Három egyértelmű jel, amiből felismerhető, hogy egy gyermek iskolai bántalmazás áldozatává vált
Minden szülő egyik legnagyobb rémálma, hogy a gyermeke iskolai bántalmazás elszenvedője lesz, de az sem nyújtana vigaszt, ha megtudná, hogy a saját szeme fénye, maga a bántalmazó. Az elmúlt években számos kampány indult országszerte, közös céllal: megállítani az iskolák falain belül egyre inkább elburjánzó iskolai bántalmazásokat.
Az igazság azonban az, hogy a társadalmi feszültséggel szinte egyenesen arányosan nő a gyerekek frusztrációja is, ami megannyi esetben agresszióba torkollik.
Kiegyensúlyozott szülők, kiegyensúlyozott gyermekek?
Tévhit, hogy a család tükörképe maga a gyermek, és ha otthon minden rendben van, akkor ezt tükrözi majd az ő viselkedése is. A tapasztalatok szerint ugyanis nem kizárólag a „megbicsaklott” családok gyermekei lesznek azok, akik verekedéseket provokálnak, csúfolnak és kiközösítenek, hanem olyanok közül is kikerülnek ilyen gyerekek, akik anyagi biztonságban élnek, kétszülős családban nevelkednek, és a szülőket a hűség esküjükön túl a valódi szeretet is a házasságban tartja.
„Annál többet már nem tudok tenni, minthogy naponta beszélgetek a fiammal, ha kell, büntetem, ha kell, dicsérem, mégis ott tartunk, hogy lassan elbocsátják az iskolából a folyamatos agresszív viselkedése miatt” – meséli Ivett, akinek 15 éves kamasz fia számtalan álmatlan éjszakát okoz.
„Kisebb korában is erőszakos volt, elvette a homokozójátékokat a többiektől, számtalanszor lökdöste őket, de ezeket én és az apja is igyekeztünk tompítani vagy irányítani. Beszélgettünk vele, megszidtuk, ha kellett, és szépen lassan megszoktuk, hogy az óvodában és az általános iskolában is napi szinten panaszkodtak rá. Mindemellett vannak barátai, mondhatni ő a társaság középpontja, de ha gyengébbet, szótlanabbat talál, azonnal kikezdi – és sajnos már nem csak szavakkal, hanem tettekkel is.
Egy éve elkezdett lökdösődni, elhajítja az osztálytársa táskáját, vagy »csak« kicikizi őket. Évek óta pszichológus segítségével próbálunk kiutat találni a helyzetből, de hatalmas az esélye, hogy amint betölti a 16. életévét, elküldik az iskolából – és az a baj, hogy megérjük” - vallja be az agresszív fiú édesanyja elkeseredetten.
Balatoni József író, tanár, a Felelős Szülők Iskolájának szakértője szerint a gyerekek agresszív viselkedését számtalan dolog kiválthatja. „Ezek mindegyike belső frusztrációból ered: legyen szó akár a világ történéseire adott válaszreakcióról, akár a családon belüli változások leképezéséről, az agresszió minden esetben egy segélykiáltás:
Figyelj rám, itt vagyok!
Éppen ezért nem elég csupán a bántalmazott gyermeket óvni, ugyanakkora figyelmet kell fordítani arra is, aki bántalmaz. Bármelyik oldalról közelítjük meg: mindketten szenvednek” - hívja fel a figyelmet a szakember, akinek elmondása szerint a cél minden esetben az, hogy a gyermek mentálisan egészséges legyen.
Árulkodó jelek
Balatoni József felhívja arra is a figyelmet, hogy a kamaszkor az egyik legérzékenyebb időszak a gyermek és a szülő számára is: „minden változik, még nem felnőtt, de már nem gyerek, a két világ között pedig hatalmas űr tátong. Amennyiben a makrokörnyezetben nincs biztonságban a gyermek, nem lesz biztonságban sehol máshol sem.
Éppen ezért hatalmas felelősség nehezedik a szülőkre, ha szeretnék kiismerni magukat a gyermekek lelkének útvesztőiben. A szakértő azt is kifejti, hogy mi azok az egyértelmű jelek, amik arra utalnak, hogy a gyermek szorongással küzd, vagy iskolai bántalmazás áldozatává vált.
Mikor érdemes gyanakodni, hogy baj van:
- Megváltozik az öltözködési stílusa: a kamaszkor alapvetően a gyerek útkereséséről szól, mindenképp figyelmeztető jel, ha hirtelen elkezdi magát feltűnően takargatni. Ha addig szerette a szép ruhákat, majd megváltozik az ízlése, állandóan kapucnit húz, érdemes gyanakodni, hogy valami nincs rendben: oka annak, hogy rejtőzködni, takarni szeretné magát.
- Gyakran szótlan, rosszkedvű: a korosztályra jellemző, hogy tele vannak érzésekkel, tombolnak a hormonok, mindenesetre, ha hirtelen változik meg gyermekünk hangulata, teljesen elzárkózik, nem beszélget és távol tartja magát a barátaitól, az intő jel lehet a bajra.
- Hirtelen hangulatváltozások jellemzik: a legveszélyesebb az ingadozó kedélyállapot - a kamaszkori öngyilkosságok gyakori előjele, amit nagyon nehéz felismerni. Ha egy hosszan tartó depressziós hangulatból vált át indokolatlanul jó kedvre a gyerek. A lelke mélyén ilyenkor már az elhatározástól való felszabadultság örömében törnek ki az elfojtott érzelmek, majd a szorongást felváltja a megkönnyebbülés, hogy hamarosan véget ér minden...
Ha az innováció ma a legnagyobb érték, miért öljük meg az iskolákban a kreativitást?
A tehetetlenség ára
„A kislányunkat, Izát, már első osztályos korában, napi szinten érte bántalmazás. Később kiderült, hogy a legelső napon kinézte magának egy fiú osztálytársa, Levente, és hol a füzetét dobta a kukába, hol lelökte a lépcsőn” – meséli István, az édesapa, aki természetesen, ahogy a tudomására jutottak a történtek, azonnal jelezte az osztályfőnöknek, aki közölte:
tud az esetről, de tehetetlen.
Fegyelmezni nem tudja a gyermeket, mert azon kívül, hogy rászól, semmilyen más eszköz nincs a kezében. Beszéltem természetesen a fiú édesanyjával is, aki szintén biztosított arról, hogy tud a helyzetről, de sem a könyörgés, sem a szidás, sem a büntetés nem használ a fiának. Azt mondta, ha gondolom, megverhetem nyugodtan” - mondja Iza édesapja, aki teljesen tanácstalan helyzetbe került. Elmondta, hogy próbált beszélni a bántalmazó fiúval, szépen, majd kevésbé szépen, aki a megszeppenés legapróbb jelét sem mutatta.
„Mintha tudta volna, hogy semmi esélyünk arra, hogy az iskola falain belül megvédhessük a lányunkat. Iza éjszaka rendre bepisilt, szorongott, semmihez nem volt kedve, pedig még csak két hónapja járt iskolába. Végül nem maradt más választásunk, kerestünk egy másik intézményt. Az átmeneti időszakban a kislányom orvosi igazolással otthon maradt, és elvittük pszichológushoz is, hogy segítsen feldolgozni a vele történteket.”
István elmondása alapján Iza, ma már boldog, kiegyensúlyozott negyedik osztályos tanuló, és az egyetlen dolog, amit leszűrt a helyzetből, hogy a szülei megvédték, megoldották a helyzetet. Ők azonban mást éreztek az akkori helyzettel kapcsolatban.
Hatalmas csődtömegnek tartottam magunkat, akiknek semmilyen eszköz nem volt a kezében a lányunk védelme érdekében.
Szabad nevelés
Kiss Eszter pszichológus szerint az iskolai bántalmazások kiváltó okát nem csak a családban kell keresni. „Egyre többször fordulnak hozzám olyan szülők, akik békében élnek, a gyermek soha nem volt otthon szem-, vagy fültanúja verekedésig fajuló vitáknak, mégis agresszívvá vált. Rengeteg esetben azt látom, hogy a szülők félnek a gyermekeiktől, félnek a neveléstől, a nemet mondástól. Figyelem, ahogy az öt éves kisgyerek lesz otthon a főnök, és eszerint kezd viselkedni” - meséli a szakember.
A pszichológus kifejti, hogy ilyen esetekben a gyerek, akkor és azt nézi a tv-ben, azt eszik, amit csak akar és gondolkodás nélkül állítja fel a szüleit a számítógép elől, ha éppen játszani támad kedve. A magyarázat pedig nem más, mint a szabad nevelés, és az, hogy már nem bírják a szülők a folyamatos hisztit és sírást. Se kedvük, de idejük, se energiájuk az állandó fegyelmezésre, mert éppen elég konfliktust kell a munkaidejükben megoldani.
„Nehéz elmagyaráznom, megértetnem, hogy a gyermekünkkel nem akkor lesz erős a kapocs, ha mindent megengedünk neki. Ezzel sem szeretetet, sem pedig békességet nem tudunk venni, de hatalmas küzdelmeket a későbbiekre igen. Ugyanis az ilyen gyerekek ezt a viselkedést, a »nekem mindent lehet« attitűdöt viszik majd tovább a társadalomba, és ők lesznek azok, akik mindent megszereznek, ha kell, bántalmazások által is” - figyelmeztet a pszichológus.