„Ha megerőszakolnak, az szégyen. De nem nekünk kell emiatt szégyenkeznünk, hanem nekik. Az elkövetőknek!”

2024. december 20.
Giséle Pelicot kiállása példaértékű és történelmi nemcsak a szexuális abúzus áldozatainak, de minden nőnek
Giséle Pelicot kiállása példaértékű és történelmi nemcsak a szexuális abúzus áldozatainak, de minden nőnek
Fotó: Arnold Jerocki/Getty Images

A nők elleni szexuális bántalmazás – mint az egyik legsúlyosabb és leginkább tabusított társadalmi probléma – mély sebeket hagy az áldozatok testén és lelkén egyaránt. A mentális terheket gyakran csak fokozza, hogy a sértettek gyakran az igazságszolgáltatás és a társadalmi megbélyegzés áldozatává is válnak. Giséle Pelicot története rávilágíthat arra, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki szembe szálljon az igazságtalanságok sorával, és nemcsak saját maga, hanem sok millió nő nevében is felszólaljon. Kiállása és ügye nemcsak feminista ikonná teszi őt, de megváltoztathatja mindazt, amit a nemi erőszakról gondolunk.

„Ha megerőszakolnak, az szégyen. De nem nekünk kell emiatt szégyenkeznünk, hanem nekik. Az elkövetőknek!” – foglalta össze a 72 éves Giséle Pelicot, miért döntött úgy, hogy az ellene elkövetetett többszörös nemi erőszak ügyben lemond az anonimitáshoz járó jogáról, és ragaszkodik ahhoz, hogy a meghallgatást nyilvánosan tartsák meg. „Azt akartam, hogy minden nő, aki nemi erőszak áldozata lett, azt mondhassa: ha Pelicot asszony megcsinálta, akkor mi is képesek vagyunk rá!” Mit tanít nekünk Giséle Pelicot története, és hogyan döntheti le egy asszony mindössze egyetlen döntése a szexuális bántalmazást övező hiedelmeket?

Az ügyről röviden

Dominique Pelicot 2020 novemberében került letartóztatásra, miután rajtakapták, hogy intim szögből fotókat és videókat készített egy szupermarketben az ott vásárló nőkről. A nyomozók ezt követően nagyjából húszezer fotót és videót találtak a telefonján, számítógépein és külső adathordozóin: ezek nagy részén azonban (nagyrészt) nem ismeretlen nők, hanem a saját felesége szerepelt.

Mint később kiderült, Dominique Pelicot éveken keresztül különböző altatókat és szorongásoldó gyógyszereket kevert a felesége, Giséle Pelicot ételébe és italaiba, és férfiakat hívott meg az otthonukba, hogy azok megerőszakolhassák az öntudatlan nőt. Giséle Pelicot elmondása szerint gyakran előfordult, hogy esténként megittak egy-egy pohár bort a férjével, vagy hogy az – kedveskedés gyanánt – fagylaltot vitt neki az ágyba. Giséle ilyenkor rendre gyorsan elaludt, de azon kívül, hogy gyakran fáradtabbnak érezte magát fizikailag az átlagosnál, nem tapasztalt semmi kiugrót.

Akkor sem fogott gyanút, amikor egészségügyi problémák ütötték fel a fejüket: „Három nőgyógyásznál is voltam: amikor az éjszaka folyamán felébredtem, gyakran olyan érzésem volt, mintha elment volna a magzatvizem. Ahogy a szülésnél szokott lenni,” – magyarázta a sértett, aki egy időben neurológiai tüneteket is észlelt magán. Sokáig attól tartott, hogy Alzheimer-kórja lehet, férje azonban átsegítette ezen a „mentálisan megterhelő” időszakon.

glamour plusz ikon Így találtam meg újra önmagam egy abúzus és egy abortusz után

Így találtam meg újra önmagam egy abúzus és egy abortusz után

A vád szerint Giséle-t a férjén kívül ötven másik férfi bántalmazta szexuálisan, összesen pedig hetven idegen bántotta. (Dominique Pelicot precízen felcímkézte a visszaélésekről készült és tárolt videókat, amelynek „köszönhetően” a rendőrség könnyedén be tudta azonosítani a bántalmazókat.) A fotók és videók között nemcsak Giséle-ről, hanem közös lányukról és menyeikről készült tartalmakat is találtak. Az elkövetők nagy többsége tagadta a nemi erőszakot, de néhányan azt mondták, „úgy hitték, Pelicot csak alvást színlelt az aktusok alatt,” míg mások úgy vélték, bőven igazolja a cselekedeteiket, hogy megkapták Dominique Pelicot, azaz a férj beleegyezését.

A 26-74 év közötti elkövetők sorában önkéntes tűzoltó, taxisofőr, újságíró és DJ is megtalálható, legtöbbjük Pelicot-ék Mazanban (Dél-Franciaország) lévő házának ötven kilométeres körzetéből került ki. „Miért nem mentek a rendőrségre? Még egy anonim telefonhívás is elég lett volna ahhoz, hogy megmentse az életem. Egyikük sem tette meg közülük” – fogalmazott Giséle már 2024 decemberében.

Hiedelmek bénító ereje

Giséle Pericot esete nemcsak az ellene elkövetett aljasság elképesztő mivolta és a sértett bátor kiállása miatt kiugró, hanem azért is, mert az ügy több részletében is döntögeti a nemi erőszakkal kapcsolatos mítoszainkat és prekoncepciókat. Ahogy Virágh Enikő közgazdász, szociológus, szociológia pHd-hallgató írja néhány évvel ezelőtti cikkében: a társadalmunkban rendkívül téves feltételezések terjengenek arról, ki az „igazi áldozat” (általában feddhetetlen erkölcsű, fehér nőt értünk alatta, aki látványosan megsérül az erőszak során), az „igazi elkövető” (valamilyen külső csoport tagja, jellemzően deviáns viselkedéssel bíró, pszichopata vagy szexuálisan frusztrált férfi), és mit is értünk „igazi nemi erőszak alatt (egy idegen által, váratlan támadás során, valamilyen kihalt, nyilvános helyen elkövetett erőszakos behatolás).

A fent leírt „nagy igazságok” már csak azért is furcsák, mert általában a kivételeket írják le: a történetek zömében korántsem ennyire jól körülírhatók a szereplők, a köztük lévő kapcsolat, vagy épp az elkövetés helyszíne és módja. Cikkében Virágh felidézi azokat a kutatásokat, amelyek szerint a nemi erőszakok túlnyomó többségét (70-80%-át) ismerősök követik el. A tipikus helyszín sokkal inkább az áldozat vagy az elkövető lakása, az áldozat öltözéke semmilyen összefüggést nem mutat a nemi erőszak tényével, az elkövető motivációja pedig legtöbbször nem szexuális, hanem hatalmi jellegű. Magyarán sokkal több ezekben a történetekben a szürke ezernyi árnyalata, mint a fekete-fehér.

A Giséle Pelicot-val történtek azt a fájdalmas igazságot közvetítik, hogy bárkiből lehet áldozat, ahogy bárki lehet elkövető is. Még az is, akinek egyszer örök hűséget esküdtünk, aki megajándékozott minket három gyermekkel, és aki évek óta a kedves nagypapa szerepében (is) tetszeleg. A Pelicot-ügy kapcsán az a hiedelem sem igazolódik be, hogy a visszaélés éjszaka, egy sötét sikátorban történt, mint ahogy az sem, hogy az „két ember magánincidense”. Hiába próbáljuk azzal nyugtatni magunkat, ha „jól” viselkedünk, velünk ez nem történhet meg (ez egyébként egy gyakori, mentális védekezési mechanizmus), tévedünk. A saját otthonunkban is nemi erőszak áldozataivá válhatunk, és a nemi erőszak – sajnos gyakran – nem csak két ember „magánügye”.

"Az alvás nem egyenlő a beleegyezéssel" - tüntetés Giséle Pelicot mellett Párizsban, 2024 szeptemberében
Fotó: NurPhoto / Contributor / Getty Images

A jog és a média szerepe

Nemierőszak-vád kapcsán gyakori, hogy az eljárás során megkérdőjelezik a sértett hitelességét azzal, hogy arrafelé terelik a narratívát, mit viselt a támadáskor, vagy milyen viselkedést tanúsított a vádlott irányába korábban... „A nemi erőszak hitelességének megkérdőjelezése és az áldozat hibáztatása hosszú távú következményekkel is bír, nem csak az áldozatra nézve, hanem – nyilvános diskurzusok esetén – az egész társadalomra is,” – írja a már idézett Virágh Enikő, és nehezen tudunk nem egyetérteni vele. Ezeken a meghallgatásokon ugyanis a sértettek hangja rendre olyan halk, az elkövetőké pedig olyannyira ki van hangosítva, hogy az áldozatok a szégyenérzettel és a rájuk ragasztott stigmákkal együtt az igazságtalanságból fakadó könnyeket is kénytelenek visszanyelni.

A tárgyalás „szenzáció faktora miatt” bevont média olykor inkább csak súlyosbítja a helyzetet, semmint elősegítené a sértettek jogainak érvényre jutását. A „minek ment oda”, „biztos úgy volt felöltözve”, „ne csodálkozzon, ha így viselkedik” kifejezések szinte minden, nemi erőszakkal foglalkozó cikk komment-szekciójának részét képezik, és akkor a szexuális visszaélésről szóló, cikkeken belül használt nyelvezetre még ki sem tértünk.

glamour plusz ikon „Ugyanazt kellene vele tenni, mint amit ő tett a gyerekkel" - szakértő segít, mit tehetsz, ha téged is elöntött a düh a szolnoki bántalmazásos videó láttán

„Ugyanazt kellene vele tenni, mint amit ő tett a gyerekkel" - szakértő segít, mit tehetsz, ha téged is elöntött a düh a szolnoki bántalmazásos videó láttán

Beszédes, hogy amikor Giséle vallomást tett, az ő viselkedésével és öltözködésével kapcsolatban is felmerültek ugyan kérdések, de Pelicot a megérdemelt megvetéssel bánt velük. Azáltal, hogy lemondott az anonimitásáról, Giséle számára megnyílt az út azelőtt, hogy ő irányíthassa a róla szóló ügy narratíváját, egyúttal azt is, az kikhez jut el és ki hallja meg.

Pelicot bátor kiállása azonban nemcsak a nemi erőszakkal kapcsolatos, hibás hiedelmeinket vágja sutba, hanem (remélhetőleg) a törvénykezésben is érezteti hatását. A Reuters által meginterjúvolt jogi szakértők szerint a francia büntetőjog a nemi erőszakot „behatoló cselekményként vagy orális szexként” határozza meg, amelyet valakivel szemben "erőszakkal, kényszerrel, fenyegetéssel vagy meglepetéssel" követnek el. Nem tesz azonban egyértelmű említést a partner beleegyezésének szükségességéról (a 2017-es #metoo hullám után több országban, így például Svédországban, Németországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban is létrejött a „beleegyezésen alapuló nemi erőszak” jogi fogalma). Az ügyészeknek emiatt a nemi erőszak szándékát kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy elítéljék Dominique Pericot-t és társait.

Az ügy óriási, nemzetközi médiavisszhangja miatt egyre sürgetőbbé válik a nemi erőszakkal kapcsolatos törvények felülvizsgálata: a feminista szellemű törvényhozók úgy módosítanák a definíciót, hogy az mindenképp erőszaknak tekintse a beleegyezés nélküli szexet, de azt is belefoglalnák a törvénybe, hogy a beleegyezés bármikor visszavonható, valamint, hogy a beleegyezés nem állhat fenn akkor, ha a szexuális erőszakot „egy másik személy ítélőképességét korlátozó állapottal visszaélve” követik el, – írja a The New York Times.

Giséle Pelicot döntése, miszerint lemond az anonimitásáról és a nyilvánosság elé áll történetével, túlmutat saját igazságkeresésén. Példájából kitűnik: egyetlen nő bátor kiállása képes arra, hogy megváltoztassa a szexuális bántalmazásról szóló közbeszédet, és rámutasson a rendszer hibáira. Története inspirációt adhat mindazoknak, akik hasonló traumákkal küzdenek, és emlékezteti a társadalmat: az igazság az első lépés a változás felé. Ha elég erős, akár egyetlen hang is hatalmas hullámokat indíthat, amelyek elmossák a legmélyebb tabukat, és reményt adnak azoknak, akik úgy érzik, elfelejtette őket a világ.

Cikkünk megjelenése előtt egy nappal derült ki, hogy minden vádpontban bűnösnek találta a bíróság Dominique Pélicot-t és 20 év börtönre ítélték. Giséle Pelicot az ítélethirdetés után azt mondta, a gyermekeire és az unokáira gondolt a bíróságon.

Az ő érdekükben akartam ezt a küzdelmet végigcsinálni.