előfizetésem
Hírlevél
A helyzet nem is lehetne rosszabb, évente több tízezer kutya kerül utcára itthon
Tudtad, hogy Magyarországon évente több tízezer kutya kerül utcára? Hogy a vidéki térségekben még mindig rengeteg kutya él láncra verve, megfelelő mozgástér és ellátás nélkül? A nem ivartalanított szuka kutyák évente akár 10-15 kölyköt is világra hozhatnak, aminek nagy része sosem talál otthonra?
A Fogadjörökbe Alapítvány egy évtizede dolgozik azon, hogy minél több kutya szerető otthonra találjon. Az alapítványt egy anya, Rita és két lánya, Anna és Zita álmodta meg, és mára évente több mint 350 kutya sorsát segítették jobbra fordítani.
Mennyire aggasztó a kutyusok helyzete jelenleg Magyarországon?
Szerintem rendkívül aggasztó a kutyák helyzete jelenleg, mind a helytelen állattartási szokások miatt, mind az ivartalanítás hiánya miatt, és mind pedig a növekvő szegénység helyzete miatt. Sajnos ezek összefüggenek, ha nincs bevétel, nincs miből etetni, oltatni, ivartalanítani… Sajnos nem kell messzire menni, elég, ha csak Pest megyében körbenézünk, még mindig számottevő kutya van láncon, rossz körülmények között tartva.
Rengeteg az állatbántalmazás, nagyon nehéz helyzetben vannak a gyepmesteri telepeken, túlzsúfoltak a menhelyek, senki nem figyel mi történik a menhelyek falain belül, nincs kontroll, nincs segítség a menhelyek üzemeltetéséhez. Vidéken tömérdek a nem várt szaporulat, akiket csak úgy elosztogatnak, nem nézik meg hova kerülnek a kölykök, ha pedig esetleg nem kellenek fogják, és kirakják két falu közé, vagy egyszerűen csak az utcára engedik őket.
Borzasztóan sok a gazdátlan, a beteg, az oltatlan kutya. A helyzet évről évre rosszabb, ezt az ingyenes ivartalanítás oldaná meg illetve az, ha hosszabb ideig nem születne egyetlen nem várt alom sem. A szaporítótelepek egyre többen vannak, kihasználják az állatokat. Nagyon szomorú, hogy ekkora piacot találnak, és az is, hogy sok vásárló tudja, milyen helyről fogadja a kutyát, de inkább kifizeti és odébbáll, nem tesz feljelentést a szaporító ellen, abba pedig végképp nem gondol bele, hogy esetleg menhelyről mentsen meg egy kutyát. Fél, hogy sok lesz vele a gond, a nehézség, inkább „kész” kutyát keres, nincs ideje bajlódni vele, ezt többször is szoktam hallani.
„A kutyák pont abban a legcsodálatosabbak, hogy velünk ellentétben nem merengenek a múlton” - Ezért az első két év a legfontosabb a kutya-gazdi kapcsolat kialakulásában
Hogyan született meg a Fogadjörökbe Alapítvány egy anya és két lánya vágyaiból, ami lassan tíz éve működik?
Az oldal a lányaim ötlete, Ők kezdték el most már több mint 10 éve. Akkoriban még csak az Instagramon működött az oldalunk, majd később olyan gyorsan emelkedett az örökbefogadási szándék, hogy el kellett indítani a Facebook oldalunkat is. Az Alapítványunkat 2018-ban hoztuk létre, addig saját magunk finanszíroztunk mindent. Nagyon büszke vagyok a lányaimra, hogy ennyire fontosnak látták, hogy meg kell alkotni egy ilyen oldalt, nagyon sok munka, beszélgetés, szervezés van mögöttünk.
Csodás, hogy a közösségi média ilyen jó dolgokra is használható, szuper felület a civileknek, hogy alkossanak valami maradandót, tegyenek egy ügyért, ami fontos nekik. Örülünk, hogy részesei vagyunk.
Hogyan kerülnek hozzátok a kutyák?
Igyekszünk fuvart szervezni, ha menhelyről érkezik a kutya a gondozásunkba, akkor együttműködünk a szervezettel, minden esetben segítenek ők is. Fuvarban és ellátásban kölcsönösen támogatjuk egymást. Sűrűn kérünk közreműködést a szállítással kapcsolatban az oldalunkon, vagy támogatjuk a jelentkezőket, akár egy tele benzintankkal. A kutyusokat ideiglenes gazdikhoz hozatjuk, azonnal családba kerülnek, vagy kutyaiskolába mennek tanulni, szocializálódni, hogy könnyebben örökbe lehessen őket adni a tréning lejárta után.
Több ukrán és román határmenti szervezetnek segítünk, de kiemelten foglalkozunk a NoKill gyepmesteri beragadt kutyusaival, a Black Dog Alapítvány kisállataival, Kiskapud kutyákkal, a Baján a Jeromos Szervezet munkáját is támogatjuk, a Nógrád megyei civil állatvédelem is kéri közreműködésünket, de egyre több magánkérés is fut be hozzánk, hogy segítsünk gazdásítani a beteg, vagy árván maradt szomszéd kutyusát.
Biztos vagyok benne, hogy időráfordítás és anyagi szempontból is megterhelő fenntartani az alapítványt, de lelkileg mi az, amit a legnehezebb kezelni?
Nagyon megterhelő munka, mert nincs hétvége, sem ünnepnap, folyamatosan azon jár az ember esze, hogy mikor és hogyan tudjuk mielőbb jó helyre örökbe adni a sokat nélkülözött kutyákat. Mindig van fontos eset, akinek azonnal kell segíteni. Minden nap teszünk ki posztot és sztorit, a reggeli és az esti órákban. Évi több mint 350 kutyussal foglalkozunk, közülük legalább 200 örökbeadási dokumentációt mi visszük végig.
Valamint nem csak a mi gondozásunkban lévő kutyusokat segítjük egy-egy megjelenéssel, hanem a többi menhelyen lakókat is, nekik is próbálunk otthont adni, évente közel százukat adjuk így örökbe. Ami a legnehezebb lelkileg, hogy a gazdákban kell csalódni. A visszaadásokat nehezen bírjuk feldolgozni, hogy csúnyán beszélnek a kutyáról, nem kapnak időt az állatok sok esetben, hogy megnyugodjanak, besimuljanak a család hétköznapjaiba, hanem úgy gondolják, hogy könnyebb visszaadni.
