Horváth Viola: A fiatalok előtt nem volt jövőkép, perspektíva és nem volt összeköttetésük a munka világával, ezen akartam változtatni
Horváth Viola szabadúszó marketing tanácsadó, doktori képzés hallgatója és a protégé. Talent Lab nevű nonprofit szervezet alapítója és vezetője. Három évvel évvel az indulás után a szervezet mentoráláson kívül workshopokat és képzéseket is szervez a fiataloknak. Viola az évek során sem veszítette szem elől a célt: legfontosabb támogatást és perspektívát adni a fiataloknak.
Viola hisz a kiegyensúlyozott építkezésben és a tehetségek pártolásában.
Korábban mesélted, hogy a protégé indulásának a covid alatti lezárások adták meg a kezdőlöketet. Hogyan fogtál bele ebbe a projektbe?
Az ötlet már két évvel a pandémia előtt megvolt, mivel a probléma nem újkeletű, viszont a covid alatt láttam, hogy hatalmas problémák lesznek a szakmában. Azok a fiatalok, akik turizmusban szereztek diplomát és elkötelezettnek érezték magukat az ágazat iránt, még ők is elbizonytalanodtak, hogy vajon ezt az utat folytassák-e. És akkor azokról ne is beszéljünk, akik meggondolták magukat és más szakma, pálya után néztek inkább.
A fiatalok előtt nem volt jövőkép, perspektíva és nem volt összeköttetésük a munka világával. Ezen akartam változtatni. Tíz éve dolgozom ezen a területen, szállodában kezdtem a karrieremet, utána pedig utazási irodában folytattam, rengeteg a szakmában elismert embert ismerhettem meg az évek alatt. A mentorprogram elindításához tudtam, hogy első lépésként őket kell megkeresnem a lehetőséggel.
A nő, akinek karrierjét a „nagy elsők” jellemzik és ez még csak a kezdet! Kicsoda Kamala Harris?
Akkor viszonylag egyszerűen ment a Protégé megalapítása...
Annyira azért nem. Azt gyorsan beláttam, hogy amit szeretnék azt csak egy nonprofit szervezet keretein belül fogom tudni megvalósítani. Azonban az egyetemen csak a for profit vállalatok működéséről tanultunk, ötletem sem volt, hogy mivel jár egy nonprofit felépítése és vezetése. Az Amigos Alapítvány vezetője, Forgács-Fábián Sára tart nonprofit szervezet felépítéséről képzést.
Annak a nyári programnak a során rengeteg inspiráló emberrel találkoztam, egymást bátorítottuk, segítettük. Úgy gondolom óriási hátrány, hogy a nonprofit szervezetek működését nem tanítják a fiataloknak, pedig nagyon hasznos lenne.
Mivel járt az első mentor program megszervezése, elindítása? A felkért szakmabeli mentorok lelkesek voltak?
Elvégeztem a nonprofit képzést, majd a doktori képzés közben megismerkedtem olyan fiatalokkal, akik teljesen kilátástalannak érezték a helyzetüket, és elhatároztam, hogy azon nyáron kiküldöm az első tíz emailt a kontaktjaimnak. Kaptak felkérőt rendezvényszervezők, a Marriott HR igazgatója, és Nemesvölgyi Attila is a Babkából. Tíz kontaktomat kérdeztem meg, hogy szeretnének-e pályakezdő fiatalokat mentorálni – szinte mindenki azonnal válaszolt, hogy rendben, csináljuk.
Na, akkor kicsit megijedtem, hogy innen nincs visszaút, és megkezdtük az első félévet tíz mentorral és tizenhét mentorálttal. A lelkesedésünk azóta is tart, és ma már az ötödik félévünkön vagyunk túl, több mint száz alumni tagot számlálunk.
Miért volt szükség kifejezetten ezeknek a diákoknak a felkarolására? Miben más a ti ágazatspecifikus mentorálásotok?
Rengeteg szuper pályakezdő mentorprogram létezik már, de egyik sem a turizmus-vendéglátásban végző diákokra szakosodott - tudtam, hogy ezt a változást nekem kell elhoznom.
Valós probléma, hogy kevés kapcsolódási pont a végzett diákok és a karrierutat biztosító munkahelyek és vezetők között.
Ebben a mentorprogramban egyénekről beszélünk - akik nem vállalkozókká akarnak válni - , hanem pályakezdőkről, akik el akarnak indulni, munkahelyet keresnek, vagy megrekedtek a munkájukban és perspektívára vágynak. Nekik is szükségük van a segítségre.
Neked volt mentorod a munkában, aki által elsajátítottad ezt a szemléletet?
Az utazási irodában, ahol dolgoztam, a főnököm egyben a mentorom is volt; képzésekre és külföldi utakra küldött, bedobott a mélyvízbe, tanított és bátorított. Judith azóta is mentorom, sőt barátom, és a protégé is, a Talent Lab kuratóriumának tagja is egyben.
Emlékszel az első sikersztoridra?
Nyilván mindig vannak egyéni sikerek: az első program óta van olyan, aki a mentoránál szerzett munkát és azóta elő is léptették. De az első óriási kollektív sikerélményünk akkor történt, amikor még csak a második programunk zajlott. Több mentorunk segítségével 2022 márciusában a Protégé húsz fős csapata kiutazhatott Dubajba a Világkiállításra.
Együtt elmentünk sivatagi túrára, felmentünk a Burj Khalifa tetejére, privát tárlatvezetést tartottak nekünk az expón - két napot voltunk kint, azalatt az idő alatt nem aludtunk semmit, de nagyon megérte. Ennek kapcsán volt egy olyan megérzésem, hogy annyira jó ügyet képviselünk, hogy valahogy maguktól nyílnak meg előttünk az ajtók és találnak meg minket ezek a fantasztikus lehetőségek.
Hiszek abban, hogy jókor voltunk és vagyunk jó helyen.
A jelentkezők közül hogyan tudjátok összepárosítani a megfelelő mentorokat és mentoráltakat?
Miután megvannak a jelentkezők van egy első “kémiás csekk”, amikor megnézzük, hogy kinek ki szimpatikus, ezután mindenkinek megadjuk a lehetőséget, hogy bejelöljenek három olyan személyt, akivel szívesen dolgoznának együtt, majd egy személyes beszélgetés során döntünk a párosokról.
Mivel általában többen jelentkeznek, mint ahányan bekerülnek egy félévben, így mindig van olyan, aki akkor nem kap mentort, viszont minden fiatalnak lehetősége adódik beszélgetni a szakmabeli mentorokkal, van alkalom a kapcsolatépítésre, inspirálódásra.
Véleményed és tapasztalatod szerint kiből lesz jó mentor?
Igyekszünk minél több olyan embert megkeresni, akik a szakmájukban elismertek és nagyon jó szakemberek - fontos azonban azt is látni, hogy a mentorálás egy külön képesség, ami által a benned rejlő tudást átadod másoknak.
Az elmúlt évek alatt mi volt számodra a legnagyobb tanulság?
A mentorálás egy eszköz. Nekünk csupán az a feladatunk, hogy egyrészt vonzóbbá tegyük a szakmát, emeljük a presztízsét, hogy népszerűsítsük az önkénteskedést, illetve hogy egy olyan platformot teremtsünk, ahol a fiatalok szárnyra kaphatnak, ahol az egyéni céljaik előtérbe kerülnek. Én abban hiszek, hogy az az ember, aki jól van és sikereket ér el a saját célkitűzéseiben, az utána energiát tud fektetni a közösség céljainak elérésébe is.
Az az ideális, ha megvalósul az önismeret mentén alapuló karriertervezés, azaz valaki tisztában van a képességeivel és megtalálja a helyét a világban. A mentorálással az is a célunk, hogy a munka világában az óriási generációs szakadékot áthidaljuk. Nekem küldetésem, hogy a fiatalokat közelebb hozzuk a „régebb óta fiatalok” felé - ugyanakkor a vezető mentorok is sokat tanulhatnak az Y és Z generációsoktól.
A Protégé Talent Lab portfóliója azért túlmutat a mentoráláson. Miben teljesedik még ki a missziótók? Vannak még a jövőre nézve konkrét tervek?
Valóban mi nem csak a mentorprogram vagyunk, hanem egy műhely is. Workshopokat szervezünk, közösen networking eseményeket látogatunk, cégekhez járunk ki terepszemlére, ahol mindig más vezető tart nekünk körbevezetést, így voltunk például a WizzAir tréning központjában, A Four Seasons szállodában, de együtt ellátogatunk évek óta a Gourmet Fesztiválra is.
Büszkék vagyunk arra, hogy folyamatosan fejlődünk, egyre több ember ismer meg minket, egyre többen szeretnének csatlakozni a Protégé missziójához, ezáltal mi is tudjuk népszerűsíteni a jó ügyek támogatását, és a szakmai összefogást. Persze az elmúlt évek során bőven voltak mélypontok és nehézségek, de mindezek ellenére ez egy végtelenül izgalmas tanulási folyamat, amit nem cserélnék el semmi másra. És amúgy is, ha minden elsőre sikerülne, abban hol lenne a móka?