Nem a gyermekvállalás az egyetlen, ami boldogságot adhat
„Egy igazi nőnek van gyereke”, „Az anyaságnál nincs csodálatosabb!”, Mikor „lesz már unokám?” „Hát, ki nyitja majd rád az ajtót öregkorodban?”, és még hosszasan lehetne sorolni azokat a mondatokat, amelyeket azok kapnak, akik tudatosan vállalják a gyermektelen életformát. Noha az utóbbi évtizedekben jócskán megváltoztak a szerepminták, a téma még ma is sokaknál kiveri a biztosítékot.
Kingát a saját családja bélyegzi meg, amiért nem szül utódokat. Hiába hangsúlyozza, hogy számára az élet gyermek nélkül épp olyan természetes, mint másnak a gyerekvállalás, nem hisznek neki, és nem is akarják megérteni döntésének okait.
„Azt választottam, hogy ne legyenek gyerekeim, de ez nem azt jelenti, hogy nem jövök ki jól velük. Van két unokaöcsém, akiket nagyon szeretek, és baba koruktól aktívan részt veszek az életükben. Elmegyek a születésnapjukra, sport eseményekre, mesét olvasok nekik, de nem szeretném, ha minden nap erről szólna az életem. Ez az egész nálam egyáltalán nem az önzésről szól.
Egyszerűen arról van szó, hogy egyrészt szingliként nem érzem teljesen stabilnak az anyagi hátterem ahhoz, hogy mindent meg tudjak adni a gyerekemnek, másrészt pedig – ha teljesen őszinte akarok lenni – sosem éreztem azt, hogy vágyom mindarra a testi-lelki változásra, ami egy gyermek vállalásával együtt jár. Most ezért tényleg szégyellnem kellene magam?” – teszi fel a kérdést Kinga.
50 év alatt vált mesekarakterből globális ikonná Hello Kitty, aki valójában nem is macska
Nem ússzák meg magyarázkodás nélkül
„A XXI. századi nő már elindult az önismereti úton. Az ezredfordulóval lejárt a patriarchális időszak, elkezdtek megváltozni a szerepminták, és ezzel együtt a saját nemiségünkhöz való viszonyulás értelmezése is, valamint elkezdődött egyfajta kiegyenlítődés. Ezek alapján – tévesen – azt gondolnánk, hogy egy modern nőnek már nem kell szégyellnie magát és pironkodva magyarázkodnia, amiért nem vállal gyereket, ám mivel a szaporodás ősidők óta belénk van kódolva,
sokan képtelenek felfogni, hogyan lehetséges az, hogy valaki nem akar gyermeket.
Különösen igaz ez az idősebb generációra: egy hatvanegynéhány éves asszony fejében még most is az él, hogy akinek nem születik gyermeke, az nem teljes értékű” – mondja Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus.
A szakember szerint az, hogy elfogadjuk-e a gyermektelen életmódot, csupán hozzáállás kérdése. „Az elfogadást az is nagyban segítheti, hogy készek vagyunk-e a dolgok mögé nézni, s meghallani, ki miért hozza meg ezt az életre szóló döntést. Vannak, akik kiskoruk óta tudják, hogy nem akarnak anyává válni, megint mások nem találnak megfelelő partnert a családalapításhoz.
Előfordul, hogy az egyik fél elzárkózik a gyermekvállalástól, vagy hogy a pár egyik tagjának van gyermeke egy korábbi kapcsolatából, és nem szeretne többet. Egyeseket a testféltés, vagy a rossz családi minta, a traumatizált gyermekkor akadályoz a gyermekvállalásban,
mások az anyagi jólét megőrzése, vagy a karrierépítés miatt nem vállalnak családot.
Már Magyarországon is megjelent az a fiatal réteg, akik azért nem vállalnak tudatosan gyereket, mert nem szeretnék, ha azok kiszolgáltatottá váljanak ebben a háborúkkal sújtott, globális klímakatasztrófa felé tartó világban.”
Lehet-e boldog és kiegyensúlyozott a gyermek nélkül élők élete?
A pszichológus felhívja a figyelmet, hogy nem a gyermek az egyetlen, aki visszatükrözheti az értékeinket, és nem kizárólag a gyerek adhat boldogságot. Ráadásul nem is mindenkinek való a nagycsaládos anyuka szerep. Árthat és sokakat boldogtalanná tehet, ha egy arra alkalmatlan nőt ilyen szerepbe hajszolunk.
„Saját erősségeinket, korlátainkat nem az elvárásokhoz kellene igazítani. A karrierépítés és az önképzés éppúgy intellektuális és kreatív tevékenység, mint az anyaság és az otthonteremtés. Nem gondolom, hogy jobb vagy rosszabb döntés egyik a másiknál, szimplán csak eredménye annak, hogy mindannyian mások vagyunk és másra vágyunk.
Így tehát nem ördögtől való az, ha valaki nem érzi magában az apai, vagy az anyai ösztönt, a vágyat egy baba kihordására, felnevelésére. Mindenkinek a saját személyiségjegyeit felmérve kellene megpróbálnia megtalálni a helyét az életben.
A gondoskodás vágya viszont mindenkiben él.
Azok, akik nem akarnak gyereket nevelni, lehet, hogy egy rokon csemetéjével, vagy egy kisállat gazdájaként boldogabbak. A lényeg, hogy ahelyett, hogy valakit gyerekellenesnek, önzőnek vagy karrieristának bélyegeznénk, legyünk egy kicsit nyitottabbak a személyes élettörténetére. Vagy legalább tartsuk tiszteletben a döntését” – zárja a szakember.