Nem arról érdemes beszélgetni ovi után a gyerekünkkel, hogy mi volt az uzsonna, hanem hogy kivel játszott és mi volt a nap legjobb része
A férjemet Manci néni még a hóna alá szorítva tömte az oviban. Ma mit tehetnek meg egy gyermekkel nevelési céllal? Milyen elveket kell az óvodáknak követniük? Egyáltalán: mi, szülők mivel legyünk tisztában, amikor gyermekünk oviba kerül? Ezzel foglalkozunk a cikkben.
Pár éve futótűzként terjedt el a médiában, hogy egy óvodában erőszakkal próbáltak megetetni egy gyermeket, s az illető óvónőt büntetésként százhúsz órás közmunkára ítélték. Amikor erről beszélgettünk a férjemmel, ő csak annyit mondott - utalva rá, hogy mennyire megváltoztak az idők: „ez semmi, amikor én voltam ovis, a Manci néni a hóna alá csapott minket, ha nem akartunk enni, jól odaszorított a nagy melleihez és megtömött.”
Jelezném, hogy a férjem nem hetven éves, tehát a mi gyerekkorunkban, azaz a nyolcvanas években még általános volt a poroszos „nevelési módszer”, azaz maradj csendben, és csináld, amit mondd a pedagógus. De mi a helyzet manapság? Az oviadmin.hu szakértőivel vettük górcső alá a témát.
Túsztárgyalás?
Ugyanis tudod, mit csinált a három óvodai dolgozó - két óvodapedagógus és egy dajka - a fent említett esetben? Egy eleve étkezési zavaros kisgyereket ebéd közben, ketten oldalról lefogtak (!?), a harmadik pedig elkezdte erőszakkal etetni, azaz kanalat nyomott a szájába. A gyermek sírni kezdett - olyan az egész, mint egy horrorjelenet, még leírni is szörnyű -, majd az események további elharapózását az akadályozta meg, hogy a gyerek félrenyelt. Magyarul erőszakkal megtömték, és akár meg is fulladhatott volna, ha folytatják.
Hizlal, ha cikiznek a súlyod miatt
Nekem ez túsztárgyalásnak tűnik, csak éppen a széken nem egy amerikai kém ül, hanem egy icipici gyerek. De a szomorúbb résznek nincs vége: a kisgyermek ezek után már nem akart járni óvodába, reggelenként sírt, amikor mennie kellett, majd a szülei át is vitték egy másik oviba. Engem olyan mértékben megrázott ez a hír, hogy csak azt merem remélni, közmunka közben azért eszükbe jut a taknya-nyála összefolyó kisgyermek arca, miközben kanalat döftek a szájába. És hogy többet nem csinálnak ilyet. Summa summárum:
nem árt, ha tisztában vagyunk a gyermekünk intézménybeli jogaival.
Jó az ovi
Természetesen többnyire jó történetet hallunk. Gyermekeink alapvetően jól érzik magukat az óvodában, a környezetemben lévő anyukák is arról számolnak be, hogy csemetéiket sokszor alig lehet hazarángatni, ha épp olyan tevékenységben vesznek részt, amit imádnak. A gyerekek óvoda nélkül az iskolára sem készülnének fel feltétlenül megfelelően, ebben különösen az utolsó iskola előtti év játssza a legnagyobb szerepet.
