Hogy megértsük a globális felmelegedés hatásait, meg kell ismernünk a sarkvidékeket - Interjú dr. Lehoczky Annamária klímaváltozás-szakértővel
Dr. Lehoczky Annamária klímaváltozás-szakértő jelenleg Cambridge-ben él, ahol a Fauna & Flora International környezetvédelmi szervezetnél dolgozik. Az intézet alelnöke Sir David Attenborough.
A magyar kutatónő éghajlati szakértőként abban segíti a szervezetet, hogy tanácsot ad abban, hogyan lehet beépíteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és mérséklést a környezetvédelmi programokba.
„A szervezet több mint 40 országban tevékenykedik. Azt próbáljuk elérni, hogy a természet alapú megoldásokat vegyék figyelembe az éghajlat politikában és jól alkalmazzák őket a hétköznapokban. Helyi közösségekkel dolgozunk együtt, hogy segítsük őket abban, amire nekik szükségük van. Legutóbb Nicaraguában dolgoztunk együtt a helyi farmerekkel azon, hogyan lehetne az évszázados talajkímélő módszereiket úgy alkalmazni és szélesebb körben újra elterjeszteni, hogy közben a klímaváltozáshoz is alkalmazkodjanak.”
A kutatónő nem felejtette el magyar gyökereit; itthon a Másfélfok.hu állandó szerzője. Gyermekkorától fogva hatalmas odaadással fordult a természet felé, amelyet meghatározó gyermekkori élményei alapoztak meg.
Mindig arról álmodtam, hogy egy távcsővel a kezemben dolgozhatok - interjú Ozogány Katával a Hortobágyi Nemzeti Park vadlórezervátum kutatójával
Nyitott szemlélet
„Mindig is nagyon szerettem a természetet. Két meghatározó élményem volt gyermekkoromban. Szegváron nőttem fel, és az egész nyarat kint töltöttem a szabadban. Megfigyeltem a növényeket és az állatokat, így a mindennapjaimat teljesen átjárta a környezet iránti érdeklődés és szeretet. Édesapám állatorvos, édesanyám pedig tanítónő, akik nagyon odafigyeltek arra, mi érdekel engem.
A nyaralásaink általában úgy kezdődtek, hogy beültünk a kocsiba, és csak elindultunk.
Ez sokkal nyitottabbá tett a világra és más kultúrákra, ami a szüleim számára különösen fontos volt.” A kutatónő a középiskolában a földrajzra és történelemre koncentrált, így találkozott azzal a könyvvel, ami meghatározta továbbtanulásának irányát.
„Elolvastam Al Gore A kellemetlen igazság című könyvét. Ez az olvasmány segített eldönteni a dilemmát, hogy merre menjek tovább az életben. A könyv rádöbbentett, hogy korunk legnagyobb problémája a klímaváltozás, és ezzel kell foglalkoznom. Innentől kezdve megszállottan tudtam, hogy ez az a terület, amiért nekem érdemes dolgozni.”
Annamária Földtudomány alapszakon végzett, majd mesterképzésen meteorológus-éghajlatkutató szakirányon folytatta tanulmányait. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amely az egyetlen hely Magyarországon, ahol jelenleg klímakutatást lehet tanulni. Az egyetemi képzés alatt adódott a lehetőség, hogy egy Erasmus ösztöndíj keretein belül fél évet Portugáliában tanuljon.
„Ez volt az első lépés, amikor rájöttem, hogy én meg tudok állni a saját lábamon egyedül is külföldön. Ez az élmény nyitotta ki számomra a világot, és erősítette bennem a vágyat, hogy új helyekre menjek.”
Légköri mérések a Sarkvidéken
A portugáliai ösztöndíjat egy olyan tanulmányút követte, amelyért sokan fizetnének is. A kutatónő közel két hónapot töltött Norvégia legészakibb szigetén, Svalbard-on (Spitzbergák). A szigetcsoport a Jeges-tengeren található, félúton Norvégia és az Északi-sarkpont között.
„Gyakorlatilag itt található a világ legészakibb állandóan lakott települése és egyeteme. Mivel a mesterszakdolgozatomban az éghajlatváltozás és a gleccserek kapcsolatával foglalkoztam, ez az út tökéletesen illett a kutatási témámhoz. Jó volt belelátni abba, hogyan végzik ott a méréseket, és milyen éghajlati sajátosságai vannak az ottani környezetnek. Közvetlen közelről tanulmányozhattam a sarkvidéki éghajlatot.”
Annamária februárban érkezett a helyszínre, amikor teljes sötétség uralkodik a faluban. A szigeten október végétől március elejéig nem kel fel a nap, így az odaérkezőknek hónapokig tartó sötétséggel kell megküzdeniük, ami a kutatónő szerint nagyon megterhelő tud lenni. A kurzust egy nemzetközi kutatóintézet tartotta, ahová a világ minden tájáról érkeztek kutatók.
„Azért mentünk oda, hogy méréseket végezzünk, majd az órák keretében elemezzük az adatokat. Minden élelmiszer nagyon drága volt a szigeten, így a kenyeret is magunknak kellett sütnünk.
A kurzus egy lövésztanfolyammal kezdődött.
Azért, hogy meg tudjuk védeni magunkat a a terepi helyszíneken a sötétben a jegesmedvékkel szemben, amelyek nagy számban élnek a szigeten. Önvédelemből mindig vinnünk kellett magunkkal a riasztó, és az éles fegyvereket is. Nyilvánvalóan soha nem került sor a fegyverek használatára, ez csupán elővigyázatosság volt.”
A résztvevők olyan helyekre mentek, ahol a jegesmedvék nem járnak. Az egyetem alapelve, hogy a kutatásokat úgy kell végezni, hogy ne zavarják meg az állatok természetes élőhelyét.
„Sajnos egyszer-egyszer be-betévednek az ember által lakott területre ezek az állatok, mivel olvadnak a jégtáblák, amire a jegesmedvéknek szükségük lenne a tengeren. Arra használják ugyanis a jégtáblákat, hogy megpihenjenek rajtuk vadászat, vagyis halászat közben. Mivel kevesebb élelem áll rendelkezésre, ezért érthető okból táplálékot keresnek új területeken, amikor nem találnak a tengeren.” A jégtáblák csökkenése világszerte ismert, de sokan nincsenek tisztában azzal, mennyire veszélyezteti ez a helyi jegesmedve-populációt.
„A nyár végére, amikor a jégmezők minimálisra csökkennek, a jegesmedvék nagyon lesoványodhatnak, ha nem találnak elég táplálékot. Ilyenkor különösen figyelni kell rájuk, ezért akkor kevesebb a terepgyakorlat is.” A résztvevők különböző légköri paramétereket mértek a terepi gyakorlatokon. A sarkköri légköri viszonyok jobb megértésével pontosabban előrevetíthető, mi várható globálisan a felmelegedés hatására.
Fontos megérteni, hogyan működik a sarkvidéki környezet.
„Az ottani légköri és környezeti viszonyok nagyon eltérnek az itthonitól, emiatt más a szennyezőanyagok mozgása és a felszín energiaháztartása, emiatt a klímaváltozás gyorsabb ütemben történik. Egy februári nap például esőben mértünk. Ha belegondolunk, hogy egy sarkvidéki szigeten, a tél leghidegebb hónapjában esik az eső, az elég megdöbbentő és elszomorító. Abban a hónapban az átlaghőmérséklet -2 Celsius fok volt, holott normálisan -16-nak kellett volna lennie. Az hatalmas különbség.
Itt a hetvenes években kezdték el mérni a különféle légköri paramétereket, mint a hőmérséklet és a nedvességtartalom. Azóta meredek emelkedő trend látszik a hőmérsékleti adatsorokon.” Annamária elmondása szerint a sarkvidéki területek legalább kétszer olyan gyorsan melegednek, mint az átlagos földfelszín, és ennek következtében drámai ütemben olvadnak a szárazföldi jégmezők és a tengeri jégtáblák.
„Így a tengerszint emelkedik, ami azt eredményezi, hogy a part menti területek egyre nagyobb veszélynek lesznek kitéve. Muszáj megértenünk, hogy mi történik a sarkvidéki régiókban, hogy pontosabb képet kapjunk a globális felmelegedés folyamatáról és következményeiről.”
Klímamodellezés és kutatómunka
A kutatónő doktori disszertációját arról írta, hogy hogyan fog változni az éghajlat az Ibériai-félszigeten. A kutatás két részből állt: egyrészt feltérképezte, mi várható a térségben a század végére, másrészt azt vizsgálta, hogy hogyan alakul a városi hősziget-hatás Valenciában, és milyen módszerekkel lehetne azt csökkenteni.
„Több tudományterületet is érintő kutatás volt, amelyet három éven keresztül végeztem. A kutatás befejeztével is Spanyolországban maradtam, ahol tanácsadóként helyezkedtem el különböző vállalatoknál.” Ezt követően Annamária Peruba költözött, ahol egy gyerekeknek szóló környezeti oktatási programban vett részt és egy, az Andokban elrejtett közösségnek segített azzal, hogy a klímaváltozás és az emberi tevékenység okozta károk enyhítésére dolgozott ki megoldásokat.
„Kutatókollégákkal próbáltuk felmérni az infrastruktúrát és azt, hogy a helyiek mennyire vannak felkészülve az extrém éghajlati körülményekre. Ebben a magashegyi környezetben hatalmas hőmérsékletingadozás jellemző. Problémát jelent, hogy megváltoznak a csapadékviszonyok és sokkal kiszámíthatatlanabbul érkezik a csapadék, valamint sokkal hevesebbek a viharok.
Az erős árvizek gyakran elmossák a falu infrastruktúráját, ezért erre próbáltuk felkészíteni őket. A falu egy hegyoldalon fekszik, ahonnan kiirtották a fákat. A lejtős, csupasz talaj pillanatok alatt megindulhat egy heves esőzés következtében, emiatt pedig elveszítik a termékeny talajfelszínt is. Az árvizek elmoshatják a falut teljes infrastruktúráját is, elzárva azt az ország többi részétől.”
Európa jövője
Minden nap szavazunk a pénztárcánkkal azzal, hogy hol, kitől és mit vásárolunk, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy ebben is környezettudatosságra törekedjünk.
A bolygó sorsa az emberiség kezében van, és a klímaváltozás hatásai minden országot érintenek majd. Mindenkinek tennie kell valamit a saját mikrokörnyezetében, hogy enyhítsük a problémát. Fontos, hogy megértsük, miért számítanak az apró lépések, mint a villany lekapcsolása vagy a húsfogyasztás csökkentése.
„A beérkező napsugárzás felmelegíti a felszínt, majd a felszín továbbmelegíti a légkört. A melegebb légkör több nedvességet képes megtartani. Ha több a nedvesség, annak valahol ki kell hullania, Mivel sokkal több energia és nedvesség van a rendszerben, felturbózódnak és intenzívebbé válnak a légköri folyamatok, ezért amikor kialakul egy zivatar, az sokkal hevesebb lesz és sokkal több csapadékkal fog járni.”
A légkör nedvességtartalmának átrendeződése hatalmas problémákat okozhat a jövőben: egyes területek kiszáradnak, míg mások erős viharokkal néznek szembe.„Bizonyos helyeken villámárvizek elönthetik a területeket, amit már Magyarországon is tapasztalhatunk. Egy mediterrán jellegű klíma vár ránk: a nyarak forróak, szárazabbak és viharosak lesznek, míg a telek enyhén csapadékosabbak, és egyre kevésbé lesz jellemző a hó formájában érkező csapadék.
Az átlaghőmérséklet emelkedni fog minden évszakban, ezért nagyon fontos lenne, hogy az országok igenis komolyan vegyék a klímavédelmi intézkedéseket. Ha most beszüntetnénk az üvegházhatású gázok kibocsátását, a hőmérséklet még néhány évtizedig akkor is tovább emelkedne, és csak később stabilizálódna vagy csökkenne. Az éghajlati rendszer egy összetett, lassan mozgó rendszer.”
A hőmérsékletet csak akkor lehetne visszahűteni, ha nemcsak az üvegházhatású gázok kibocsátását állítanánk le, hanem képesek lennénk kivonni a légkörből a már kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét is. Az országok vállalásai alapján az évszázad végére még mindig több mint 2 Celsius-fokos globális felmelegedés várható.
„Elméletileg visszafordítható a folyamat, de minden a politikai akaraton és gazdasági döntéshozókon múlik. Minél tovább halogatjuk a kibocsátások mérséklését, annál biztosabban indítunk be olyan folyamatokat, amelyeket már nem lehet visszafordítani” - hívja fel a figyelmet a beszélgetés zárásaként dr. Lehoczky Annamária.