Egy kapcsolat sem a papírtól lesz tartós egy életen át
Sokak szerint ma már túlértékelt dolog hivatalossá tenni egy párkapcsolatot, ha az amúgy is működik. Jogilag természetesen sok előnnyel jár a házasság, de érdekes kérdés az, hogy lelki értelemben adhat-e többet, mint egy elkötelezett élettársi kapcsolat.
Valós történetek segítségével elemezzük, mit jelenthet a házasság, az élettársi viszony, és mit vegyünk figyelembe, ha valamelyik mellett döntenénk. (A neveket és néhány adatot megváltoztattunk.)
Nem a házasságtól lesz jó egy kapcsolat
Mariann és Csaba csak a papír miatt házasodtak össze. Mariann kapott egy külföldi munkalehetőséget, de a kiküldetésre csak férjet vihetett volna magával, és mivel nem szerette volna párját egy évig nélkülözni, néhány hét alatt megszervezték az esküvőt. „Nagy felhajtás nem volt, ilyen rövid idő alatt nem is tudtunk volna igazán készülni, de szerencsére mindketten elég privát emberek vagyunk amúgy is” – meséli a nő.
Kipróbáltuk, milyen randizni a mesterséges intelligenciával, és rájöttünk, hogy bármelyik férfi tanulhatna tőle
„Kora húszas éveimben sokszor álmodoztam arról, hogy az aktuális szerelmem majd az oltárhoz vezet, gyönyörű, hófehér ruhában, és én őrülten szerelmesen, könnyek között fogom kimondani az igent. Csaba esetében viszont sosem fantáziáltam. Akkor még csak két éve voltunk együtt, soha szóba nem került, hogy házasodjunk meg. Amikor viszont a munka miatt erre »kényszerültünk«, ugyancsak minden természetesen és gördülékenyen zajlott. Egyikünk sem állt meg megkérdezni:
jézusom, mit csinálunk, nem korai ez még?
Csaba és Mariann lassan öt éve házasok, és mindketten egyet értenek abban, hogy utólag visszagondolva a házasodás természetessége jelezte számukra, hogy ők összetartoznak. Ugyanakkor éppen emiatt szerintük ők papír nélkül is boldogok lennének, és lehet, hogy máig sem került volna sor az esküvőre, ha nem szól közbe az élet. Zsuzsa és Márk ugyanígy érzik, csak éppen ők soha nem is házasodtak össze. Zsuzsa szerint egyszerűen nem került szóba a dolog, mert egyikük sem hisz az „intézményesített” szerelemben.
„Megértem, hogy sokaknak nagyon szép dolog a házasság, az esküvő, de minket sosem érdekelt. Kicsit hippik vagyunk, szeretjük szabadon élni az életet, olyan fura lett volna, ha egy hivatalba besétálunk, és papírokat írunk alá szerelmünk zálogaként. Lassan húsz éve együtt vagyunk, van két gyerekünk, szerintem már a konzervatívabb ismerősök sem kérdőjelezik meg egymás iránti elkötelezettségünket” – meséli.
