Aszalós Réka: Már nem elég védeni a természetet, aktívan részt kell venni a helyreállításban is
A bolygónkat veszélyeztető globális felmelegedés egyik legnagyobb veszélye, hogy az az erdeink pusztulásához vezethet. Az erdei ökoszisztémák több szempontból is kulcsfontosságúak az emberiség fennmaradása szempontjából, azonban a növekvő fa- és területigény, valamint a szárazság miatt a világ több részén fellépő erdőtüzek ritkítják a meglévő területeket, pótlásuk pedig az idő előrehaladtával csak egyre nehezebb lesz. Ma már nem elég a meglévő erők megóvása, már újratelepítésükre is szükség van.
Egy Európai Uniós pályázat keretében (LIFE 4 Oak Forests) a résztvevők közös erővel azon dolgoznak, hogy természetvédelmi és erdőkezelési módszerekkel jelentősen növeljék a kiválasztott tölgyes erdők természetességét. Hazánkban többek között három nemzeti park, valamint az Ökológiai Kutatóközpont is tagja a projektnek. A projekt egyik oszlopos tagja Dr. Aszalós Réka erdőökológus, akinek a pályázat menedzselése a feladata.
„Volt egy nagyon meghatározó élményem hat éves koromban. Az Állatvilág magazint nézegettem, amikor megfogalmazódott bennem, hogy zoológus szeretnék lenni. Egy nagy, budai kertes társasházban nőttem fel, és a házban sokan voltunk gyerekek. Sok időt töltöttünk a kertben: fáramásztunk, tüzet raktunk, és vigyáztunk, hogy el is legyen oltva” - kezdi a természet iránti szeretetének bemutatását Aszalós Réka.
Mindig arról álmodtam, hogy egy távcsővel a kezemben dolgozhatok - interjú Ozogány Katával a Hortobágyi Nemzeti Park vadlórezervátum kutatójával
Az ökológus arról is beszél, hogy tizenkét évesen kezdett madarász iskolába járni a Marczibányi Téri Művelődési Központba, ahol három évig tanult. „Hét közben arról volt szó, hogy hogyan kell a madárfajokat megkülönböztetni, hétvégén pedig kirándulni mentünk. Sokan akikkel ott tanultam, a mai napig a szakmában vannak.”
Külföldi sikerek nyomában
A kutatónő Debrecenben kezdte meg egyetemi tanulmányait ökológus szakon, ahol két évet töltött, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be tanulmányait. Akkoriban nagyon kevés ösztöndíj lehetőség volt, Réka huszonhat éves korában tudott kimenni Kanadába, ahol egy magyar származású kanadai professzor mellé került.
„Nagyon izgalmas volt, mert akkor a tudomány ott húsz évvel előbbre járt, mint nálunk. Egy teljesen új, nyitott, támogató szemléletet ismerhettem meg kint. Legutóbb egy Fulbright ösztöndíjprogramon vettem részt 2018-ban Amerikában, és ugyanazt tapasztaltam, hogy óriási a különbség az ottani és a hazai szemlélet között. Úgy jöttem haza, hogy egy teljesen más mentalitást hoztam magammal. Azt láttam, hogy kint a gyerekeket és a fiatalokat sokkal jobban támogatják.
Fontos nekik, hogy a fiatalok bízhassanak a saját véleményükben, intuíciójukban, és véleményüket a tanár meg is fogja hallgatni. Próbálom ezt a szemléletet képviselni itthon a kollégáimmal együtt” - magyarázza Aszalós Réka, aki madarászként kezdte pályafutását, majd egy egyetemi botanika tanára hatására kezdett a botanika és a növényzet iránt érdeklődni. Sokat járt terepre, így kerültek az erdők fókuszába.
A kutatónő a LIFE 4 Oak projekten 2018 óta dolgozik. A projekt lényege, hogy a nem megfelelő állapotban lévő tölgyes erdőket - vagyis a homogén szerkezetű és fafajösszetételű erdőket - természetes állapotba tereljék. „Fontos, hogy a beavatkozás után jobban hasonlítson egy őserdőhoz az erdő. A projekt területeken a tölgyesek szerkezetét, fafajösszetételét változatosabbá és természetesebbé alakítjuk.
Már nem elég védeni, segíteni is kell a természetet, ugyanis olyan ütemben használjuk fel a természet erőforrásait, hogy az folyamatosan romlik. Aktívan részt kell venni a helyreállításában.
A szárazság hatása
A nemzeti parkok évtizedek óta írtják az invazív fajokat és cserélnek le idegenhonos erdő ültetvényeket sokfafajos őshonos erdőállományokra. Ezek a stratégiák azért is fontosak, mert a megjelenő kártevőkkel szemben az őshonos fafajokból álló, változatos állományok ellenállóbbak, hiszen a kártevők általában fajspecifikusak.
„A pályázat keretében a lombkoronában lékeket nyitunk meg, amelynek hatására több a fény kerül az erőbe. Így el tud indulni az aljnövényzet fejlődése, másrészt el tud indulni egy újabb facsemete generáció növekedése is, amitől máris több korosztály van jelen az állományban. A kivágott fákat holtfaként otthagyjuk az erdő talaján, ami nagyon sok élőlénynek nyújt segítséget. Az erdőben élő élőlények (állatok, növények, gombák) fele ugyanis élete során valamikor kötődik a holtfához” - részletezi a kutató.
Egy száraz nyár, - mint amilyen a mostani is volt - kiszelektálja a szárazsággal szemben nem annyira ellenálló egyedeket, fajokat. Egy változatosabb rendszer jobban képes védekezni, így nem fognak eltűnni egész erdőterületek egyszerre, hiszen minden faj más kórokozóval vagy környezeti hatással szemben képes hatásosabban védekezni.
„A klímaváltozással egyenesen arányosan nő a betegségek száma. Magyarországon a szúbogár majdnem teljesen felszámolta a lucfenyveseket. Ez a betegség Közép-Európában millió hektárokat tüntetett el. Korábban faipari céllal egyfafajos állományokban ültették a lucfenyveseket a térségben, azonban az elmúlt évtizedekben tömegesen pusztulnak.”
Az emberiség régóta használja az erdőket, azonban az egykorú, egyfafajú erdők az elmúlt évszázad intenzív gazdálkodásának eredményei. „Ezeknek az erdőknek nem ellenálló az immunrendszere, és nem tudnak annyi élőlénynek otthont adni. Az egyik legfontosabb dolog, ami hiányzik belőlük, azok a nagyméretű, idős fák. Ezeket sajnos nem lehet gyorsan pótolni, mert ezek akár több száz éves matuzsálemek is lehetnek.
Ezeken már tud fészkelni ragadozómadár vagy fekete gólya, élhetnek az odvaikban denevérek, mókusok, odulakó madarak. Ágaik tele vannak mohával, a törzsük pedig gombákkal, vagyis egy teljes életközösség van jelen bennük. Ez az, ami nagyon hiányzik az erdőinkből.”
Az erdők jelentősége
A projekt keretein belül a meglévő idős faegyedeket megjelölik és folyamatosan monitorozzák is. Kivágják körülöttük a fiatalabbakat, így az idősebb egyedeknek van helye növekedni, éri őket a napfény és csapadékot is többet kapnak.
„A létrehozott erdei léket és a benne lévő sok fekvő holtfát ’holtfa kerteknek’ hívjuk, amelyek köré kameracsapdákat helyezünk ki. A kamerák tanulsága szerint ezt az élőhelyet gyorsan birtokba veszik az erdei élőlények: rókák, menyétek, őzek, szarvasok, egerek és még sorolhatnám. Hihetetlen, de a vadmacskák is szívesen használják őket, és szaladgálnak rajtuk.
Az erdős területek fennmaradása azonban nemcsak az erdei élőlényeknek fontos, hanem nekünk, embereknek is létkérdés.
Az erdők ugyanis számtalan módon segítenek: tiszta levegőt, vizet, talajt, árvízvédelmet nyújtanak, faanyagot, rekreációs lehetőséget és nyugalmat biztosítanak - ez mind-mind az erdőknek köszönhető.”