Miért szeretjük a horrorfilmeket? - A félelem és katarzis pszichológiája
A horrorfilmek népszerűsége töretlen, és 2025 elején is izgalmas alkotások várnak minket, mint a Nosferatu, Farkasember és Jelenlét. Mi lehet az oka annak, hogy a horrorfilmek olyan különleges helyet foglalnak el a szórakozás világában? Dr. Drelyó Ágnes pszichológussal beszélgettünk arról, hogy a horrorfilmek nézése közben átélt katarzis miként segíthet megszabadulni a felgyülemlett feszültségtől.
A szakértő szerint ezek az élmények elfojtott érzelmeket szabadítanak fel. A filmek nyújtotta biztonságos távolságból merjük átélni a félelmet, és így saját kíváncsiságunknak is engedhetünk egy irreális világ megismerése iránt, miközben a stresszreakcióink adrenalin és dopamin szintünket növelik, hozzájárulva a katartikus élményhez.
A horrorfilmekre adott érzelmi reakciók
„Egy akciódús horrorfilm nézésekor az ember egyfajta katarzist él át. Sigmund Freud osztrák pszichoanalitikus azt mondta, hogy amennyiben az emberben elfojtott, erős érzelmeket fel tudjuk szabadítani, akkor a feszültség kisülés hatására a páciens jobban fogja magát érezni. Ennek megfelelően minél nagyobb a filmre adott érzelmi reakció, annál nagyobb felgyülemlett feszültségtől vagyunk képesek megszabadulni a film által.
Ennek persze nem vagyunk tudatában, hiszen ez a folyamat a tudattalan szintjén zajlik” - kezdi dr. Drelyó Ágnes, aki arra is kitér, hogy az ijesztő képsorok nézése közben tisztában vagyunk azzal, hogy környezetünk biztonságos, tudatában vagyunk annak, hogy a film nem igazi.
„Úgysem teszi meg, csak figyelmet akar” - ne bagatellizáljuk el az öngyilkossággal való fenyegetőzést!
Amennyiben valós vészhelyzetnek lennénk kitéve, nem jelentkezne a katarzis érzés. „A vászon és a néző között távolság van. Ezért tudjuk magunkat elengedni. Ráadásul a horrorfilmek sajátja, hogy egy teljesen irreális világgal találkozunk és találkozhatunk is. Ez felkelti a kíváncsiságunkat is, ugyanakkor a nézői székből biztonsággal tudunk bekukucskálni egy ismeretlen világba” - magyarázza a szakember.
A horrorfilm akkor jó, ha fokozatosan nő a feszültség, és olyan pillanatokban csap le, amikor nem számítunk rá. A szakember szerint ezek a hirtelen impulzus hatások képesek az érzelmeket igazán megmozgatni, ennek köszönhető a katartikus élmény. „A félelemérzet előidézésének egyik leghatásosabb módja a természetes helyzetek és tárgyak használata. E félelemnek ugyanis evolúciós alapja van: például azért félünk a sötétben, mert akkor nagyobb eséllyel támadhat ránk vadállat.”
A félelemre adott stressz reakcióknak evolúciós háttere van: a küzdés és menekülés az a két lehetséges reakció, amelyek ősidők óta bennünk vannak. A belénk kódolt félelem előhívása pedig erősebb szorongást idézhet elő. A legegyszerűbben úgy fogható meg, hogy horrorfilmre nem félni megyünk, hanem megijedni. A hormonok nyelvén ez annyit tesz: adrenalin.
„Az ijedtséget, - amely a sokaknak élvezetes adrenalin-lökettel jár - más célra hozta létre az evolúció, mint a félelmet. Míg a félelem megbénít, addig a megijedés egyfajta tréning: vadászó-gyűjtögető őseinknek ugyanis muszáj volt jól reagálnia a hirtelen jött veszélyre: rendszeresen edzették magukat arra, hogy az ‘üss vagy fuss’ válaszreakciók közül melyik utat válasszák” - érvel a pszichológus, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a horrorfilm, az adrenalin mellett a dopamin szintet is hajlamos befolyásolni. Márpedig a dopamin az a hormon, amely szex és más jutalmazó tevékenységek közben felszabadul. Ez a hormon adja a legtöbb függőség kémiai alapját.
„A horrorfilm nézés agyi szinten egy összetett kémiai reakció. Egyfajta drogként is használ. Horrorfilm nézés alkalmával a küzdési reakciónk indul be, akkor is, ha nem vagyunk veszélyben. Ennek az idegrendszeri állapotnak a hatására indul be a szervezetben az említett két hormon termelése. A horrorfilm hatása attól is függ, hogy kinek milyen mennyiségű dopamin felvevő receptora van. Akiknek több dopamin szabadul fel a szervezetében, azok sokkal intenzívebb érzelmi reakciót tudnak megélni.”
Az elkövetővel vagy az áldozattal azonosulunk?
Bármilyen filmben hibának számít, ha nem tudunk együtt érezni a történet hőseivel. Egy horrorfilmben általában két típusú karakterrel találkozunk: üldöző és üldözött. Nem magától értetődő azonban, hogy mindenki mindig a jó figurával érez együtt. Négy típust különböztetünk meg:
Gore néző: Alacsonyabb empátiával bírnak, és inkább a gyilkosnak drukkolva ülnek be a moziba, miközben azt várják, hogy az érzékeiket erősen ingereljék. „Ha valaki az elkövetővel azonosul, - vagyis azt élvezi, hogy az másoknak fájdalmat okoz, - akkor az ő pszichéje szintjén egy másik folyamat is lejátszódik. Ő azt a kontrollt, hatalmi vágyat és erőt éli meg, amit a hétköznapokban nagy valószínűséggel nem képes megélni.
Az agresszorral való azonosulás azért élvezet egy ilyen ember számára, mert a hétköznapokban valószínűleg nem képes magáért kiállni és nem képes határozottan megjeleníteni a szükségleteit és a vágyait. Ezt ilyen formában áttételes azonosulás formájában éli meg egy ilyen ember” - teszi hozzá a szakember.
Az utóbbi években nagymértékben nőtt a fiatal nők alkohol fogyasztása - ezek az okok állhatnak a háttérben
Thrill - magas empátiával rendelkező - nézők: Elvárják az erős érzelmi hatásokat a filmtől. Leginkább az áldozatokkal azonosulnak.
Független nézők: Szintén az áldozattal azonosulnak, de kevesebb igényük van arra, hogy érzékeiket megérintse egy horrorfilm. Számukra vezető élmény, hogy a film által elsősorban a félelmek legyőzését élhetik át.
Probléma nézők: Egyfajta tehetetlenséget élnek meg egy horrorfilm nézése közben és negatív nézőponttal rendelkeznek. Sokszor keresik a hibákat a szereplők reakcióiban. Minden együttérzésük ellenére inkább a tehetetlenséget és egyéb negatív élményeket jegyezik meg.
Okosabb a néző?
Horrorfilmek irreális elemei sokszor válthatnak ki leszakadást a történetről. Ide elsősorban azok a filmek sorolhatóak, ahol pontosan tudjuk, hogy milyen stratégia szerint fognak eltűnni a karakterek, hiszen egy jól bevált rendszert követ a történet.
„Amikor tudjuk, hogy biztosan nem valós a történet, akkor nagyobb érzelmi és kognitív távolságot tudunk tartani filmnézés közben. Ilyenkor az történik, hogy nem azonosulunk a szereplőkkel és kívülről szemléljük az eseményeket. Ha azonosulunk, akkor sajnáljuk őket. A többi műfaj, mint egy thriller vagy egy krimi, sokkal valósághűbb eseményeket mutat be, ennek megfelelően sokkal jobban együtt is érzünk azokkal a történetekkel.
Egy thrillerben már hétköznapi, nem kivédhető szituációkkal is találkozunk. Ha olyat látunk, ami velünk is megtörténhet, akkor nem tudjuk megakadályozni, hogy együtt érezzünk az áldozattal” - fejti ki a pszichológus.
Generációs őrségváltás ide, vagy oda, még mindig a lázadók diktálják a zeneiparban a trendeket
Amikor egy karakter annyira sokat hibázik, hogy a néző úgy érzi, hogy ő ennél sokkal ügyesebben tudná magát kivágni a helyzetből, akkor az egészséges versenyszellem reakciói jelentkeznek bennünk, amely mutatkozhat kárörvendés formájában is.
„Ilyen helyzetben ugyanúgy beindul a dopamin termelés, hiszen úgy érezzük, hogy mi simán felülkerekednénk a helyzeten. Ez függhet attól is, hogy valaki életében előfordult-e már olyan stresszhelyzet, amelynek hatékony megoldása úgynevezett stressz magabiztosságot ad számára későbbi szituációkban. Ilyen esetben az illető pontosan tudja, hogy megküzdene a helyzettel” - mondja dr. Drelyó Ágnes.
Egy biztos: ahhoz, hogy át tudjunk élni egy horrorfilmet, elsősorban hagynunk kell, hogy hasson ránk a film. A kutatások szerint erős adrenalin fröccsöt egy horrorfilmtől az emberek mindösszesen tíz százaléka képes átélni. Ráadásul, minél több ilyen filmet nézünk, annál immunisabbak leszünk a műfajra, mivel megszokjuk a váratlan, félelmet keltő helyzeteket, így nem árt néha egy kis szünetet tartani!
