Hogyan mondjam el a főnökömnek, hogy terhes vagyok?
A munkahelyi tárgyalások között az egyik legnehezebb feladat, amikor elmondjuk a főnökünknek, hogy terhesség miatt jó időre kiesünk a munkából. Mire számíthatunk ilyenkor a megbeszélésen? Milyen jogai és kötelezettségei vannak ilyenkor a munkáltatónak és a munkavállaló kismamának?
„Ma a legtöbb nő huszonöt-harmincéves kor fölött vállal gyermeket, hiszen ez tűnik a legideálisabb időszaknak. Ilyenkor már adott a tartós párkapcsolat, és a karrierépítés is jó irányba halad. De sajnos éppen emiatt torpannak meg a kismamák” – kezdi a beszélgetést Vad Ágnes business coach, aki szakemberként és édesanyaként is találkozott már a nagy kérdéssel: hogyan mondjam el a felettesemnek, hogy babát várok?
A szakember szerint mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy egyáltalán mikor aktuális a tárgyalás ideje? „Az orvosi javallat szerint az első tizenkét hét kritikus lehet: ilyenkor magas a spontán vetélés kockázata, ezért nem javasolnám, hogy az első pozitív terhességi teszt után azonnal menjünk a főnökünkhöz a nagy hírrel" - véli a business coach.
Vad Ágnes szerint ugyanakkor fontos elkülöníteni, hogy fizikai vagy szellemi munkáról van-e szó. „Ha az adott munka veszélyezteti a magzat biztonságát, akkor természetesen még a terhesség elején érdemes beszélni a vezetővel! Nem szabad alábecsülni a szellemi munka nehézségét sem, hiszen a pszichés megterheltség is ugyanolyan ártalmas lehet a babára, mint a fizikai.”
A felsoroltakból kifolyólag a tizenkettedik hét után érdemes először tárgyalást kezdeményezni a felettessel a kérdésben: a beszélgetés ezt megelőzően (az esetek többségében) szükségtelen, ezt követően pedig időszerű. Az állapot titkolása semmi esetre sem javasolt, hiszen ezt valóban nem lehet, és nem is érdemes elhallgatni. Amennyiben a munkaadó a hír hallatán negatívan reagál és a munkaviszony megszüntetésére kéri az alkalmazottat, fontos tudni, hogy ehhez nincs jogosultsága.
A túlgondolás csapdája
Sokan félnek a felettes véleményétől, mondván, így biztosan megszűnik a munkahelyük, de ez nem valós félelem. „Mi, nők szeretünk komplexen gondolkodni, nagy elvárásokat támasztva magunk felé, ezért hajlamosak vagyunk arra, hogy túlaggódjunk egy helyzetet. Jelen esetben mindehhez hozzátartozik az is, hogy nem rendelkezünk személyes tapasztalatokkal a várandósságról és szülői feladatokról."
Vad Ágnes szerint ilyenkor kiemelten fontos, hogy megvizsgáljuk azokat a tényeket, amelyek megnyugtathatnak minket. „Vegyük számba, milyen környezetben élünk: van támogató társunk? Számíthatunk a nagyszülők segítségére? Van lehetőségünk arra, hogy bejárónő vagy egyéb külső személy bevonásával megkönnyítsük a feladatunkat?”
Amikor egy kismama bizonytalan a jövőjével kapcsolatban (mert például nincsenek tervei a jövőre nézve), az csak még több, felesleges frusztrációt okoz. Az, aki látja a jövőbeli terveit, és tudja, mit akar szülés után, sokkal magabiztosabban vállalhatja a szülői felelősséget! Végső soron a megnyugvást az hozza el, ha ismerjük a jövőbeli célunkat, mégis rugalmasan állunk hozzá.
Eljött az idő!
„Az önismereti munkát és a fontos kérdések tisztázását követően alkalmas lehet az idő arra, hogy egy kismama szülési szabadságról tárgyaljon a felettesével. Mindenekelőtt még érdemes tájékozódni a várandós munkavállalókat illető jogokról és kötelezettségekről, ezen információk birtokában minden nő bátran kezdeményezhet megbeszélést. Amire biztosan számítani lehet, hogy a vezető nem most fog először szembesülni az élet természetes rendjével, vagyis azzal, hogy egy egészséges párkapcsolatban élő fiatal nő szeretne anyává válni” – magyarázza Vad Ágnes.
A helyzetet megkönnyítheti, ha a vezető egyben édesanya is, aki tudja, min megyünk keresztül, ugyanakkor a mai üzleti kultúrában a férfi vezetők részéről is számíthatunk támogatásra.
Nézzük a számokat!
Veroszta Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének megbízott igazgatója már egészen más oldalról közelíti meg a témát. Elmondása alapján a nők több mint fele (62 százalék) gondolja úgy, hogy három éven belül vállalna második gyermeket is, és csak ezt követően folytatná a munkát.
„Tény, hogy a féléves gyermek vagy gyermekek mellett a nők 4,5 százaléka vállal valamilyen munkát, míg a nagy többségük csak ezután tér vissza a munka világába. A kisgyermek nevelése mellett egyre kevesebben vállalnak részmunkaidőt (36,1 százalék), ellenben a többség teljes munkaidőben folytatja a munkát, annak ellenére is, hogy a statisztikák alapján a 69,1 százalék nem kap vagy nem végezhet otthonról végezhető munkát.”
A kutatások eredményeit a HR-osztályok is figyelemmel követik, hiszen ebből kiderül, hogy egy szülő nő körülbelül mennyi időre esik ki a munkából, illetve milyen arányban vannak azok, akik egy-két éven belül teljes munkaidőben folytatják a karrierépítést. Bárhogy is dönt a kismama, a legfontosabb, hogy meg kell jelölnie a visszatérés várható időpontját, amely legkorábban a fizetés nélküli szabadság megszűnésének bejelentéstől számított harmincadik nap.
A jog védi a várandós munkavállalókat, viszont annak érdekében, hogy a munkahelyi ügyintézés a kismama számára is tehermentes legyen, ismerni kell a jogokat és a kötelességeket. Egy dologban hibázhatunk, ha elfelejtjük, hogy a gyermekvállalás nem egyedi eset egy munkahelyen. Annak érdekében, hogy magabiztosan álljunk a felettesünk elé, tudunk kell, hogy mikortól és hol szeretnénk folytatni a munkát.