Mintegy 222 millió olyan nő van a világon, aki szeretne fogamzásgátlást alkalmazni, de nem jut hozzá, gondoljunk bele, mi ennek a következménye
A fogamzásgátlás számunkra itt, Magyarországon évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen jognak tűnik: talán el sem tudjuk képzelni, hogy aki akar (és meg tudja fizetni...), ne férhessen hozzá. Az utóbbi időben azonban a világ több országában is győzelemre jutott abortuszellenes lobbi és félő, hogy ezt is magával fogja rántani – persze csak ha hagyjuk.
2022 májusában az amerikai nők abortuszjogát szövetségi szinten garantáló Roe kontra Wade ítélet közel ötven év utáni hatályon kívül helyezése súlyos csapást mért a nők reprodukciós jogaira. Nemcsak az USA-beli nők érintettek: az ottani konzervatív többségű legfelső bíróság döntése más országokat is felbátoríthat, hogy kövessék a példát. Az USA-ban már most kezdenek látszani a következmények. Több állam kapott az alkalmon, és azonnali abortusztilalmat vezetett be.
Megnövekedett az érdeklődés a végleges (illetve csak viszonylag kis eséllyel visszafordítható) módszerek, a vaszektómia és a sterilizáció iránt. A vetélést vagy méhen kívüli terhességet elszenvedő nők életveszélybe is kerülhetnek, mert a büntetéstől tartó orvosok nem mernek beavatkozni (Írországban és Lengyelországban előfordultak már ilyen halálesetek). Egyes patikákban a daganatos betegek, illetve a lupuszban, ízületi gyulladásban vagy akár hosszú lefolyású covidban szenvedők számára nem adják ki az „abortív”-nak ítélt gyógyszereiket.
A valódi cél: kontroll a nők teste felett
Nem túl logikus módon az abortuszt ellenzők a fogamzásgátlást is el szokták utasítani, holott a könnyen és olcsón hozzáférhető fogamzásgátlás, megfelelő szexedukációval együtt, csökkenti az abortuszok számát. A valódi cél ugyanis a kontroll a nők teste felett: a vallási szélsőségesek ideális világában minden nő annyi gyereket szül, amennyit élete során fizikailag képes. Ezt a huszadik század második feléig a nők elkerülhetetlen sorsának és a nemzet szempontjából kívánatosnak tekintették.
Az első holland orvosnő, a feminista Aletta Jacobs az 1880-as években hiába igyekezett segíteni a kétségbeesett nőkön. „Rendszeresen visszatértek olyanok, akik beteg vagy koraszülött gyereket hoztak világra, és az újabb terhesség életüket veszélyeztette. Sokgyerekes családok növekedtek, ahol mind az anya egészsége, mind anyagi körülményeik rosszak voltak. Rengeteget foglalkoztam ezzel a problémával, kilátás nélkül. Amikor kollégáimhoz fordultam, hidegen ezt válaszolták: »igen, ez az asszonyok végzete«, vagy „hála isten, hogy nincs mód a terhesség megelőzésére. Ha lenne, a népességcsökkenés miatt hamarosan összeomlana a világ«.”
Már az ókortól jelen van e közkeletű felfogás dacára az emberek az ókortól kezdve kísérleteztek különféle növények, később szivacsok hüvelybe helyezésével, állatbélből készített ősi óvszerekkel. Ismerték a megszakított közösülés módszerét is, illetve előfordult, hogy hüvelyöblítéssel próbálkoztak. A pesszáriumot 1882-ben találták fel, a fogamzásgátlás első propagálói – általában egyes feministák – ezt ajánlották a nem kívánt terhesség megelőzésére.
Így találtam meg újra önmagam egy abúzus és egy abortusz után
Az állam és az egyház azonban üldözte őket, és sokszor még feminista társaik is inkább ódzkodtak a téma napirendre tűzésétől, nehogy emiatt a női szavazati jog támogatottsága csökkenjen. Egy huszadik század eleji, viccesnek szánt képeslapon a nő ütésre emelt esernyővel próbálja elzavarni a gyereket hozó gólyát – a többségnek ekkoriban tényleg csak a reménykedés maradt, hogy megússza. Gregory Pincus biológus, termékenységkutató a harmincas években rájött, hogy az ösztrogének ideiglenesen képesek megakadályozni a peteérést. Ő lett a fogamzásgátló tabletta egyik kifejlesztője.
Neki és kollégáinak, John Rock nőgyógyásznak és Carl Djerassi vegyésznek feministák gyűjtöttek a kutatásokra pénzt; a gyógyszergyárak és a kormány ugyanis, tartva a katolikus egyház haragjától, nem volt hajlandó finanszírozni ezt a munkát. A készítményt Puerto Ricóban tesztelték. Noha az ártalmatlanságával szemben megalapozott kételyek merültek fel, a teherbeesés esélyét valóban csökkentette. A kutatók ráadásul úgy ítélték meg, hogy az általa okozott komplikációk nem gyakoribbak a terhességi komplikációknál, ezért az USA-beli Food and Drug Administratrion 1960-ban engedélyezte a tabletta forgalomba hozatalát.
„A kérdés az volt, vajon létezik-e nő, aki mindennap beszedne egy tablettát azért, hogy kizárja a teherbeesés lehetőségét. Úgy hitték, senki sem fogja ezt megtenni, ha egyszer nem beteg, márpedig a tablettát szedő nők nem betegek!” – idézte fel az akkor kételyeket a Merck gyógyszer gyár egykori munkatársa, James Balog 2011-ben az Independentnek.
Több mint egy tabletta
Az orvostársadalom viszont örült ennek a szerintük végre igazán tudományos megoldásnak, amit gumiketyerékkel való bajlódás helyett csak elegánsan fel kellett írni. A kutatások egyik támogatója, a dúsgazdag Katherine McKormick is úgy ítélte meg, hogy a tabletta kényelmesebb, mint ha a nőknek mindenféle tárgyakat vagy habokat kell aktus előtt a vaginájukba helyezni. A mellékhatások (például vérrögképződés, hízás, fokozott szőrösödés, libidócsökkenés, hangulatingadozás) ugyan többeknél jelentkeztek, de nagy tömegekben ez sem vette el a nők kedvét a tabletta szedésétől.
A nők a szexualitás feletti kontroll és a női autonómia lehetőségét látták a tablettában.
A több mint kilencven százalékban megbízható készítmények valóban csökkentették a nők kiszolgáltatottságát, javítottak a karrierlehetőségeiken, és hozzájárultak a szexuális szabadság, valamint a feminizmus második hullámának ki bontakozásához. Sylvia Plath önéletrajzi alapú regényének (Az üvegbura) főhőse így éli meg a tabletta felíratását a nő gyógyásznál: „A szabadságba kapaszkodom fel, megszabadu lok a félelmeimtől, hogy pusz tán szexuális okokból hozzá menjek valami Buddy Willard szerű alakhoz, a leányanyák otthonától, ahová a sok szegény lány kerül. (...) Független nő lettem.”
A szabad, felelős döntés joga
Az újonnan nyert női függetlenség persze nem mindenkinek tetszett: a konzervatív fundamentalista lobbi azóta is szeretné megakadályozni, hogy a nők kontrollt gyakorolhassanak a termékenységük felett. VI. Pál pápa 1968-ban írta meg a sok keresztény által ma is mérvadónak tartott Humanae Vitae című enciklikát, amelyben leszögezte, hogy a szexuális egyesülés és a termékenység között elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn, „amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg.”
Különösen nagy a vallásos ellenállás az abortívnak mondott módszerek iránt (például esemény utáni tabletta, spirál), de sokan a tablettát és az óvszert is támadják azzal, hogy (állítólag) tárgyiasítja a nőt, és felelőtlenné, tiszteletlenné teszi a férfit. Amerikában a Roe kontra Wade hatályon kívül helyezése muníciót adhat ahhoz, hogy a fogamzásgátlás tilalmát is törvényi szintre emeljék. Az USA egyes államaiban, és sok egyéb országban az orvosok, illetve gyógyszerészek úgynevezett lelki ismereti okokból már most is megtagadhatják a fogamzásgátló felírását, illetve kiadását.
A katolikus egyház által egyedül engedélyezett módszer a természetes születésszabályozás.
A hormonmentes opciók, így a ciklusfigyelés iránt az utóbbi években jelentősen meg nőtt az érdeklődés egyházi körökön kívül – a női testtudattal összefüggésben, illetve a nő és a férfi közös felelősségvállalásának jegyében, feminista meg fontolásokból is. Ugyanakkor ez sok tanulást igényel, a nő részéről a saját teste alapos ismeretét, a férfi részéről pedig a maximális együttműködést feltételezi.
Ezek a feltételek nem mindenkinek adottak, így (nem vitatva a természetes módszerek előnyeit) más módszereknek is elérhetőnek kell maradniuk. A legfontosabb, hogy az emberek informált döntést hozhassanak a számukra leginkább megfelelő módszerről. A Szexuális Egészség Világszövetségének WHO által is elfogadott nyilatkozata szerint ugyanis a szexuális jogok közé tartozik a szabad és felelős döntés joga a gyerekvállalásról: „Minden embernek joga van eldönteni, hogy akar-e gyereket vagy nem, hogy hány gyereket akar és mikor, továbbá joga van a születésszabályozás eszközeinek használatához” – olvasható a dokumentumban.
A WHO Szexuális és reprodukciós egészség 2014 után című jelentése szerint ma mintegy 222 millió olyan nő van a világon, aki szeretne fogamzásgátlást alkalmazni, de nem jut hozzá. Magyarországon elvileg nincs ennek akadálya – a gyakorlatban azonban már kevésbé rózsás a helyzet. A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem vette a fáradságot, hogy gondoskodjon a fogamzásgátlószerek és eszközök tb támogatásáról. Ironikus módon az egyetlen születésszabályozási módszer, amire rászorultsági alapon állami támogatás kérhető: az abortusz.