A gyászfolyamat néha már a szeretett személy elvesztése előtt elkezdődik

Az előgyász felkészít a veszteségre

Daniel Miller orvos, aki jelenleg hospice- és palliatív területen dolgozik, úgy fogalmazott a Psychology Today cikkében, hogy az előgyász vagy előzetes gyász folyamata már a szeretett személy elmúlása előtt kezdődik. Ez annak tudatos vagy tudattalan szinten történő felismerése, hogy nemsokára veszteség ér bennünket. Minél szorosabb és mélyebb egy kapcsolat, annál nagyobb a valószínűsége az előgyász megjelenésének.

Egy szinten lehetővé teszi a veszteség feldolgozásának megkezdését a gyász kezdete előtt. Megengedi az elmének, hogy alkalmazkodjon a helyzethez, és ne kelljen szembenéznie a közelgő halál teljes sokkjával. Segít megküzdeni a veszteség aspektusával, és tudatosan megbékélni a rettegett valósággal. Mivel erre a folyamatra nincsenek mérföldkőnek számító szabályok, a szokásos folyamat az, hogy egy vagy több védekezési mechanizmusra támaszkodunk, amelyek segítenek megbirkózni a traumával.

A védekezési mechanizmusok olyan pszichológiai stratégiák, amiket öntudatlanul arra használunk, hogy megvédjenek bennünket a negatív gondolatokból vagy érzésektől. Freud szerint a védekezési mechanizmusok valamilyen módon a valóság eltorzításával járnak, ami lehetővé teszi számunkra, hogy jobban kezeljük szorult helyzetünket.

Ezek a védekezőmechanizmusok léphetnek életbe, mikor megjelenik bennünk az előgyász

Tagadás: a tagadás nagyon gyakori jelenség. Az elménk mindent megtesz azért, hogy ne fogadja el a velünk szemben álló elfogadhatatlan valóságot, és előáll egy másik narratívával, ami jobb forgatókönyvet tesz lehetővé. Ahelyett, hogy látnánk egy törékeny édesanyát, aki gyorsan hanyatlik, az elme abba kapaszkodik, hogy még mindig eszik és szedi a gyógyszereit. Ha pedig már egyszer javult az állapota, akkor „biztosan” így lesz most is.

„Amikor egy hozzátartozónk vagy házi kedvencünk egy olyan betegségben szenved, amely halálos kimenetelű lehet, a remény fontos szerepet játszik. Reméljük, hogy talán történik egy csoda, hogy a kezelések eredményesek lesznek, vagy valamilyen módon még több időt nyerhetünk együtt. Ez a remény sokszor az, ami segít átvészelni a mindennapokat, energiát ad, és tartja bennünk a lelket” – mondja Sonkoly Zsuzsanna, család-, pár-, és gyászterapeuta.

Kivetítés: a kivetítés akkor lép életbe, amikor a saját elfojtott gondolatainkat valaki másnak tulajdonítjuk. Nem vagyunk hajlandók szembenézni szerettünk elmúlásával, inkább arra gondolunk, hogy az orvosok vagy ápolónők azok, akik „megölik” a szeretett személyt vagy egyszerűen alkalmatlannak tartjuk őket. Egyszerűbb rájuk haragudni és őket okolni, hiszen sokkal kézzelfoghatóbbak, mint egy láthatatlan kór, ami elveszi tőlünk a szerettünket. Amikor pedig ez egyenesen kirobban belőlünk, olykor végre enged a nyomás, ami egészen addig feszített bennünket, ám ilyenkor gyakran olyanon csattan az ostor, aki nem tehet semmiről.

Regresszió: a regresszió akkor következhet be, amikor nagyon vágyunk a védelemre, ezért visszatérünk egy olyan időszakba, amikor nagyobb biztonságban éreztük magunkat. Ez egyfajta visszavonulás egy pszichológiai időre és helyre, amikor még nem fenyegetett bennünket a veszteség.

Sonkoly Zsuzsanna azt mondja, a fájdalom és a bizonytalanság állandó társak ebben az időszakban, ahogy az ember küzd azzal a tudattal, hogy valaki, akit szeret, hamarosan el fog menni. Ám a betegség előrehaladtával egyre inkább szembe néznünk a valósággal: az elvesztés elkerülhetetlen. Ez az elfogadás fájdalmas, de elengedhetetlen része a gyászfolyamatnak. Az ember lassan elkezdi elfogadni: a szeretett személy vagy állat nem fog meggyógyulni, és eljön az idő, amikor el kell engednünk.

Ez az időszak tele van érzelmi hullámvasúttal, ahol a remény és a valóság közötti érzelmek váltakoznak, sőt: egyszerre lehetünk szomorúak és dühösek, ugyanakkor hálásak is a megmaradt időért. Ebben az időszakban a család, barátok és a támogató közösségek szerepe felbecsülhetetlen. Az érintettek ne maradjanak egyedül a fájdalmukkal. A megosztott érzelmek, a közös emlékek felidézése, és a támogatás mind segítenek a gyász terhének enyhítésében.

Mit tehet a hozzátartozó a haldoklóért?

„A legfontosabb, amit tehetünk a haldokló szerettünkért, hogy jelen vagyunk. Egyszerűen ott lenni a beteg mellett, meghallgatni őt, és érzelmi támogatást nyújtani. Néha a legnagyobb segítség, amit nyújthatunk, ha nem próbáljuk megoldani a helyzetet, hanem egyszerűen együttérzéssel és szeretettel ott vagyunk. Ezt érzelmi jelenlétnek hívom munkám során” – magyarázza a gyászterapeuta.

Azt is hangsúlyozza: elengedhetetlen nyíltan és őszintén beszélni a helyzetről. A betegek nagyon sok esetben érzik, hogy mi fog történni, de a másik fájdalmának láttán, inkább ő is a reményt táplálja, és nem mondják ki a valóságot. Az elbúcsúzás kimondatlan marad. A nyílt kommunikáció segíthet abban is, hogy a család és a barátok megbeszéljék, milyen támogatásra van szükség.

Ha szükséges külső lelki támogatást kell kérni, akár a hozzátartozó, akár a betegséggel küzdő számára, hogy azok a gondolatok, érzések kimondódhassanak, amiket nem az érintettel szeretnénk megosztani, vigyázva az ő érzéseire. Mind a beteg, mind a hozzátartozók számára nélkülözhetetlen, hogy közösen találják meg azokat a módokat, amelyekkel enyhíthetik a fájdalmat és a szenvedést.

A gyászfolyamat része annak, hogy a hátralévő, közösen eltöltött pillanatok ne csak a veszteségről, hanem az életről és az együtt töltött idő szépségéről is szóljanak. Az utolsó napok megszenteltté tétele érzelmileg mély és jelentőségteljes folyamat, ami mind a beteg, mind a hozzátartozók számára lehetőséget ad a szeretet és a méltóság megőrzésére. A gyászterapeuta szerint ezt az időszakot különlegesé és megszenteltté tehetjük a következő módokon:

• az őszinte, mély kommunikációval,
• a megbocsátással és bocsánatkéréssel,
• az utolsó kívánságok kimondásával és teljesítésével,
• a méltóságteljes búcsúzással (fizikai és lelki szinten),
• a közös emlékek felidézésével,
• a fontos helyek meglátogatásával,
• vallásuk, hitük megélésének támogatásával,
• a csendben töltött együttlétben,
• a szeretetünk kifejezésével.

A végső elmenetel előtt számos technikai és ügyintézési feladat van, amiket érdemes előre elintézni, hogy a hozzátartozók számára a gyász időszakát megkönnyítsük, és így minden fontos dolog rendezett legyen.

• jogi dokumentumok rendezése (végrendelet, ingóságokról való rendelkezés, céges ügyek átadása)
• bankszámlák, befektetések, biztosítások átbeszélése, a szükséges információk megadása,
• ha van adósság, kölcsön – tisztázni, hogy mi történjen ezek intézésével,
• hivatalos papírok megkeresése – anyakönyvi, házassági kivonatok
• digitális felületek, fiókok jelszavai,
• gyermekekkel kapcsolatos gondolatok, érzések megbeszélése, emlékek átadása

Ugyanúgy van jogosultsága a házi kedvencek élvesztésével járó gyásznak

A szakértő kitér arra is, hogy a háziállat elvesztése ugyanolyan mélyen megérinti az embert, hiszen ők is családtaggá válnak. Az elbúcsúzás és az emlékek megőrzése segít feldolgozni a veszteséget, és emlékeztet arra a szeretetre és boldogságra, amit a háziállat hozott az életünkbe. Létrehozhatunk otthon egy kis emlékhelyet, ahol elhelyezzük háziállatunk kedvenc játékait, nyakörvét, vagy egy bekeretezett fényképet. Ez a sarok egy olyan hely lehet, ahol időnként megemlékezhetünk róla.

Ha van kertünk, ültethetünk egy fát vagy virágokat a kedvencünk emlékére. Ez a növény jelképezheti az élet körforgását, és egy helyet adhat a megemlékezéshez. Az elbúcsúzás és az emlékek megőrzése segít abban, hogy a háziállatunk emléke tovább éljen a szívünkben, és megőrizhessük azokat a különleges pillanatokat, amelyeket együtt töltöttünk. Ezek a lépések nemcsak a búcsúzást teszik könnyebbé, hanem méltó módon tisztelhetjük meg kedvencünk életét is.