Kutatások szerint Magyarországon képesek lennénk akár nyolcvan százalékban megújuló energiát használni és az valóban értéket jelentene
Az energiakérdés az életünk rengeteg aspektusára hat. Egyre nagyobb szerephez jutnak a párbeszédben a megújuló energiaforrások. Éppen ezért lényeges, hogy minél többet tudjunk a témában.
Valóban a megújuló energia jelenti a jövőt? Mik a lehetőségeink itthon? A témáról Méhes Martinával, az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatójával beszélgettünk.
A megújuló energiák terén nekünk milyen lehetőségeink vannak?
Sokkal több napsütés éri Magyarországot, mint Németországot, ahol sokszorosa a napenergia kihasználtsága a miénknek. A szélenergiában van még jelentős potenciál, de ez egy furcsa része a magyar energiastratégiának; tíz évig tulajdonképpen teljesen ellehetetlenítették, hogy szélerőművek épüljenek.
Ezt tavaly decemberben módosították egy rendelettel, amely módosításhoz mi is igyekeztünk szakmai anyagokkal, modellezésekkel, ajánlásokkal hozzájárulni, de sajnos még mindig azt látjuk, hogy a szélenergia kihasználása továbbra sem elég ambiciózus. A vízenergia egy igen összetett kérdés, amelynek történelmi okai is vannak, de itt már rendkívül komplex vízgazdálkodási és természetvédelmi kérdésekkel is szembesülünk.
Alapvetően kimondhatjuk, hogy hazánkban a vízenergia fejlesztésekre támaszkodni nem lenne ésszerű. Már az akkumulátorgyárak kapcsán is komoly aggodalomra ad okot Magyarország vízenergia-gazdálkodásának fenntarthatósága és minősége, ezért fontos lenne inkább arra használni vízkészleteinket, hogy legyen élelem, ivóvíz és a vizes élőhelyeinket megvédjük, a leromlott területeket rehabilitáljuk.
Az ipari tevékenységekben jelentős szerepe lehetne, főleg a mezőgazdaságban, a biomassza és a biogáz alkalmazásának.
Mennyire lokális kérdés az energiagazdálkodás?
A geotermikus energia kihasználásában is komoly potenciállal rendelkezünk, azaz a föld-, illetve a talajhő alkalmazása különösen fontos lenne például a távhő biztosításában, lakóépületek, de akár ipari létesítmények fűtésében. Például vannak már olyan lakóparkok és irodaépületek hazánkban is, aminek hőigényét geotermikus energiával biztosítják. Hozzáteszem, hogy a geotermikus technológiák alkalmazása sajnos még mindig igen költséges beruházás, ezért is érdemes lokálisan tervezni az energiagazdálkodást.
Például egy ügyes önkormányzat, vagy ingatlan beruházó már ezeket a szempontokat is beépítheti a tervezés során, és kereshet olyan, például európai uniós forrásokat, zöld fejlesztési hiteleket, amik finanszírozni képesek a modern technológiák alkalmazását. Fontos szerepük, és viszonylag széles mozgásterük is lehet az önkormányzatoknak, akik eldönthetik, hogy igen, ebbe az irányba szeretnénk fejleszteni a településünket és számba veszik, hogy milyen természeti erőforrásokból tudnak helyi szinten gazdálkodni.
Ha a településen sok az éves napsütés órák száma, és viszonylag sok a szeles órák száma is, de nincs jelentősebb agrártevékenység a közelben, akkor ők napra és szélre tudnak támaszkodni és bizonyosan nem fognak geotermikus kutat fúrni, vagy biogáz erőművet építeni. Máshol más kombinációkból lehet gazdálkodni. Olyan ez, mint az építőjáték, csak itt természeti kincsekből kell megtalálni a leghatékonyabb és legtisztább megoldásokat.
Mi a helyzet az atomenergiával?
Az atomenergia talán a leginkább propagált és átpolitizált területe az energetikának, főleg itthon, hiszen a paksi projektektől sokszor hangos a sajtó, és természetesen az orosz-ukrán háború ezt a kérdést is igencsak súlyosbította. Alapvetően, ha atomenergiáról beszélek, szeretem a témát leválasztani a paksi projektekről, mert hamar a vélemények, önös érdekek és politikai ideológiák útvesztőjében találja magát az ember.
Azt gondolom a paksi projektek is csupán tünetei egy elavult energetikai rendszernek és szabályozási környezetnek. Az atomenergiát általánosságban is két területre kell bontani: az egyik a fisszió, ahol az atommagok bomlásából származó energiát hasznosítjuk (ezek a klasszikus, mindenki által ismert erőművek) és a fúziós, amelyben az atommagok fúziójából, azaz „összeolvadásából” nyernek ki energiát.
Utóbbi még csak kísérleti fázisban létezik viszont, ha majd sikerül kereskedelmi mennyiséget előállítani, akkor olyan mértékű változást fog hozni a világunkba, mint a tűz megismerése vagy gőzgépek feltalálása.
Ahogy minden más technológia, az atomenergia is fejlődik.
Ezt a fejlődést, legyen az a katonai célú alkalmazás, vagy az energiatermelés (a kettő között különbség van!) nem lehet megállítani, ezért arra kell fordítani a figyelmünket, hogy bármilyen technológiát is alkalmazunk az biztonságos, jól szabályozható és környezetkímélő legyen. Az atomenergia továbbra is egy rendkívül drága technológia. Természetesen, ahogy minden más erőforrásnak, az atomenergiának is vannak előnyei, azonban jelenleg a hátrányok listája szembetűnőbb.
Az időigényesség (gondoljunk csak arra, hogy Paks2 tíz év után még mindig csak egy gödör), maga a reaktor, az erőművi létesítmények és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra építése, fenntartása, az élettartamuk végén a leszerelés, hulladékkezelés, és mindezek hatalmas járulékos költségei miatt hosszú távon kiugróan magassá válnak a kockázatok, ha egy ország túlzó mértékben az atomenergiába fekteti a jövőjét.
Elfogadható, hogy bizonyos országokban az atomenergiának lehet létjogosultsága, ez minden nemzet saját döntése; akár az ország földrajzi adottságai, kultúrája, gazdasági és technológiai fejlettségi szintje, megújuló természeti kincseinek hiánya is adhat okot arra, hogy szükséges atomenergiát alkalmaznia.
Magyarország ilyen?
Magyarország esetében már évtizedekkel ezelőtt, és a közelmúltban is készültek kutatások arra vonatkozóan, hogy képesek lennénk-e atomenergia nélkül biztosítani az energiaellátásunkat és bizony vannak erre utaló eredmények; ha nem is száz százalékban, de képesek lennénk akár nyolcvan százalékban megújuló energiát használni és az valóban növelné az ország energiaszuverenitását.
Azonban, mivel Paks1 történelmi hagyatékunk, és sajnos a politikai érdek is mást diktált az utóbbi három évtizedben, jelenleg Paks1 üzemidő hosszabbítása indokolttá vált, Paks2 pedig még hivatalosan az „építés alatt álló atomerőmű” kategóriában sincs, tehát ez továbbra sem oldja meg rövid-közép távon a problémáinkat – gondoljunk csak az energiaválságra, amely még mindig érezteti hatását és bizonyosan elszenvedői leszünk a következő években.
Összevetve a szén, vagy bármilyen fosszilis alapú erőművel, az atomenergia biztonságosabb és kevesebb áldozatot követelt történelme során, ez tény.
Amikor atombaleset történik, az valóban tragikus, ijesztő, világot megrengető esemény, ezért nincs annál fontosabb szempont, hogy az atomenergia biztonságosabb legyen – és itt nem csak a technológiára gondolok, hanem arra is, hogy ma Magyarországon a természetkárosító tevékenységeknek (például óriás ipari beruházások) szinte semmilyen következményük nincs.
Nagyon úgy tűnik, hogy a hatóságok vagy erőforrás, esetleg ambíció hiányában vagy egyéb inkompetenciák miatt képtelenek betartatni a törvényeket, még kevésbé megelőzni az ilyen jellegű környezetrombolást.
Az energia ügye mindannyiunké, és bár sokszor láthatatlanul mozgatja életünket, érdemes legalább saját környezetünkben tájékozódni, és legalább a képviselő választások alkalmával érdeklődni a jelölteknél, hogy pontosan, hogyan is tervezik az energiagazdálkodásunkat megreformálni, környezetünket és egészségünket megóvni.