Azt a generációt, amelyik elkezdi használni az új technológiákat, nem érdekli, hogy posztnak vagy tweetnek hívunk valamit
Régen minden jobb volt. Nagyobb volt a gombóc, édesebb a fagyi, ropogósabb a tölcsér, és különben is, bármi volt is a nyelvünk hegyén, annak anyanyelv íze volt. De ahogy egyre mélyebbre merültünk a tech-korszakban, úgy vettük észre, hogy a beszédünk sem ússza meg átalakulás nélkül.
De romlás vagy változás ez? Nem mindegy.
Pedig korábban is volt már digitális forradalom, gondoljunk csak a számítógépre, a floppyra vagy a cédére. Most őszintén: használtuk bármelyikre is a kompaktlemez vagy a hajlékonylemez kifejezéseket? Nem valószínű, pedig ezeket a szavakat pont úgy az angol nyelvtől kölcsönöztünk, mint most a tweet vagy a poszt kifejezéseket - hívja fel a figyelmet Dr. Putz Orsolya kognitív nyelvész, viselkedéselemző és NLP specialista.
Csak most, a nyelvnek ebben az időpillanatában sokkal könnyebb Zuckerbergekre és Elon Muskokra kenni az anyanyelvünk erodálódását. Holott ahol sokan nyelvromlást feltételeznek, ott valójában a nyelv teljesen természetes evolúciója zajlik a szakember szerint. Egy-egy technológia bumm-nál ez a változás persze kirívónak tűnhet, de ha belegondolunk, a nyelvünkben rengeteg kölcsönszó létezik.
A sör istennői: a XVI. századig a sörfőzők szinte kizárólag csak nők voltak, majd idővel boszorkányokká lettek - legalábbis a rossz nyelvek szerint
Bármennyire is fáj, a sztrapacska kifejezést például a szlovák nyelvtől kölcsönöztük, míg a gulyás szót tőlünk vették át sokan, és nyilván nem lep meg senkit, hogy a rúzs sem a magyarban született, hanem a franciában (és meglepetés, a német nyelvből vettük át) - mégis használjuk.
Akkor miért nem fáj annyira, mint sokaknak a »szpojler« szó?
Mert olyan rég fogadtuk őket örökbe, mintha mindig is a mieink lettek volna.
Használom, tehát elfogadom
„A laikus nyelvhasználó (tehát nem nyelvész) azt gondolhatja ezekről a folyamatokról, hogy nyelvromlás. Egy nyelv azonban nem tud romlani. Változni fog, és ez a változás mindig a használóktól függ, ők alakítják a nyelvet. Nincs felettünk csendőrség” - magyarázza dr. Putz Orsolya, aki hozzáteszi, hogy az mutatja meg részünkről, befogadtunk-e egy-egy idegen kifejezést, hogy elkezdjük azt ragozni, toldalékolni, tehát többé nem tartjuk idegen tájsebnek, amit rossz szájízzel kerülgetünk.
De ugyanez a helyzet a fonetikával is: amikor úgy ejtjük az adott szót, hogy attól magyaros hangzást kap. „A rádiónál és a tévénél sem merül fel, hogy idegen szó, és mást kellene használnunk helyette. Annyira beépültek a gondolkodásunkba, hogy fel sem merül, valójában idegen szavak” - hangsúlyozza a nyelvész.
A tudomány és a nyelvészet álláspontja tehát jóval megengedőbb, mint azt feltételeznénk, és sokkal inkább megfigyeli a nyelvet, leköveti és megpróbálja megérteni annak változásait, ahelyett, hogy ítélkezne felette. De akkor honnan jön a dühös zaj, ami miatt lelkifurdalást érzünk?
„A nyelvművelés néha képes átcsapni egyfajta laikus mozgalomba. A nagyon harcias nyelvvédők szerint mindent magyarul kellene mondanunk. Ennek létezik tudományosabb változata is: nyelvtervezésnek és nyelvpolitikának hívják. Tanácsot ad, de mindezt tudományos alapon teszi” - árnyalja a képet nyelvünk állapotáról a nyelvész szakember, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy fontos különbséget tenni deskriptív és preskriptív nyelvészet között.
Míg az első leírja, hogyan működik a nyelv most, ebben a pillanatban, és milyen is a mai nyelvállapot, addig a második azt próbálja meg előírni, hogyan kellene használnunk azt. És ez lehet egy önjelölt nyelvművelő virális, dühös Facebook kifakadása is arról, mennyire feldühítette egy céges e-mail vagy egy híresség bejegyzése, tehát jó, ha kritikusan állunk hozzá, és a változást sokkal inkább toleráló, valódi nyelvészet alapállását vesszük figyelembe.
Régen tényleg minden jobb volt?
Annak, mégis hogyan ítéljük meg nyelvünk aktuális állapotát, a szőnyegbombázásnak tűnő red flag, green flag vagy POV kifejezésekről és rövidítésekről, sokkal inkább generációs okai vannak. „Az ifjúsági nyelvhasználók mindig is különlegesek voltak. El akarják magukat különíteni, és erre a nyelv nagyon jó eszköz. A mi időnkben, a chat-korszak hajnalán rövidítésekben kommunikáltunk, akkor terjedt el például a LOL (laughing out loud) is.
A most fiatal generációt pedig olyan szinten veszi körül az angol nyelv a Netflixnek vagy a Tiktoknak köszönhetően, hogy teljesen átlagos magyar kifejezésekre is angol szavakat használnak” - hívja fel a figyelmet Dr. Putz Orsolya, és nem ő az egyetlen, aki generációhoz köti, mennyire szívesen vagy szkeptikusan emeljük be a nyelvünkbe az idegen kifejezéseket.
„Azt a generációt, amelyik elkezdi használni az új technológiákat, nem érdekli, hogy posztnak vagy tweetnek hívunk valamit” - hívja fel a figyelmet Németh Richárd a Ringier digitális média-szakembere. „Sokszor nem is lehet lefordítani egy-egy kifejezést, ami ezekkel az új technológiákkal együtt érkezik. Vagy épp ellenkezőleg - attól, hogy valamit lefordítunk, még nem lesz könnyebben integrálható a nyelvben.
Ezek a magyarítások sok esetben el sem terjednek, hiszen az, aki elkezdi használni, nem igényli, mert tud angolul, és nem lesz számára idegen. Aki pedig nem early adopter (az innovátor jó barátjának vagy korai befogadónak is szokták nevezni - a szerk.), az is el fog jutni oda, hogy értse és beszélje. A gap, vagyis a szakadék soha nem az adott kifejezésben rejlik.”
Párhuzamos valóságok!
Ez persze nem jelenti azt, hogy ellenállás nélkül és minden esetben engedjük, hogy az idegen kifejezések csak úgy bevegyék az életünket és a gondolkodásunkat. Dr. Putz Orsolya szerint igény kérdése, találunk-e alternatívát a saját nyelvünkön.
„Mindenre lehet alkotni magyar megfelelőt, gondoljunk csak a számítógépen a copy-paste másolás- beillesztés tükörszavakra. Minden nyelv alkalmas arra, hogy a kommunikáció eszköze legyen, hogy kifejezzük vele a gondolatainkat, az érzéseinket” - mondja a szakember. Az viszont már más kérdés, hogy bizonyos esetekben tényleg nem találunk jobb alternatívát az eredetinél, esetleg nincs is rá időnk ebben a mindent elsöprő nyelvi evolúcióban, ami a képernyőnkön, a kijelzőnkön vagy a billentyűzetünkön folyik.
Van azonban olyan is, hogy egy-egy tudományterület maga kezdeményezi a magyarítást. Dr. Putz Orsolya az orvosok és az ügyvédek példáját hozza fel: a jogi szaknyelvnek is megvolt a maga belső mozgalma, hogy érthetőbbé váljon a megbízók számára, ahogy az orvost hallgatva is érdekünk, hogy világos legyen, miről beszél.
Ne védd, használd felelősséggel!
Ha már probléma, a szakember szerint sokkal égetőbb az idegen kifejezéseknél, hogy a média, ami mindig is hatással volt a normára ezen a téren, ma már nem vállal akkora felelősséget azért, hogy amit kiad a kezéből, az nyelvtanilag, stilisztikailag helyes-e, megfelelő-e a szöveg helyesírása, vagy nincs-e benne elgépelés.
Azt pedig, hogy valamit social media vagy közösségi média néven hívunk, az idő majd eldönti. Mert a nyelv, köszöni szépen, maga a változás és a rugalmasság, aminél dinamikusabban semmi nem követi le a folyamatosan formálódó valóságunkat.