Épp azokon a területeken hiányos a gyerekek részvétele, ahol a legnagyobb szükség lenne rá
Tudjuk jól: felnőttként is rossz érzés, amikor kizárnak minket valamiből. Különösen, ha egy minket érintő döntésről van szó. Akkor a gyerekekkel miért csináljuk ugyanezt? Bár a gyerekek részvételi joga egyelőre gyermekcipőben jár, tény, hogy akadnak pozitív példák azzal kapcsolatban, mennyire vonjuk be itthon és külföldön a gyerekeket a róluk szóló döntésekbe. Legyen szó akár egy gyermekelhelyezésről, kapcsolattartásról vagy épp egy, az érdekeiket célzó jogszabály megalkotásáról.
Bár a hétköznapokban könnyű abba a hitbe ringatni magunkat, hogy azért nem osztunk meg minden információt a csemetéinkkel, mert nem értenék meg az adott helyzetet, el kell ismerni, hogy szinte minden – a gyerekek számára fontos – dolgot el lehet úgy magyarázni, hogy ők is megértsék. Ahogy ebből az egyszerű, leegyszerűsítő gondolatláncból kitűnik: a gyerekek bevonása a döntéshozatalba nem egyszerű feladat, de korántsem lehetetlen! A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakértőjével, Sall Zsófiával körbejártuk, mit értünk pontosan a fogalom alatt, milyen helyzetekben érdemes megfontolni a gyerekek bevonását a döntésekbe és segítséget kaptunk azügyben is, mégis hogyan kivitelezzük ezt a gyakorlatban.
Mi fán terem a gyerekek részvételi joga?
A félreértések elkerülése végett már az elején érdemes leszögezni: a gyerekrészvétel nem azt jelenti, hogy minden döntést a gyerekek hoznak meg. Lényege, „hogy átláthatóan és érthetően informáljuk őket a döntésekről, bevonjuk őket saját életük alakításába. A részvétel eleme az is, hogy tájékoztatjuk a gyereket, mi és hogyan történik velük” – szól a Hintalovon tömör összefoglalója, amely az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján íródott.
Az Egyezmény egyik alapelve a részvételiség, amely kimondja, hogy egy gyerek véleményét, minden őt érintő kérdésben meg kell hallgatni, de nem csak meghallgatni, hanem - tekintettel életkorára és érettségére - figyelembe is kell venni azt.
Ez a jog kivétel nélkül minden gyerekre vonatkozik, kortól és képességtől függetlenül.
Ami a felmerülő miérteket illeti: azok a gyerekek, akiket bevonnak egy velük kapcsolatos döntésbe, nagyobb biztonságban érzik magukat azáltal, hogy tudják, mi történik körülöttük. Ha komolyan veszik őket, bátrabban merik jelezni, hogy baj van. A véleményük kikérése már csak azért is hasznos lehet, mert ezáltal a gyakorlatban (is) megtanítható nekik, hogyan fejezzék ki magukat, és hogyan fogadják el, ha a másik épp ellentétes állást foglal az adott ügyben. Legyen szó akár olyan csekélységről, milyen ruhában menjen óvodába, egészen a nagyobb horderejű döntésekig, mint például az iskolaválasztás, de a gyerekjogi szervezetek munkájában, gyermekvédelmi eljárásokban, és a váláskor kialakuló gyermekelhelyezési perekben is fontos szerepet kaphatnak a meglátásaik. Természetesen a saját szintjükön és csak akkor, ha ők is nyitottak rá.
Ha az innováció ma a legnagyobb érték, miért öljük meg az iskolákban a kreativitást?
Tévhitek hálójában
Hiába a kristálytiszta jogszabály, a gyerekek bevonását számos tévhit akadályozza a hétköznapokban. Sall Zsófia szerint az egyik leggyakoribb, hogy a bevonásukkal túl korán, túl nagy felelősséget teszünk a gyerekek vállára, ezzel pedig „elvesszük” a gyermekkorukat.
„Valóban fontos, hogy ne tegyünk túl nagy terhet a gyerek vállára, azonban ezt azzal is biztosíthatjuk, hogy mindig csak lehetőségként ajánljuk fel a részvételt, sosem kötelezzük rá. Mindeközben pedig figyeljük, mennyi segítségre van szüksége,” – magyarázza a szakértő. Fontos továbbá a fokozatosság is. Ha gyerekként nem tanuljuk meg kifejezni véleményünket, és azt, hogyan kell felelősséget vállalni érte, akkor felnőttként hogyan állhatnánk meg a helyünket ilyen helyzetekben?
A másik, kardinális tévhit a már bevezetőben is említett „gyermekcipő”: mi, felnőttek szeretjük abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek – miután nincs elég tapasztalatuk – nem tudnak kellően hosszú távon gondolkodni ahhoz, hogy felelős döntéseket hozzanak. (Mindez szorosan együtt jár azzal, hogy sokszor azt hisszük egy gyerek nem tudná megérteni az adott helyzetet.)
A valóság azonban soha nem fekete fehér: bár természetes, hogy nem minden információ való gyerekfülnek, az is biztos, hogy a legtöbb dolog elmagyarázható úgy, hogy azt megértsék. Ezen felül, lehet, hogy még nincs akkora élettapasztalatuk, de a saját gyerekkoruknak, önmaguknak ők a legnagyobb szakértői.
Hamar felmerülhet a kérdés: hány éves kortól vonható be a gyerek a róla szóló döntésekbe? Sall Zsófia szerint ez nagyban függ attól, milyen döntésről van szó, de lényegében „sosem lehet elég korán elkezdeni! Egy kétévestől már megkérdezhető, hogy melyik tálból enne szívesebben. Ez apróságnak tűnhet ugyan, de ezáltal a gyerekek fokozatosan megtanulják, hogy ha egy kérdéseben kikérik a véleményüket, akkor érdemes azt megfogalmazniuk, hiszen hatással lehetnek a döntésre és a történésekre. Ez erősíti bennük azt, hogy hatással lehetnek életük alakulására is,” – magyarázza a szakértő.
Elképzelés kontra valóság
Bár a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakértője szerint számos kisebb, helyi kezdeményezésű példa van már azzal kapcsolatban, mennyire vonják be a gyerekeket a róluk szóló döntésekbe (így például vannak olyan programok, amelyek az iskolafejlesztések kapcsán kérdezik meg a véleményükről, de külföldön több helyen is alkalmazott módszer, hogy a gyerekekkel való közös munkában derítik fel, a település mely részein lenne a legjobb helyen például egy játszótér), a gyerekek bevonását azonban bőven lehetne erősíteni
a családi, iskolai döntéshozatalok, valamint a szabadidős tevékenységek, így például a sport területén is.
„A család tökéletes alapja lehet annak, hogy megtanulják a gyerekek megfogalmazni a véleményüket és kiállni mellette. Az iskola, mint második szocializációs közeg is egy ilyen hely: azt, hogy egy osztály hova menjen például kirándulni, vagy hogyan kezeljék a konfliktusokat a közösségen belül, ők maguk tudhatják a legjobban kialakítani. Fontos, hogy az iskolában értsék: mi-miért történik! Ahhoz, hogy az oktatás a mai gyerekek számára a lehető legjobb irányba fejlődjön, elengedhetetlen megkérdezni erről a gyerekek véleményét,” – magyarázza a szakértő.
Ami a sportolást illeti, Sall Zsófia szerint érdemes odafigyelni arra, hogy már az első sportág kiválasztásánál, vagy esetleg későbbi váltásnál is kikérjük a gyerekünk véleményét és hogy szem előtt tartsuk, mit szeretne. Ugyanakkor szimpla edzések, felkészülések és gyakorlások során is ugyanilyen kardinális, hogy egy gyerek tudja és értse, miért hozunk meg bizonyos döntéseket.
„Véleményem szerint a gyerekek mindennapi életét érintő rutinkérdéseken túl fontos az is, hogy olyan esetekben is meghallgassák és figyelembe is vegyék véleményüket, amelyek jelentős hatással vannak az életükre. Ilyen például a klíma változás vagy az oktatásra vonatkozó döntések” – teszi hozzá a szakértő.
Neked egy perc, neki a világ
A gyerekek bevonásával kapcsolatban van pár fontos alapelv, amelyet muszáj szem előtt tartani ahhoz, hogy a gyerekek jogait ténylegesen érvényesítsük, és ne csak kirakat-résztvevőként szerepeljenek a megoldáskeresésben.
Sall Zsófia szerint fontos, hogy a részvétel mindig egy lehetőség legyen, ahonnan visszaléphetnek és meggondolhatják magukat. „Kérdezzük őket olyan kérdésekben, ami valóban közelebbről érinti és érdekli is őket. Ruházzuk fel a gyerekeket az ehhez szükséges tudással! Alapvetésnek tűnhet, de hallgassuk meg mindenki véleményét egyforma tisztelettel. Ne tegyünk különbséget gyerek és gyerek között!” – int a szakértő.
A valóban érdemi részvételt azzal biztosíthatjuk, ha minden egyes feladat kapcsán értékeljük, tudnának-e akkora befolyással lenni egy adott dologra, ami miatt megéri az ő értékes „gyerek éveikből” arra időt fordítani. „A gyerekrészvétel értéke pont abban mutatkozik meg, hogy ők valamit olyan csavart tesznek rá a felnőtt gondolatmenetre, amire nem is gondolnánk,” – magyarázza. Ehhez azonban az kell, hogy alaposan előkészítsük a folyamatot, felmérve, hogyan lehet az a lehető legbiztonságosabb a gyerek számára.
A Hintalovon Alapítványhoz nyílt felhívás alapján lehet jelentkezni Kiskorú Kollégának (KiKo): bárki jelentkezhet, tizenhárom éves kor felett. „Mivel számunkra a legnagyobb érték, amit adhatnak maga a tapasztalat egy aktuális gyerekéletről, nincs elvárásunk a gyerekek felé. A lényeg, hogy legyenek motiváltak, nyitottak egymás és a világ felé, és kedvesek, figyelmesek a többiekkel. Ezek elengedhetetlenek a közös munkához,” – magyarázza Zsófia. Az alapítvány nyolc éve dolgozik együtt gyerekekkel, mert abban hisznek, hogy az ő hangjuk, tapasztalataik is épp olyan értékesek és fontosak a szakmai munkájukhoz.
Érthető, ha mindez elsőre – akár szülőként, pedagógusként vagy más döntéshozóként – ijesztően nagy munkának tűnik. Azonban bármelyik helyzetben is legyünk, a gyerekek véleménye egy olyan hozzáadott érték, amelybe minkét oldal számára megéri befektetni. Nemcsak azért, mert a gyerekek is a sokat tanulhatnak belőle, fejlődhetnek általa, de maga a döntés és a folyamat is sokat profitál abból, ha több szemponton alapszik.