Házasság a társadalmi elvárásokon túl: Házasodik a feminista - Véleménycikk Puskás Pannitól
A feminizmus és a házasság látszólag egymást kizáró fogalmak. Mondom, látszólag. Habár elképzelhető, hogy csak a saját házasságomat próbálom valamiképpen ideologizálni, a feminizmus keretrendszerében elhelyezni, hogy nyugodtan nézzek holnap is büszke feministaként tükörbe. Vagy mégsem? Olyan bizonytalan vagyok!
A házasság fogalma és története is izgalmas, és elgondolkodtató. De akkor megéri házasodni?
Házasság akkor
A házasság intézménye már történetileg is eléggé ellentmondásos. A házasság ugyanis gazdasági szövetség, ha tetszik, üzlet, amely azon alapult elképesztően sokáig, hogy benne a szülők adták-vették a gyerekeiket. Rengeteg olyan történetet olvashatunk könyvekben, láthatunk filmeken, sorozatokban, ahol az alapvető konfliktus a szerelmesek anyagi és társadalmi különbségéből származik, és ez többnyire tragédiához vezet. Hogy a herceg feleségül vegye a szegény lányt arra sokáig a népmese volt az egyetlen lehetséges terep.
A házasság alapvetően vagyon- és hatalomegyesítésről, az örökség biztonságba helyezéséről, valamint a családi jólét folytonosságának biztosításáról szólt. Mivel a nőknek a történelem során ritkán volt keresetük, ezért családjaik úgynevezett hozományt szolgáltattak az őket feleségül kapó fiúknak, illetve ezen fiúk családjainak, a fiúk pedig vállalták cserébe, hogy saját jövedelmükből eltartják a feleségüket és a születendő gyermekeket.
Az esetek túlnyomó többségében a házasságban érzelmi szempontból mindenki rosszul járt, hiszen ilyesmi nem volt, vagy igencsak háttérbe szorult. Mindez a XX. században kezdett el megváltozni,
a szerelmi házasság záloga a nők munkába lépése volt.
Megjegyzem, az érdekházasság ma sem ismeretlen, férfiak és nők között van bőven, aki jól szeretne házasodni, ugyanakkor ezt az ambíciót ma már kifejezetten megbélyegezzük, amorálisnak tartjuk, dacára annak, hogy hosszú évszázadon keresztül ez tűnt a létező legtermészetesebb dolognak. A magam részéről nem vetem meg azokat az embereket, akik a házasság intézményétől várják a társadalmi mobilitást, hiszen társadalmunk sokaknak oszt méltatlan szerepet.
„Az olvasás gyógyír lehet a lélek számára” – Interjú Ott Annával
De még azokkal sincs semmi bajom, akik úgy gondolják, hogy egykeresős háztartásban kívánnak élni, és nem ők akarnak lenni a kereső fél. Igazából csak nem értem őket. Nem értem, hogy miért nem akar valaki anyagilag valamelyest független lenni, a saját pénze felett diszponálni, és ezáltal egérutat nyerni, ha a házassága mégsem működik olyan jól, ahogy kezdetben eltervezte.
Házasság most
Szerelmi házasság ide vagy oda, a házasság ma sem tűnik igazán feminista ügynek. Ha ugyanis nem élünk anyagi függetlenségben, akkor gazdaságilag kiszolgáltatottak vagyunk a férjünknek. Ez nem feminista. Ha meg anyagi függetlenségben élünk, akkor miért akarnánk vajon összenyitni a pénztárcánkat egy másik emberrel – hát, megőrültünk? A XXI. századi házasságban az egyetlen dolog, ami praktikusan egyenrangúnak tűnik, hogy dönthetünk a válás mellett, ha befuccsolt a kapcsolat.
Ugyanakkor a válás körüli anyagi katyvasz sem az egyenrangúságot erősíti, a fele-fele osztozkodással vagy az jár jól, aki jóval kevesebbet vitt a házasságba, vagy az, akinél kevesebb gyerek maradt. (Házasságkötés alkalmával tessék mindig hivatalos szerződést írni! Egyrészt tök romantikus, másrészt elkerülhető vele egy csomó kellemetlenség.)
Mindezt végiggondolva szigorúan technikailag azt kell mondanom, hogy a házasság nemcsak idejétmúlt, poros intézmény, hanem marhaság is – leszámítva persze azokat a hiteleket, amiket a segítségével lehet igényelni. És bár a közösen megigényelhető hitelek legalább olyan romantikusak, mint a házassági szerződés, mégiscsak egy olyan korban élünk, ahol ezen gazdasági körülményeken kívül is lehetőségünk van mérlegelni, kivel kötjük össze az életünket, úgyhogy most beszéljünk egy kicsit erről!
Miért lehet érdemes mégiscsak házasodni?
A fent leírtak tudatában mentem férjhez, de nagyon figyeltem rá, hogy ne kövessek el semmi baklövést. Amúgy nem voltam egy házasodós típus, korábbi elcseszett kapcsolataimban például visszatérő rémálmom volt, hogy mindjárt esküvőm lesz, nekem pedig fel kell öltöznöm, de nem találom a ruhát, vagy megvan, de ez nem az a ruha, és egyébként sincs semmi kedvem az egészhez, de már nem lehet visszafordítani.
Szóval, sokáig még az ötlettől is rosszul voltam. Ez addig a pillanatig tartott, amíg el nem kezdődött életem első kiegyensúlyozott párkapcsolata. Hogy miből lehet észrevenni, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolatban élünk? Tök egyszerű: a másik nem akar elnyomni, uralkodni rajtad, nem véleményez folyamatosan, figyel az igényeidre, egyenrangúságra törekszik – vagyis nemcsak dumál róla, hanem tényleg feminista!
Ha feminista férfival házasodsz, kikerül egy csomó kellemetlenség a képből.
Egy feminista férfi például ugyanúgy elvégzi a háztartási munkát, mint te, mégpedig anélkül, hogy ezért külön kérvényt nyújtanál be neki. Nem mondja, hogy „most elmegyek a haverokkal sörözni”, hanem örömmel veszi, ha velük tartasz. Nem gondolja, hogy mindent jobban tud nálad, ezért ő a kompetens megszólaló bármilyen kérdésben, hanem végighallgat, és arra reagál, amit mondtál.
Büszke a sikereidre, támogat ezeknek elérésében. Még csak nem is poénkodik szexista suttyóságokkal. Érdekli a gyereknevelés, és nem csak elméletben. Cserébe pedig te is megteszed a felsoroltakat neki és érte – hát, ez is egy üzlet tulajdonképpen.
A fent felsoroltak ugyanakkor érvek egy egalitárius párkapcsolat mellett, de még mindig nem magyarázzák, mi értelme van a házasságnak. A válasszal még továbbra is adós vagyok, és be kell ismernem, hogy a saját döntésemben nem modern, feminista, hanem kifejezetten konzervatív értékek vezéreltek, amelyek nem kifejezetten kompatibilisek korunk általános elvárásaival.
Az elköteleződés ünnepe
Olyan világban élünk, ami ritkán vár el tőlünk bármiféle elköteleződést. Sőt, valójában épp ennek ellenkezőjére kondicionál minket: hogy folyamatosan keressük az újat, ne tartsunk ki semmi mellett, ami nekünk valami miatt kényelmetlen, és lehetőleg minden helyzetben azt a megoldást válasszuk, ami számunkra a legegyszerűbb.
Amikor az ember rájön, hogy ez a szemlélet a kapcsolataiban ugyanannyira jelen van, mint a ruhavásárlási szokásaiban, akkor egyrészt elkezd jobban figyelni a körülötte lévőkre, és velük elmélyíteni a kapcsolatát, másrészt tűt és cérnát ragad, ha elszakad a kedvenc szoknyája. És itt ellentmondok magamnak, mert a házasság igazából nemcsak gazdasági szövetség, hanem rituális is: az elköteleződés ünnepe.
Jóban, rosszban, betegségben, egészségben
Nem csak üres szavak, mindegyiknek súlyos jelentése van. Azt jelentik, hogy a másikkal leszünk, ha az például tartósan depressziós lesz vagy ápolásra szorul, ha elveszíti a munkáját, ha adósságai lesznek – és ez csak pár példa abból a rengeteg pocsék helyzetből, amit az élet hosszú távon tartogathat nekünk.
Mindezt végiggondolni, és erre a csomagra igent mondani, na, ez a házasság. Mikor a házassági fogadalmamon gondolkoztam, akkor a neten keresgéltem példákat arra, hogy is kéne egy ilyet megírni. A különböző női témákkal foglalkozó oldalak cikkei közül több is azt javasolta, hogy a fogadalmamban ígérjek olyan dolgokat, amiket könnyen meg tudok tartani.
Ezen kicsit felidegesítettem magam, és úgy döntöttem, hogy a klasszikus esküszöveget fogom mondani csupa nehezen megtartható ígérettel, aztán szépen meg is tartom őket, amíg a halál el nem választ.