Minden, amit megtehetünk a gyermekek online szexuális kizsákmányolása ellen
A digitális korban a gyermekek ki vannak téve az internet veszélyeinek, vagyis sebezhetőek a különféle online zajló bűncselekményekkel szemben. Az alábbiakban a gyermekek ellen elkövetett kiberbűncselekmények természetét, a fontosabb nemzetközi szabályozásokat, a magyar gyermekvédelem hiányosságait, illetve a megelőzési lehetőségeket helyezzük fókuszba Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és gyermekjogi tanácsadója segítségével.
Az United Nations Children’s Fund 2021-es jelentése szerint globálisan 5 lányból 1, 13 fiúból 1 vált online szexuális kizsákmányolás vagy bántalmazás áldozatává 18 éves kora előtt. Az FBI adatai pedig arra világítanak rá, hogy a gyermekek elleni kiberbűnözés 20%-kal nőtt 2022-ben. 2015 és 2022 között több mint 14 000 gyerek esett áldozatául az internetes ragadozóknak.
Titokban maradt bűncselekmények
Általánosságban elmondható, hogy a gyermekek ellen elkövetett kiberbűnözés a megfélemlítést, zaklatást, bullyinget, becserkészést (grooming), szexuális visszaélést, személyazonosság lopást, csalást, adathalászatot és egyéb bűncselekményeket foglalja magában. Ezek jelentős mértékében károsíthatják a gyermekek mentális, emocionális és akár fizikai egészségét rövid és hosszú távon egyaránt.
Gyurkó Szilvia szerint azonban nehéz a dolgunk, ha pontosan meg szeretnénk határozni, hogy milyen típusú bűncselekményeket követnek el leggyakrabban a gyermekek sérelmére.
„Nagyon nagy arányú látencia (rejtve maradás) jellemzi a gyerekáldozatokkal szemben elkövetett kiberbűncselekményeket. A gyermekek sokszor nem jelzik, ha áldozattá váltak. Vannak olyan zaklatás (bullying) és becserkészés (grooming) típusú cselekmények, amelyeknél gyakran nem is tudatosodik bennük, hogy amit elkövettek velük szemben, az visszaélés és bűncselekmény” – magyarázza a szakértő.
Így lépett ki a társadalmi elvárások és saját teste börtönéből Fajt Alex
Hozzáteszi, még kiszolgáltatottabbak azok a gyerekek, akik hazudnak az életkorukról, amikor egy platformra vagy alkalmazásra felregisztrálnak. Ők kifejezetten úgy gondolják, hogy az az érdekük, hogy ne derüljön ki, hogy mi történt, hiszen akkor őket is felelősségre vonhatják.
Gyurkó Szilvia kiemeli továbbá, hogy főleg az online szexuális visszaéléseknél gyakran előfordul, hogy az az elkövető, aki a gyereket bevonta, rávette, hogy felvételeket küldjön magáról, azzal fenyegeti az áldozattá vált gyereket, hogy ő is büntethető azért, amit tett. Mindez továbbá homályosítja a korántsem tiszta képet a gyermekek ellen online elkövetett bűncselekmények természetéről.
Vagyis nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen típusú bűncselekményből történik a legtöbb, hiszen a jelzések, feljelentések száma nem a valós arányokat tükrözi.
A szexuális kizsákmányolás előszobája
A becserkészés, vagyis cyber grooming az online térben történő „barátkozás" folyamatát jelenti, célja a szexuális visszaélés „előkészítése” kiskorúakkal.
Három fő típust lehet megkülönböztetni a groomerek, vagyis becserkészők esetében:
- a torzult kapcsolódó, aki romantikus kapcsolatban hiszi magát az áldozattal,
- az alkalmazkodó elkövető, aki több identitást használ és az áldozatot szexuális visszaélésre alkalmasnak titulálja, valamint
- a hiperszexuális elkövető, aki gyermekpornográf képek cseréjére összpontosít, de nem akar személyesen találkozni az áldozattal.
A groomerek gyakran álprofilokat használnak, és úgynevezett gyermekbarát webhelyeken közelítenek meg potenciális áldozatokat, akiket ajándékokkal és különböző ígéretekkel csábítanak el. A digitális technológia anonimitása és hozzáférhetősége lehetővé teszi a bántalmazók számára, hogy egyszerre több gyermeket is megközelítsenek.
Noha maga a cyber grooming folyamat gyorsan lezajlik, az áldozatokra gyakorolt negatív hatás hosszú távú lehet. A cyber groomingot gyakran a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos súlyosabb bűncselekmények előszobájának tekintik.
Nemzetközi jogszabályok, összefogások
Tekintettel a gyermekek ellen elkövetett kiberbűncselekmények összetettségére, az egyes országoknak multidiszciplináris megközelítést kell alkalmazniuk. Az Európai Tanács vonatkozó portálja szerint ennek a folyamatnak az első lépése a nemzeti jogszabályok összehangolása az úgynevezett Lanzarote-i Egyezmény és a Budapesti Egyezmény nemzetközi normáival.
A Budapesti Egyezmény, vagyis a Számítógépes Bűnözés Elleni Egyezmény, az első nemzetközi szerződés, amely a kiberbűnözés és az interneten keresztüli bűncselekmények széles körét foglalja magában. Célja a jogi keretek harmonizálása, az együttműködés és az ilyen típusú bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépés elősegítése nemzetközi szinten.
Az egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a hackelés, az adatlopás, a vírusok terjesztése, valamint a gyermekpornográfia elleni küzdelemmel, továbbá az elektronikus bizonyítékok gyűjtésével kapcsolatos eljárásokról. Külön hangsúlyt fektet továbbá a tagállamok közötti operatív együttműködésre és információcserére.
A Lanzarote-i Egyezmény, hivatalos nevén a Gyermekek Szexuális Kizsákmányolása és Szexuális Bántalmazása Elleni Védelemről Szóló Egyezmény, egy nemzetközi jogi eszköz, amelynek célja a gyermekek védelme a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás minden formája ellen.
Az egyezmény előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre jogszabályokat és intézkedéseket a gyermekek védelme érdekében, beleértve a megelőzést, a felderítést, a büntetésvégrehajtást és a sértettek támogatását. Kiemeli a bűncselekmények határokon átnyúló jellegét és a nemzetközi együttműködés fontosságát. (Az Európai Tanács további eszközei megtekinthetőek a Tanács weboldalán.)
Annak érdekében, hogy a Lanzarote-i Egyezmény a gyermekek számára is érthető legyen, a Hintalovon Alapítvány „Ez már szexuális zaklatás?” címmel, 2019-ben elkészítette az egyezmény gyerekbarát változatát az Európa Tanács megbízásából. A kiadvány, mely a gyerekek szexuális erőszak elleni védelméről szóló legfontosabb jogokat ismerteti a kamaszokkal, már több mint 10 nyelven elérhető.
Ha az USA felé fordulunk, akkor az Internet Crimes Against Children Task Force Program (Gyermekek Elleni Internetes Bűncselekmények Munkacsoport Program) tevékenysége kiemelkedő. Egy 61 koordinált munkacsoportból álló országos hálózatról van szó. A munkacsoportok több mint 5400 szövetségi, állami és helyi bűnüldöző szervet képviselnek, és a gyermekek elleni internetes bűncselekmények kivizsgálásával, a vádemelések elősegítésével és a hatékony válaszlépések kidolgozásával foglalkoznak.
A magyar gyermekvédelem hiányosságai
Az elmúlt hónapokban a gyermekvédelem, illetve annak hiányosságai fajsúlyosan jelentek meg a magyar nyilvánosságban, ugyanakkor a kiberbűntettek problémája továbbra is egy keveset tárgyalt terület.
Gyurkó Szilvia szerint alapvető hiányosság, hogy még mindig nem tekintik a gyerekek online aktivitását a gyermekvédelem integráns részének. Ahogy a szakértő mondja, van egy digitális jólléti stratégia, de annak mind a végrehajtása, mind az ahhoz tartozó szakmai anyagok hiányosak.
Gyakran azt érzem a gyermekvédelmi szakemberekkel való közös munka során, hogy annyira leterheltek az offline világban előforduló problémákkal, hogy egyszerűen kapacitásuk sincs az online visszaélésekkel és bántalmazásokkal foglalkozni. Ehhez járul még hozzá, hogy a szakemberek nagy része idősebb, tehát maguk sem aktívak és kevésbé tudatosak a nethasználat kapcsán.
Arra a kérdésre, hogy mi jelentene Magyarországon megoldást, Gyurkó Szilvia az inkluzív gyerekvédelmi munkát emeli ki, amelyben az online és az offline világ egyaránt fontos.
„Nagyon jó lenne a gyerekeket is bevonni a megelőzéssel és az érzékenyítéssel kapcsolatos gyermekvédelmi feladatokba, kortárs segítőket, tapasztalati szakembereket alkalmazni. És persze fontos lenne a szülők partneri bevonása, és rajtuk keresztül a gyerekek megerősítése abban, hogy az online világban sem védtelenek, és ami ott bántja őket, abban is kérhetnek segítséget a felnőttektől.” – teszi hozzá a szakértő.
Mit tehetnek a szülők, nevelők?
A vizuális kultúra és médiakultúra ma már nem kötelező tantárgyak a középiskolákban Magyarországon, ami tovább rontja a helyzetet a médiatudatosság, az elővigyázatos médiahasználat szempontjából. Gyurkó Szilvia szerint a gyerekeknek tudniuk kellene, hogy „hogyan olvassák a képernyőt". Mindezekre a legjobban a szülők és az óvónők, tanárok tudják őket megtanítani, akár olyan mintaadással, ami a gyerekek számára példamutató.
„Fontos továbbá a gyerekek készségeinek fejlesztése: a bántalmazó, kihasználó, kizsákmányoló helyzetek felismerésére, elkerülésére, az online zaklatás megelőzésére, a trollok kezelésére, a veszélyes tartalmak (álhírek, veszélyeztető magatartásokat népszerűsítő tevékenységek, radikális eszmék stb.) azonosítására, értelmezésére. Nem lehet a gyerekeket a netre engedni anélkül, hogy segítenénk őket abban, hogy értsék, amit ott találnak.”
A gyermekek ellen elkövetett kiberbűncselekmények száma évről-évre növekszik. Ennek arányát az ultragyors technológiai változások és a gyermekekkel szembeni online visszaélésekkel kapcsolatos látencia csak növeli.
A nemzetközi jogszabályok ugyan hoznak pozitív eredményeket, de nagyobb arányú összefogásra, dedikált nemzeti munkacsoportokra, átláthatóságra, kapacitásnövelésre, inkluzív hozzáállásra és tudatosságra nevelésre van szükség ahhoz, hogy ténylegesen megvédhessük a gyermekeinket az interneten rájuk leselkedő valós veszélyektől.