Szegletes Luca, Google első magyar ösztöndíjasa: A mérnöki hivatás lényege, hogy hidat képezzen a tudomány és a társadalom között
Szegletes Luca fiatal villamosmérnök, aki azzal a címmel büszkélkedhet, hogy ő volt az első magyar nő, aki elnyerte a Google Anita Borg ösztöndíját. A kutatónő a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett, ahol jelenleg is egyetemi adjunktusként gazdagítja az intézmény hírnevét.
Luca több ösztöndíjjal járta be a világot, többek között kutatott Stanfordban is, májusban pedig Japánból érkezett haza, ahol nyolc hónapig dolgozott, orvosi képalkotó folyamatok analizálásán.
Hosszú út vezetett idáig
„A doktorim alatt oktató játékokkal kezdtem foglalkozni. Azt vizsgáltam, hogy amikor tabletet használnak a tanulók, akkor az oktató játékokat hogyan lehetne a tanuló teljesítményére és érdeklődési körére specializálni. Az volt a cél, hogy be lehessen állítani, hogy milyen oktatójátékon játsszon az illető és abban a szintek hogyan alakuljanak és változzanak” - kezdi a karrierút elejétől Szegletes Luca, akinek van egy hitvallása, amihez mindig is tartotta magát:
Amit szeretek, azt sokat fogom csinálni és előbb-utóbb jó leszek benne.
Luca és kollégái szenzorokkal szereltek fel tanulókat, majd különféle paramétereket vizsgáltak. „A pupilla megnagyobbodása az egyik indikátora annak, hogy mennyire figyel az illető, vagy mennyire terheli meg az adott dolog mentálisan, így ezt tanulmányoztuk. Néztük az EEG-t (az idegsejtek elektromos aktivitását), valamint figyeltük a szívritmust” - avat be a kutatás részleteibe a fiatal tudós, aki kifejti, hogy a szívritmus mérése azért releváns, mert az agyunknak stressz alatt vérre van szüksége.
Sok szülő talán elcsodálkozik azon, hogy kétéves korig egyáltalán nem ajánlott a digitális eszközök használata
Szegletes Luca elmagyarázza azt is, hogy ezért pumpál ilyenkor a szív egyenletes tempóban, és arról is beszél, hogy a stressz megszűnésével azonban, újra össze-vissza fog verni: így lehet mérni, hogy amikor egy diák, oktató játékon játszik, az milyen mértékben terheli le. „A nehézségi fokot lehet változtatni annak alapján, hogy kinek mire van szüksége. Ez volt a doktorim témája is, segíteni szerettem volna az oktatást.”
Csapatmunka
A csapat azon dolgozott, hogy segítsen a diákoknak elérni az úgynevezett flow élményt, ami azt jelenti, hogy az illető könnyedén képes valamire koncentrálni. A kutató szerint ezt jellemzi a köznyelv úgy, hogy nem vesszük észre, hogy telik az idő, mert annyira élvezzük az adott feladatot, hogy megszűnik az időérzékünk.
„Ahhoz, hogy ezt elérjük, az adott feladatnak megfelelő nehézségűnek kell lennie. Ha túl nehéz, akkor frusztráltak leszünk. Ha túl könnyű, akkor viszont nem fog érdekelni bennünket. Egyénenként eltérő azonban, hogy ez kinek milyen szintet jelent egy adott érdeklődési területen belül. Ezért fontos olyan nagyon, hogy jól legyen beállítva egy oktatófeladat. Fiziológiailag próbáltuk megfigyelni, hogy ki hogyan reagál” - magyarázza, majd arról is beszél, hogy az érintéseket is figyelték.
„Ha valaki a tableten például egyik pontból a másikba nagyon gyorsan, egyenes mozdulatokkal haladt és jó volt az eredmény, amit megjelölt, akkor valószínűsítettük, hogy könnyű volt számára a feladat. Ha azonban csak megfogta és visszatette a tabletet, vagy más felesleges mozdulatot is végzett, akkor lehet, hogy gondolkoznia kellett a diáknak az adott feladaton. Ilyeneket figyeltünk meg, és megbecsültük, hogy az illető számára milyen nehézségi fokú legyen a következő feladat.”
Fontos volt a kutatásnál, hogy mindenkit érdekeljen a vizsgált terület, mivel azt lehet hosszú időn keresztül végezni, amit igazán élvezünk. „Nem az volt a fontos, hogy ki miben jó, vagy nem jó, hanem, hogy mit szeret. Mert igenis, amit szeretek, azt sokat fogom csinálni és előbb-utóbb jó leszek benne. Irène Joliot-Curie-nek volt egy mondása, miszerint nem kell zseninek lenni a kutatáshoz, ha az kéne, hogy legyen az ember, akkor én sem lennék kutató.”
GOOGLE - Anita Borg ösztöndíj
A doktori fokozat után Luca ösztöndíjprogramokra kezdett pályázni. Ő volt az első magyar nő, akit a Google Anita Borg ösztöndíjjal jutalmazott.
„Nagyon szerettem volna megkapni és már az első évben, amikor lehetőségem volt rá, meg is pályáztam. Sajnos nem sikerült, de a következő évben újra próbálkoztam. Az ösztöndíjhoz járt hétezer euró is, amit bármire fel lehetett használni. A második évben már fel voltam iratkozva a Fulbright ösztöndíj hírlevelére, amiből értesültem egy pályázatíró workshopról, ezen részt vettem, és így készültem fel. Végül pedig a Fulbright ösztöndíjra is jelentkeztem” - meséli Szegletes Luca.
Az eredményre másfél évet kellet várni, de Luca mindkét ösztöndíjat elnyerte, így először a Google zürichi központjába, majd Kaliforniába utazott, ahol a Stanford Egyetemen kutatott, mint végzős PhD hallgató.
Emlékszem, hogy annyira örültem a Google ösztöndíjnak, hogy amikor megtudtam, hogy megkaptam, le kellett ülnöm a földre.
Orvosi képalkotó folyamatok
Luca a mai napig azon dolgozik, hogy különféle adatokkal és mérésekkel teoretikus modelleket igazoljon. Orvosi és gépi képfeldolgozással foglalkozik, kezdetben ADHD-s gyermekek adataira fókuszált. Ezen kutatási terület számára ugyanis problémát jelent, hogy az egyes műszerek eltérőek, így a mérési helyszínek más-más adatokat produkálnak.
„Minimális idegtudományi szaktudásom már volt egy korábbi Erasmus-programból, amelyet Lausanne-ban, az École Polytechnique Fédérale de Lausanne-ban töltöttem. Ott írtam meg az első cikkemet a témában. Ezt követően egy évre Palo Altóba kerültem Amerikába, ahol az ottani témavezetőm, hozzám hasonlóan, villamosmérnök volt, és képalkotó technikákkal foglalkozott. Ő mutatta meg nekem, milyen nagy problémát jelentenek az inhomogén adatok. Itt kezdtem el ezeket homogenizálni - meséli a Google első magyar ösztöndíjasa.
A mérések funkcionális MRI mérések, amelyeket Luca a világ különböző pontjairól kér el. Legutóbb Japánban töltött nyolc hónapot. „Ebben a kutatásban több hallgatóm is részt vesz, én pedig ma már a kreatív folyamatokat irányítom, hogy miként lépjünk tovább egy adott úton. Munkánk támogatni tudja az orvosokat, és segítséget nyújt a diagnosztikában” - mondja a kutatónő, aki nagyon szerencsésnek vallja magát.
Mindig megtaláltak a lehetőségek, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy éljek velük.
„Nem nagyon kellett döntenem, hogy merre menjek tovább, csak kíváncsinak kellett lennem. Sokszor úgy érzem, hogy a mérnöki hivatás lényege, hogy hidat képezzen a tudomány és a társadalom között” - zárja a beszélgetést Szegletes Luca, aki előtt még nagyon komoly szakmai karrierút áll.