Az élhetőbb holnap nem a technológiában, hanem a fenntartható anyagokban rejlik
Az otthonunk lefőzi a kávénkat, majd egy app megtervezi, hogyan jussunk el a leggyorsabban a munkahelyünkre, és megmutatja, hol parkoljunk. Scifinek hangzik? Pedig a jövő itt van, és kész átalakítani az életünket.
2019-ben a Genfi Kanton Mobilitási Osztálya felkért egy amerikai kutatócsoportot, a Near Future Laboratory-t, hogy segítsen nekik felkészülni egy olyan lehetséges jövőre, amiben az önvezető autó alapvető jármű. A csapat a városszerkezet és az okos rendszerek alapos tanulmányozását követően egy alternatív térképet „reptetett vissza” a jövőből, ami megmutatta, min kellene változtatni, hogy a város élhető és biztonságos maradjon.
Így például felrajzolták, melyik üres zónákat lehetne parkolózónává alakítani, és kerülőutakat terveztek az óvodák, iskolák köré. Bár ez a jövő csak egy a sok valószínű közül, a felkészülésnek van alapja, hiszen az okos innovációk már a közvetlen környezetünkre is hatással vannak. Adja magát a kérdés, hogy milyen előnyöknek és hátrányoknak nézhetünk elébe?
Adatgyűjtés az élhetőbb városokért
Ha adatgyűjtésre gondolunk, leggyakrabban a nagy techcégek botrányai jutnak eszünkbe, amik személyes adatokkal üzletelnek, hogy minél személyre szabottabb ajánlatokkal áraszthassanak el minket, vagy hogy államok közéletébe szóljanak bele. Az adatgyűjtésnek azonban, mondják a technooptimisták, számos pozitív hozadéka is lehet, például ha a városok élhetőbbé tételéről van szó.
A jövőben ugyanis szinte borítékolható, hogy
egyre szembetűnőbb probléma lesz a környezetszennyezés, a vízhiány vagy a lakhatási válság.
Az okosváros koncepciója ezeket a problémákat igyekszik kiküszöbölni vagy enyhíteni azáltal, hogy technológiai eszközök, appok és real-time adatgyűjtés segítségével köti össze a település döntéshozóit a városlakókkal, és fordítva.
A cirkadián ritmus a bőr állapotát is befolyásolja - szakértő magyarázza el, hogy fordítsd a javadra
Itthon és külföldön
Aki utazott már Budapesten, biztosan találkozott a Budapest GO alkalmazással, ami a nívós iF Design Awardot is elnyerte idén. Az appban egy helyen kezelhetjük utazásunkat és jegyvásárlásunkat, és a rendszer a forgalmi rendet figyelembe véve, valamint érzékelők segítségével valós képet ad arról, mennyi idő alatt juthatunk el célhelyünkre, és pontosan mikor érkezik a megállóba a járat. Ez csak egy példa arra, hogyan lehet okosabbá tenni városainkat.
Az okos megoldások terén Barcelona vezető szerepet tölt be, városszerte több mint tizenkilencezer-ötszáz szenzor gyűjt adatot többek között a parkolók telítettségéről, a közlekedési helyzetről vagy épp a levegő szennyezettségéről, ezekhez az információkhoz pedig a lakók is hozzáférhetnek.
Barcelonában az okos megoldások a fenntarthatóságra is nagy hangsúlyt fektetnek.
A LED lámpák például akkor kapcsolódnak fel, amikor valaki elhalad mellettük, a fényük pedig távolról is állítható. Ez évente több mint harminchét millió dollárt (aktuális árfolyamon 12,7 milliárd forintot) spórol meg a helyi önkormányzatnak, és a fényszennyezést is csökkenti.
Gondoskodó épületek
A technooptimisták nemcsak a városi lét megkönnyítésében látják az okosrendszerek előnyét, hanem épületeink, otthonaink élhetőbbé tételében, és a környezetvédelmi kérdések megoldásában is. Az épületek világszerte a szén-dioxid-kibocsátás mintegy harminchat százalékáért felelnek, miközben a felhasználók mára elvárják, hogy olyan környezetbarát helyszínen rendezkedhessenek be, ami a kényelmükért is felel.
Utóbbi távvezérelt hűtés-fűtésben, árnyékolásban, öntözésben, sőt, akár egy szimpla kávélefőzésben is megnyilvánulhat. Az amszterdami The Edge irodaházat például a világ egyik legintelligensebb építményeként tartják számon.
Többek között a belső mozgást, a külső hőmérsékletet és a páratartalmat is monitorozza.
A rendszer ráadásul a napirendjük alapján ajánl tárgyaló helyiséget az alkalmazottaknak, és az autóikat is felismeri, amiket szabad parkolóhelyekre irányít el.
„Ezek a technológiai innovációk optimálisabb gépészeti működést, jobb komfortérzetet, és összességében fenntarthatóbb, költséghatékonyabb működést eredményezhetnek, ezért jó és fontos alkalmazni őket a középületekben” – mondja Jakabfi-Kovács Boglárka építész, a fenntartható design kutatója.
Az érem másik oldala
Az okosépületek kellően csábítóan hangzanak, azonban csak látszólag nyújtanak minden problémánkra megoldást. „Az első kérdés minden esetben az kellene legyen, hogy szükség van-e egyáltalán az épületre” – magyarázza Boglárka.
Elmondása szerint számtalan ingatlanberuházás esetében a fő mozgatórugó a gazdasági növekedés, ez a szemlélet azonban végérvényben környezetszennyezéshez vezethet, valamint a valóságban nem feltétlen szolgálja a fenntarthatósági célokat, hiába az egyébként energiahatékony megfontolás. Sőt, annak ellenére, hogy csábító egy olajozottan működő irodakörnyezet, az okosépületek a mindennapi lakhatásban már jóval több kérdést hagynak maguk után.
„Az okosrendszerek egyelőre nem jelentenek megoldást szélesebb társadalmi rétegek számára, hiszen az ilyen épületek magas bekerülési és üzemeltetési költségük miatt csak szűk célcsoport számára elérhetőek” – teszi hozzá a kutató.
Okos helyett alternatív
Bár elsőre úgy tűnhet, a jövő az okosépületeké, magas árfekvésük miatt olyan, már most is égető problémákra nem feltétlen adnak választ, mint a lakhatási válság, és megépítésük jelentős karbonlábnyomot hagyhat maga után. Ezek kiküszöbölésére mostanra kirajzolódtak alternatív megoldások, amelyek egyre elterjedtebbé válhatnak.
A co-housing épületek például közösségi tervezéssel valósulnak meg, amikor is a lakók az építészekkel együtt találják ki, milyen közös helyiségekre, egyedi térszerkezetre lenne szükségük, a rezsit és egyéb kiadásokat pedig közösen állják. A megvalósult projektek nem kizárólag a jómódú középosztály számára biztosítanak lakóhelyet, hanem hajléktalanoknak is esélyt adnak a társadalmi felzárkózásra, és mint a bécsi Que[e]rbau Open House, a queer közösségeket is befogadják.
Sőt, számos szakértő úgy véli, a zöldebb és élhetőbb holnap nem a technológiában, hanem a fenntartható anyagokban rejlik, így például vissza kell térnünk az olyan természetes matériákhoz, mint a fa, a kender vagy a vályog. „A mai Magyarországon egy széleskörű házszigetelési program biztosan többet tenne a lakosokért és a klímacélokért, mint az okosrendszerek. Akár meglévő, akár újépítésű házakról van szó, az intelligens házvezérlés nem váltja ki a megfelelő fizikai feltételeket” – véli Jakabfi-Kovács.
Google, hallasz…?
Caroline Criado Perez Láthatatlan nők című könyvében rámutat egy további, még kevesebbet taglalt problémára:
a technológia rendre megfeledkezik a nőkről.
A legtöbb okos hangfelismerő rendszert például a férfiak hangtartományára szabják, így a magasabb hangfekvésű nők szavait kevésbé ismerik fel. Ez csak kisebb fejfájást okoz akkor, amikor háromszor kell elmondanunk Sirinek, hogy indítsa be a mosást, de akkor már kifejezetten veszélyes lehet, ha nem érti, hogy segítséget kell hívnia vészhelyzet esetén.
Az útvonaltervezők pillanatok alatt megmutatják, hogyan kerüljük ki a dugót vagy jussunk el a leggyorsabb útvonalon haza – ám a népesség fele, a nők ilyenkor is kimaradnak a számításból, hiszen a rájuk veszélyes helyeket nem jelzik. Sőt, a fehér ember olyannyira a technológia sztenderdje, hogy a képfelismerő rendszerek ritkábban ismernek fel egy sötétebb bőrű felhasználót, mint egy kaukázusit.
Az okosmegoldások számos fronton készek jobbá tenni az életünket, de érdemes nekünk, felhasználóknak még okosabbnak lenni, valamint inkluzivitást követelni a gyártóktól és tervezőktől. Így érhetünk el egy ténylegesen jobb, egyenlőbb holnapot.