást szinte lehetetlen.
„A gyerekek reggel nyolckor még szinte alszanak” – fakadt ki a pedagógus. „Többségük alig negyven perce kelt ki a meleg ágyból, összekapta magát és berohant az iskolába. Látom a karikás szemeiket, a kis rendezetlen arcocskáikat, és biztosan tudom, hogy esélyem sem lesz a kettes szorzótáblát megtanítani nekik. Reggel kilenc óra előtt egészen biztosan nem.”
Fontos a napi rutin
Ami ennél is elkeserítőbb, hogy a gyerekek nagy része nem reggelizik, mert egyszerűen nincs rá idejük. Ennek oka a fáradtság: este tíz-tizenegy órakor még ébren vannak, nem tudnak vagy nem akarnak elaludni, reggel pedig muszáj felkelni. Így a napjuk feszültséggel, rohanással és stresszel indul. Pedig a reggeli a legfontosabb étkezés, de erre csak akkor van esély, amennyiben a gyermek reggel hatkor ébred.
Azonban, ha szülőként ragaszkodunk az ajánláshoz, miszerint a gyerekeknek 5–12 éves koruk között napi 10–11 órát kellene alvással tölteniük, ez azt jelenti, hogy a kiskamasznak este kilenckor már aludnia kellene. Nem véletlen, hogy az iskolai teljesítményük is romlik. Figyelmetlenek, képtelenek koncentrálni, és sokszor ezért az első tanórát játékkal vagy beszélgetéssel töltjük, holott az előírás szerint matematika vagy magyar órát kellene tartani.
Már húsz perc természetben töltött idő bizonyítottan csökkenti a stresszt - beszélgetés Bukovicsné Békefy Daisy tiktokerrel és Michaletzky Luca pszichológussal
Az esti rutin szervezésénél érdemes nyugtató, ellazító tevékenységeket beiktatni az alvást megelőzően. Kisebb gyermekeknél például a fürdés után a mesélés, beszélgetés, a napi feszültségek oldása, feldolgozása lehet jó módszer. Esetleg masszázs vagy kellemes zenehallgatás is segíthet. A legfontosabb, hogy próbáljuk kerülni az esti tévénézést, és érdemes már a késő délutáni órákban kikapcsolni a digitális világot.
A természetes napnyugta előrehaladtával a pihenés idejét is előbbre kell helyezni. Az ébredés minősége is fontos, hiszen nem mindegy, hogy a gyermek magától ébred, vagy egy álomból kiszakítva, befejezetlen alvás terhével kezdi a napot. A nyugodt, harmonikus reggel mindenképpen pozitív alapot jelent a nap további részére, ehhez pedig megfelelő körülmények szükségesek.
Amennyiben a család időbeosztása és a szülők munkakezdése lehetővé teszi, egy közösen elfogyasztott reggeli sokat adhat a nap sikeréhez és békéjéhez. Fontos, hogy a gyermek a napját érzelmi biztonságban, a család körében kezdhesse.
Terényi Andrea, nevelési, kapcsolati és bullying megelőzési szaktanácsadó szerint ebben a felgyorsult világban a mindennapok fokozott ingeráradata testi, érzelmi, gondolati és környezeti szinten is jelentős terhelést jelent a gyermekek számára. A fiatalok idegrendszere és mentális képessége azonban nincs felkészülve erre a rohamra, amit a folyamatos információáradat és érzelmi hatások jelentenek.
Ezért minden gyermek egyéniségének és pillanatnyi lelkiállapotának megfelelően reagál az őt érő ingerekre. A napirend kialakításánál alapvetően fontos figyelembe venni a gyermek teherbíró képességét, és a szükséges terheléseket fokozatosan bevezetni – beleértve az iskola utáni különórákat és edzéseket is.
Az átlagos napirend
Nézzük, hogyan alakul egy ilyen korú gyermek átlagos napirendje. Szülőket kérdeztem, akiknek a gyermeke alsó tagozatos, és a válaszok egyöntetűen lesújtóak voltak.
„Iza nyolc éves, második osztályba jár, és reggel hét előtt nem tudom kirángatni az ágyból" – meséli édesanyja, Anna, majd hozzáfűzi, hogy a kislánya olyankor is szinte mindig sírva ébred, azt mondja, fáradt és álmos.
„Bár szereti az iskolát, a társait és a tanárait, lemondana ezekről, csak hogy tovább pihenhessen. Ilyenkor mindkettőnkben feszültség uralkodik. Ő hisztizik, én pedig toporzékolva az órát figyelem, mert tudom, hogy nincs fél óránk sem arra, hogy elkészüljön és elinduljunk – hiszen legkésőbb 7:45-re az iskolában kell lennie. Az ilyen feszült reggelek után hiába búcsúzom el tőle szeretettel, tudom, hogy az egész napunkat beárnyékolja az összezördülés" - mondja az édesanya, aki a mindennapjaik további részébe is beavat.
„Délután négyig napköziben van, utána megyek érte, ha nincs edzése, akkor öt körül érünk haza, és le kell ülnünk tanulni, hogy átnézzük a házi feladatot, mert ha később kezdjük, annyira fáradt lesz, hogy semmire sem megyünk. Mire végzünk, általában este fél hét van, de gyakran már nyolc is. És bizony, ekkor vacsorázunk, fürdünk, és este kilenckor végre van egy kis ideje arra, hogy rajzoljon, mesét nézzen vagy játsszon.
Esélyem sincs tíz előtt lefektetni, mert ilyenkor már túlpörög. Ez mindig újabb konfliktushoz vezet.
Hetente kétszer úszni jár a gerincferdülése miatt, ilyenkor a házi feladatot gyakran lediktálom neki, és másnapra a verset sem tanuljuk meg” – magyarázza Anna, aki nagyon nem ért egyet a tanítási renddel, akárcsak egy másik szülő, aki szintén fel van háborodva a korai órakezdés miatt. „Nem értem, miért nem lehet később kezdeni az első órát? Ha fél kilenckor kezdenének, már az is hatalmas segítség lenne” - állítja az apuka.
„A fiam minden reggel hányingerrel küzd, pedig mind a pszichológus, mind a tanárai szerint kiegyensúlyozott gyerek, aki imád iskolába járni. A fáradtság azonban az órákon is jelen van, ami nem meglepő, hiszen hatalmas a követelmény, a stressz és a megfelelési kényszer már egészen kicsi korban is" - meséli egy másik osztálytárs anyukája.
A későbbi kezdésnek megvan az ára
Szakértők szerint szülőként életeket alapozunk meg ebben az időszakban, mintákat közvetítünk, éppen ezért érdemes felállítani a fontossági sorrendet. A legfontosabb a gyermek testi, érzelmi és mentális egészsége, hiszen minden más ezekre épül. A szülők feladata az, hogy támogassák és erősítsék a gyermek egészségi és érzelmi állapotát, teherbíró képességét, és ha kell, jó „lengéscsillapítóként” mérsékeljék az elvárások hajszáját, amely a mai felgyorsult világban nem egyszerű.
A középiskolák zömében szintén nyolc órakor kezdődik a tanítás. Kivételt képeznek ez alól az alapítványi iskolák, ahol többségében nyolc után, fél kilenckor vagy kilenckor kezdik meg az első órát.
Havonta gyerekenként 135.000 forintot fizetünk azért, hogy gyermekeink később kezdhessék a tanórákat.
„A fiam általános iskolás, a lányom gimnáziumba jár ugyanabba az alapítványi iskolába. Itt fél kilenckor kezdődik az iskola, és az első óra mindkét esetben beszélgető óra” – meséli egy édesapa, aki szerint így a gyerekeknek van idejük ráhangolódni a következő órákra, és ami talán ennél is fontosabb, olyan témákat érintenek ezeken az órákon, amelyek a korosztályukat érdeklik. Kifejthetik a véleményüket, elmondhatják, mit gondolnak, éreznek, ez pedig hatalmas mentális segítség.
Nem kérdés, hogy a követelmény magas, de figyelnek arra is, hogy a gyerekek ne legyenek túlterheltek. Van házi feladat, de lényegesen kevesebb, mint az állami iskolákban. A beadandó feladat viszont lényegesen több, de ezekre van idejük felkészülni. Így egy-egy témakörnek jobban és mélyebben utánanézhetnek, ez pedig növeli a tudásukat és az önbizalmukat. A különórák így is a szabadidejük nagy részét felemésztik, de fontos, hogy lehetőségük legyen pihenni is.
Az egyszülős családok problémája
„Nem tehetném meg azt, hogy délelőtt tíz órára járjak be dolgozni” – fakadt ki elkeseredetten Klára, aki egyedül neveli két gyermekét. A kicsi óvodába jár, a nagyobb most kezdte az első osztályt. „Amennyiben kitolódna a tanórák kezdése, én egészen biztosan elveszíteném a munkám. A kicsi már reggel hétkor az óvodában van, és legkésőbb fél nyolcra a lányom az iskolában. Így van esélyem csupán pár percet késni minden nap a munkahelyemről, ahol reggel nyolckor kellene munkába állnom.”
Ez a családi körkép pedig korántsem egyedi eset. Ma hazánkban az egyszülős családok a statisztikák szerint húsz-harminc százalékra tehetők. Ezekben az esetekben a kötelező óvodai, iskolai bejárás, a kíséret megoldása az élet nehezített játszótere, különösen, ha a munkahely alig vagy egyáltalán nem rugalmas.
Mentális kiégés is okozhatja az iskolarendszer elhagyását
Magyarországon tizenhat éves korig tankötelesek a gyerekek, tehát a 16. életévüket betöltött fiatalok a megkezdett tanév végén dönthetnek arról, visszaülnek-e az iskolapadba. A KSH adatait böngészve meglepő felfedezésre tehet szert bárki, aki arra jár, ugyanis az adatokból kiderül, hogy:
a hazai lakosság tizenhét százaléka az általános iskolát sem fejezte be, húsz százalékuk pedig a nyolcadikos ballagás után többé nem tanult tovább.
A magyarok tizennyolc százaléka rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal vagy szakmát igazoló oklevéllel, huszonnyolc százalék azok aránya, akik érettségiztek, és a diplomások száma is csupán tizennyolc százalék.
Az anyagi és családi körülményeken túl a korai mentális kiégéssel magyarázza a szakértő, Terényi Andrea, a magas iskolaelhagyók jelenségét. Születéstől kezdve, de már előtte is, a tanulás a legtermészetesebb és legszerethetőbb tevékenység a gyermek számára. Az a tanulási folyamat, ahol saját belső motivációból lehetséges többé válni, megismerni, elsajátítani bármit, az ember természetes működése szerint erős érzelmi kötődéshez vezet.
Az így szerezhető ismeretek elsajátítása élménnyé, örömmé válik, és éppen ezért a fáradtság érzése sem kerül előtérbe, hiszen szeretettel, kíváncsisággal tanul. A mai itthoni, általános társadalmi megítélésben a tanulás nehézséget, fárasztó tevékenységet jelent. Épp ezért, bármennyire is fájdalmas, egyéni tűrőképesség kérdése, hogy ki mikor hagyja abba a tanulást.
A kiégés, a túlzott elvárások, a kialvatlanság mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok szorongjanak, kiégjenek, és már az általános iskolában elegük legyen az oktatásból.
Amikor feltettem a kérdést, hány óra lenne az ideális az iskola megkezdéséhez, voltak, akik a reggel kilenc órát tartanák a gyermekek szempontjából helyénvalónak úgy, hogy délutánra már vagy ne legyen házi feladat, vagy jóval kevesebb legyen a mostaninál.
Külföldi példa
A cikk zárásaképp pedig következzen egy külföldi példa Angliából, ahol a tanítás reggel 8:00–8:30 között kezdődik, és átlagosan 15:00–15:30 között ér véget. „A korai ébredés ellenére lényegesen könnyebb az iskola, mint a magyarországi követelményrendszer” – mondja Franciska, aki férjével és tíz éves kislányával él Nagy-Britanniában, és jelenleg nem tudja elképzelni, hogy a gyermeke Magyarországon tanuljon.
„Nem érzem, hogy hatalmas lenne az elvárás az iskolákban. Mind a tanítás, mind pedig a számonkérés sokkal lazábbnak, engedékenyebbnek tűnik, mint a magyar oktatásban. Félelemmel tekintek erre a hatalmas különbségre, hiszen nem tudom, a lányunk hogyan állná meg a helyét egy magyarországi iskolában.”
A szakértők szerint a mai hazai oktatási rendszerben a gyermekek életkori sajátosságait és megváltozott életkörülményeit gyakran nem veszik kellően figyelembe. Azok a szülők, akik megtehetik, alapítványi vagy magániskolákba menekítik gyermekeiket, remélve, hogy ott nemcsak tudást, hanem mentális egészséget is kapnak.
Egészen biztos, hogy szinte nincs olyan szülő ma hazánkban, aki ne érezné, hogy a mai oktatási rendszerben a gyermekek életkori sajátosságai, megváltozott életkörülményei egyáltalán nincsenek figyelembe véve. Aki teheti, kimenekíti a csemetéjét az állami intézményekből, remélve, hogy nemcsak tudást, de mentális egészséget is szerez a gyermek.
És van, aki a meglévő rendszerben próbál lavírozni, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az iskola utáni rövid időszakban töltődhessen a gyermeke.