Létezik ideális korkülönbség a testvérek között? Szakértővel beszélgettünk a testvérkérdésről
Azt mondják, hogy egy nő két dologért képes bármit megtenni: az egyik, hogy édesanya legyen, a másik pedig, hogy véletlenül se essen teherbe. Kisbabára vágyó nő számára nem létezi lehetetlen, a fájdalmas kezelések, beavatkozások, hormonkúrák sem tántorítana el senkit attól, hogy megtapasztalja az élet legnagyobb csodáját. Ám annak ellenére, hogy a párok esetében a nő jobban vágyna babára, mint a férfia, a családalapítás, a gyermekvállalás közös döntés, hiszen az új családtag érezése mindkét fel életét gyökeresen megváltoztatja.
Az első várandósság kiemelten különleges időszak minden nő életében. Hétről hétre figyelni a pocak növekedését, tanulmányozni, hogy a kisbabával éppen mi történik az adott héten. Minden ultrahang vizsgálat új élmény, a babaszoba berendezése, a babaruhák és kellékek beszerzése pedig milyen élvezetes időtöltés.
A kilenc hónapon át tartó kitartó várakozás gyümölcsét pedig először a kezünkben tartani leírhatatlan érzés, és persze az is legalább ennyire fantasztikus, ami utána követezik annak minden szépségével és nehézségével együtt.
Anyává válni
Az első baba teszi anyává és apává a házaspárt, nem csak az újszülött hanem egy édesanya, egy édesapa és a család is megszületik. Akárcsak a pár napos csecsemő, az új családi állapot is hosszú ideig erősödik, tanul és hatalmas odafigyelésre, ápolásra, törődésre, gyengédségre és türelemre szorul. A szülővé válás cseppet sem egyszerű feladat és ahogy telnek a hetek számtalan olyan kérdés, probléma és nehézség üti fel a fejét amiről soha senki nem beszélt a pici születése előtt.
Az első egy év meglehetősen küzdelmes és nehéz időszak lehet annak ellenére, hogy valóban ez az élet legtöbb csodával teli szakasza. Sok édesanya állítja, hogy az első egy, másfél év után alakul ki olyan rutin, amiben magabiztosan tudja megélni az anyai minőségét.
Jöhet a testvér?
Vannak párok, akik már a megismerkedéskor tudják, hogy nagy családot szeretnének, és az is megesik, hogy a csöppségek akár évente érkeznek a családba. Mások több év korkülönbséggel és csak hosszas tervezés után döntenek úgy, hogy elérzett az idő a család bővítésére, azonban szinte soha nem esik szó arról, hogy ki miért szeretne vagy éppen miért nem szeretne testvért adni a gyermekének.
„Az elmúlt években védőnőként dolgozva azt tapasztaltam, hogy a gyermeket vállaló párok tudatosan készülnek a baba fogantatására majd fogadására is. Különösen fontosnak tartom kihangsúlyozni azt is, hogy több édesanyának a második vagy többedik terhessége során kevésbé van lehetősége, hogy kizárólagos figyelmét a várva várt várandósságára fordítsa” - mondja Gál Adrienn városi mentor védőnő, aki kiemeli, hogy a növekvő testvér, testvérek adta napi rutinfeladatok mellett mégis igyekeznek egyensúlyt találni a megváltozott élethelyzetben.
„Sok esetben a saját maguk által elképzelt, tervezett készülési folyamatok nem tudnak megvalósulni úgy, ahogyan szeretnék, ezt élik meg leginkább nehezen, ennek kiküszöbölésében a tudatosság, az átprogramozás és új módszerek találása nélkülözhetetlen - hívja fel a figyelmet a szakember, majd hozzáteszi, hogy alapvetően a várandósság adta krízishelyzet minden esetben jelen van, de az előzetes készülés és az önismeret is nagyon fontos, ahogy a társ, az apa támogató jelenléte is lényeges.
A testvér, mint ajándék
A védőnő szerint a többedik gyermek vállalása teljesen más feladatok elé állítja a párokat és mást követel külön-külön is az egész családra vonatkoztatva. Abban, hogy az édesanya mennyire tudja megélni a második, avagy többedik várandósságot, nagyon nagy szerepet kap a társ jelenléte és a család többi tagjának támogató attitűdje. A feladatok megosztása, a várandós kiemelt figyelemmel illetése ugyanúgy elengedhetetlen, mint az első gyermek várásakor.
Sokan úgy tartják, hogy a legnagyobb ajándék, amit a gyermekünknek adhatunk, az a testvér.
Ezek az édesanyák gyakran megkapják az önző és karrierista jelzőt, mondván a saját testük és szakmai karrierjük építése miatt megvonják a gyermeküktől azt a lehetőséget, hogy véd- és dacszövetségben testvérrel nőjön fel, akivel végig kísérik egymást az egész életen.
A társadalmi elvárások hálójában
Vannak, akik akkor érzik teljesnek a családot, amikor hárman vannak az elsőszülött babájukkal, másoknak hiányérzetük van és akkor válik kerek egésszé az életük, amikor megszületik a második, akár a harmadik baba is.
De mégis mi a jobb, ha nyíltan vállaljuk, hogy nem szeretnénk több babát, vagy a „testvér kell” elvárás miatt előbb vagy utóbb be adjuk a derekunkat?
Felesleges számolgatni az évet a gyerek között, mert úgy ahogy nincs ideális pillanat az első baba vállalására sem úgy arra sincs garancia, hogy a csemetéink akkor lesznek egymás legjobb barátai, szövetségesei ha vés vagy esetleg egy kicsit több év köztük a korkülönbség.
„Azt gondolom, hogy minden édesanya más és más, nem lehet általánosítani. A családból hozott minták, a korábbi szülésélmény, a vállalt kötelezettségek és a körülvevő közösségek is mind befolyásolják ezt a döntést. Előfordul, amikor az apa vágyik inkább még egy gyermekre, az anya kevésbé. Fontos azzal tisztában lenni, hogy az első várandósság és szülésélmény megélése, feldolgozása mindenkinél másképpen történik meg” - mondja Gál Adrienn.
A szakértő azt is hozzáteszi, hogy sok esetben egyáltalán nem szeretnék ismét átélni a folyamat adta csodálatos, ám esetenként negatív történéseket. Viszont vannak, akik várakozás nélkül úgy érzik, hogy ismét készen vannak egy újabb várandósságra. „A pár és a gyermek, illetve gyermekek szempontjából elengedhetetlen, hogy összehangoltan, mindkét fél számára a megfelelő egyensúlyt megtartva tudják ezt a döntést meghozni.”
Tudatos döntés
Gál Adrienn hangsúlyozza, hogy több tényező is befolyásolja azt, hogy át akarjuk-e élni újra a várandósság és a szülővé válás csodáját és néha igencsak rögös útjait. De éppen itt lép be a második ok, ami nem más, mint - csúnyán mondva - a praktikai tényező.
Vannak, akik azért döntenek a második gyermek mellett, hogy az elsőnek legyen kivel időt tölteni, ne kelljen neki egyedül játszania a szőnyegen, és felnőttként se legyen soha egyedül. Sok szülő szeretné ha a gyermekével ott lenne valaki akivel megoszthatja az élete fontos pillanatait, élményeit, és aki később társ lehet számára.
De vajon mennyivel nehezebb két vagy több gyerekkel, mint eggyel?
„A tapasztalatok széles spektrumon mozognak. Egyéniségtől, családtól, családi támogató hálótól nagymértékben függ, ki és hogyan tudja a több gyermeket ellátni, egymás segítségére lenni. Magas fokú önismeretet tesz szükségessé. A nagy testvér életkora, személyisége is befolyásoló tényező ebben a kérdésben, azaz, hogy mennyire nehéz vagy könnyű ez a folyamat” - magyarázza Gál Adrienn.
A védőnő kifejti, hogy az újdonság adta félelem és a rutin hiánya már biztosan sokkal kisebb arányban van jelen, mint az első gyermek esetében, ami nagy könnyebbséget jelent, és arról is beszél, hogy a kétszeres igények kiszolgálása nem könnyű feladat. „A napi rutin összeszervezése és az új helyzethez való hozzászokás is hosszadalmas folyamat, a párnak közösen szükséges kialakítania, saját családjuk igényeire mérten felállítania a megküzdési stratégiákat.
A sok párhuzamosan zajló feladat között meg kell maradnia a szülők közötti kötődésnek, szeretetteljes kapcsolatnak is, ennek megfelelő módon történő ápolása nélkül nem tud működni a gyermekek ellátása. Több gyermek esetén pedig különösen nagy nehézségekbe tud ütközni ez a feladat” - hívja fel a figyelmet a szakember, aki azt vallja, hogy a harmonikus családi idill kialakítása a cél, hogy egységet, szimbiózist megteremtve tudják a szülők a gyermekek ellátását nap mint nap megtenni, igényeiket kielégíteni.
Osztódó édesanyai szerepek
A cikk készítése kapcsán több két- és háromgyermekes édesanyától is megkérdeztem, hogy ő hogyan látja ezt a kérdést, az első baba után ugyanúgy vágyott-e a másodikra esetleg harmadikra, hogy élte meg a terhességet? Voltak, akiknek gyerekkori álmuk vált valóra azzal, hogy többgyermekes családanyák lettek, másokat az tartott izgalomban, hogy az addigi kicsiből most nagy testvér lesz, és látják együtt felnőni szerelmük gyümölcseit.
Ezen eseteken a szülők nem is haboztak túl sokáig, amint lehetett jött a második, harmadik baba. Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a családoknak az életében a nagyszülők napi szinten jelen vannak és besegítenek a háztartás vezetésébe, ha kell vigyáznak a nagyobb gyerekekre.
Ám a legtöbben azt a választ adták, hogy mivel tervezték a testvért és már elég nagy volt az első (általában óvoda középső vagy nagycsoport) ezért ha azt akarják, hogy a gyerekek még tudjanak együtt játszani akkor most már jönnie kell az öcsinek, huginak.
De ezek az édesanyák a védőnő szavait is alátámasztották, azzal, hogy bevallották sokkal kevésbé tudták megélni a várandósság apró pillanatait a nagyobb gyerek, vagy gyerekek ellátása mellett. Valamint, a gyermekágyi időszak sem csak a pihenésről és regenerálódásról és az órákat felölelő szoptatásról szólt, hiszen a mamira nem csak a legkisebbnek van szüksége hanem a testvérnek is.