A közösségi média olyan, mint egy virtuális kirakat, ahol mindenki mosolygós, bájos és attraktív - de mi van valóban a filterek mögött?
A média bölcsőtől a koporsóig kíséri az embereket. Mindenhol és mindenben aktív résztvevője életünknek, még akkor is, ha ennek nem is vagyunk tudatában. Mindenki számára természetesek a minket körülvevő reklámok, a különböző közösségi média platformok, de vajon milyen befolyással vannak a lelki egészségünkre, és milyen hatások társulhatnak melléjük?
A témát csak az elmúlt években kezdték vizsgálni a szakemberek, de már vannak elgondolkodtató eredmények. A cikk megírásához a Mélylevegő Projekt segítségét kértem, akik minden nap rengeteget segítenek pszichológiai témájú posztjaikkal.
Idealizált kép a női testről
Kisgyermekkorban az emberek mind bőséges önbizalommal és önértékeléssel vágnak neki az életnek. Kutatások szerint nyolc-tizenkét éves korban kerül testünk a figyelmünk középpontjába, főképp a lányok esetében. Serdülőkorban egyre jobban csökken az önértékelés, majd felnőtt éveinkben újra nőni kezd, míg el nem érjük az időskort, ahonnan ismét fogyatkozik.
A húszas és harmincas korosztály életében a szorongás lassan felváltja a boldogságot
Egy korábbi magyar felmérés alapján a nők negyvennégy százaléka elégedett a testével, ellenben huszonegy százalékuk egyetlen olyan testrészt sem tud megnevezni magán, amit szeret. A média nagyon fontos forrásunk, melynek tartalmai befolyásolnak bennünket, és mentális valóságunk alapját is képezik. Számos médiatartalom idealizált képet fest a női testről, melyek sokszor azt sugallják, hogy a külsőségek egyenlőek a sikerrel.
A média egyik trükkje, hogy a női testet helyezi fókuszba, mégpedig oly módon, hogy gyakran csak egyes testrészeket emel ki, míg a fejről lekerül a hangsúly. Az emberi test leginkább kifejező szeglete, az arc így teljes mértékben jelentőségét veszti. Ennek hatására jelent meg az önobjektifikációs elmélet, amely azt jelenti, hogy a nézők saját magukat külső szemlélőként kezdik vizsgálni, és mások értékelései alapján ítélik meg testüket.
Ezáltal az erre hajlamos személyeknél egy állandó testmonitorozás alakul ki, azaz minden idejüket és energiájukat kitölti a külső megjelenésükkel való foglalkozás. Két tudós ezt nevezte el „tárgyiasított test tudatosságnak”, melynek lényege, hogy az egyén úgy gondolja, a társadalom által neki tulajdonított értéke túlnyomórészt a megjelenésétől függ.
Néha hiányzik az önkontroll
A már kiforrott egyéniségekre kisebb hatással vannak a médiában bemutatott női ideálok képei, de a fiatal generáció számára sokszor nem magától értetődő helyesen értelmezni azon tényt, miszerint a modellek, színészek és egyéb médiaszemélyiségek idejük nagy részét megjelenésük tökéletesítésére fordítják, gyakran profi szakértői csapataik segítségével. Legtöbbünk az elérhetetlen ideáknak nem képes megfelelni a rohanó mindennapok egyébként is embert próbáló kihívásai közepette, főleg az idő hiánya miatt.
Ez az ellentmondás sokszor szégyenérzetet kelt bennük testükkel és megjelenésükkel kapcsolatban, ami szorongáshoz vezethet.
A szégyen érzése gyakran étkezési zavarokat, depressziót, szexuális diszfunkciót okozhat, és általánosságban véve is növeli a mentális betegségek kockázatát. Minden ember számára fontos a kontroll érzete és hite. Ha az egyén úgy érzi, hogy tudatos, és a kellő mértékben kézben tartja az életét, akkor sokkal inkább képes elfogadni a megjelenésére adott visszajelzéseket, és a stresszt is hatékonyabban tudja kezelni a mindennapjaiban.
Ellenben számtalanszor megesik, hogy hibáztatjuk önmagunkat, ha nincsen elég erős önkontrollunk, ez pedig sokszor úgynevezett maladaptív, tehát rosszul alkalmazkodó szokások felvételéhez vezethet. Mindenki számára ismerős lehet, mikor valaki elhatározza, hogy lead pár kilót, minél gyorsabban, így több napon át koplal. Pár nap elteltével természetesen elgyengül a szervezete, rosszabbodik a pszichés állapota, végül pedig betér egy jó hamburgerezőbe.
Ugyancsak gyakori példa, hogy rendszeresíteni szeretnénk mindennapjainkban a sportolást, így belevágunk az edzésbe, de állóképességünk fokozatos felépítése helyett eszeveszett kardiózásba kezdünk. Lelkesedésünk gyors csökkenésével így a tartós életmódváltásba vetett hitünk is odavész.
Rengeteg ötlet, inspiráció kering a térben
Életünket már nem csak a hagyományos média hálózza be, hanem a különböző közösségi média platformok is. Szinte mindenhol ezen oldalakon csüngünk, akár a buszmegállóban várakozunk, étkezünk, vagy épp a barátainkkal töltjük az időnket. Világszerte rengeteg kutatást végeznek a közösségi média használatával kapcsolatban, főképp a szubjektív jólétre való hatását vizsgálják. 2021-es adatok szerint 4,48 milliárd aktív felhasználó pörgeti a különféle felületeket nap mint nap.
Érdekesség, hogy a Facebook kapcsán készítik a legtöbb felmérést, mivel a mai napig ez a legnépszerűbb közösségi felület. Közel három milliárd regisztrált profillal büszkélkedhet. Rengeteg hasznos információ, ötlet és inspiráció kering az online térben. Különféle embereket, kultúrákat, közösségeket ismerhetünk meg a kanapénkon ülve, menet közben, így számtalan új ismeretet sajátíthatunk el kényelmesen, de sajnos sok negatív érzést is kelthet bennünk.
Egy Svédországban készített Facebook-kutatás eredményei alapján a nőkre jellemzőbb, hogy aktívan osztanak meg tartalmakat, ahogyan az is, hogy passzívan megfigyelik mások tartalmait. Ha evolúciós szempontból szeretnénk párhuzamot vonni, akkor a közösségi média felületek használata az állatvilágban sokszor látott kurkászásnak felel meg, mivel a csoporttagok közötti bensőséges kapcsolatot hivatott fenntartani, elmélyíteni.
Például az általunk ismert hírességek követése is abban segít, hogy az adott személy életét jobban feltérképezhessük: mi a napi rutinja, miket eszik, kikkel találkozik, és így tovább, ezáltal közelebb érezhetjük magunkhoz.
Torzított kép a valóság helyett
Millió motiváció mozgatja az embereket a posztolás terén. Vannak, akik szeretnék felhívni a figyelmet fontos ügyekre, mások a munkájuk kapcsán osztják meg tartalmaikat, de sokan a belső bizonytalanságukat szeretnék ellensúlyozni pozitív megerősítésekkel. Túlnyomó többségben pozitív tartalmakkal találkozhatunk az online felületeken, mivel mindenki a legjobb és legérdekesebb oldalát szeretné megmutatni.
Teljesen más személyek lehetünk virtuális kirakatunkban; mindig mosolygósak, bájosak, vagy éppen attraktívak.
Kutatások szerint a rengeteg idealizált képet mutató poszt mindennapos görgetése minket is arra késztethet, hogy torzított, a valósnál pozitívabb képet mutassunk magunkról, hogy lépést tudjunk tartani másokkal. Szubjektív jóllétünkre, vagyis boldogságunkra is romboló hatással lehet mások életének állandó követése posztjaikon keresztül, még ha csak passzív megfigyelőként is tesszük ezt, mivel gyakran irigységérzetet generálhat.
Ellenben pozitívan is hathat, ha aktív interakcióba lépünk ismerőseinkkel, például felhívjuk őket a posztolt tartalom hatására, vagy személyes találkozót egyeztetünk.