Jobb életszínvonal, önállóság, függetlenség, több lehetőség - miért vágynak a fiatalok külföldre?
Az elmúlt években a Magyarországról elszármazott ismerőseim, barátaim történetei alapján lehetőségem volt betekintést nyerni abba, milyen az élet az élet külföldön, például Amerikában, Ázsiában vagy épp a szomszédos térségekben. Később engem is elkapott a „menni vagy maradni?”-dilemma, de rájöttem, amint választ találok az egyik kérdésemre, egyből ott terem egy másik, és így tovább.
Vajon megéri elhagyni a megszokott környezetemet egyedülálló nőként és belevágni az ismeretlenbe? Továbbra is ez a fő kérdés, aminek tisztázásához ismét leporoltam a saját pro-kontra listámat és egy mini kutatást is végeztem.
Az újdonság varázsa
Kezdem egy klisével: külföldön szinte minden új és minden más, mint idehaza. A kutatásomban részt vett egyik válaszadónak, aki szingli nőként kezdett új életet Nyugat-Európában a 2010-es években, éppen ez volt a fő motivációja a kivándorláskor. Ki szeretett volna lépni a megszokott mederből, gyökeres változásra vágyott. Ahogy mondja, ez lehet mozgatórugója a kiköltözésnek, de idővel szükség lesz arra, hogy egy (vagy több) megtartó erő maradásra késztessen.
Ez lehet a stabilitás, a magasabb életminőség, a külföldi szociális háló erősödése stb. Továbbá az ismerősöm szerint az olyan „izgága”, folyton új impulzusokra vágyó személyiségeknek, mint ő, érdemes olyan országba költözni, ahol mindig történik valami, ahol sokféleség van, ahol többféle népcsoport él egymás mellett, vagy olyan munkát lehet végezni, ami változatos és sokrétű. Persze ez vagy sikerül, vagy nem.
Például Tenerifén vagy Máltán kezdetben minden gondunkat elmossa a tenger és az óceán, a szikrázó napfény a legsötétebb napokat is beragyogja, de az idő előrehaladtával a szigetek túl kicsinek és elzártnak bizonyulhatnak, és ismét beköszönt a mókuskerék-effektus.
Az új, a más iránti vágy vagy a megelevenedett képeslapok látványa sokakat vonz külföldre, de hosszabb távon egyéb tényezők is kellenek ahhoz, hogy megvessék a lábukat egy idegen országban.
Ha pedig ez nem megy, még mindig ott a lehetőség arra, hogy tovább álljanak – még ha veszteségek árán is…
Szabad, mint a madár
Mindig is azt gondoltam, hogy a külföldre költözés az önállóság és a függetlenség egyik legnagyobb próbája. Habár 2017 óta az anyaországomban maradva is a magam ura lehetek, legalábbis ezzel nyugtatom magam akkor, amikor az merül fel, hogy a szabadúszók olyan vállalkozók, akik úgy és akkor dolgoznak, ahogy és amikor akarnak.
Ez természetesen ebben a formában nem igaz, hiszen ügyfelek, projektmenedzserek, határidők, járulékfizetési kötelezettségek stb. által én is ki vagyok szolgáltatva egy-egy „nagyobb hatalomnak”. Az igaz mondjuk, hogy nagyrészt én rendelkezem az időmmel és helyfüggetlenül dolgozom, jobbára sikeresen.
Ugyanakkor, ha a hazai keretek között maradok, annak minden előnyét és egyre több hátrányát megtapasztalva, az itthoni szociális hálóm ölelésében, vagyis nem lépek át a határaimon minden tekintetben, gátat szabok-e az egyéni fejlődésemnek? Egy magyar zsákfaluból indult, majd Amerikába emigrált ismerősöm szerint a külföldi letelepedés segít az önbizalom növelésében és az alkalmazkodóképesség fejlesztésében.
Tapasztalatai alapján az új kihívásokkal való szembenézés erősíti a problémamegoldó képességet, rugalmasságot, nyitottságot. Mindezek a karrierje során és az élet egyéb területein is nagy segítséget jelentenek számára, de szerinte fontos, hogy – függetlenség ide vagy oda –, legyen valaki, aki ott van, ha segítségre van szükségünk a kezdetek kezdetén.
Kultúrák között
Az egyik legnagyobb inspiráció és az egyik legtartósabb pro érv a „menni vagy maradni?”-listámon az új kultúrákkal való megismerkedés lehetősége, ami őszintén hiszem, hogy minden ember életét gazdagítja. Az, hogy külföldön élve mélyrehatóan megismerhetem más országok szokásait, tradícióit, gasztronómiáját, és ezáltal tágíthatom a látókörömet, egy olyan pozitívum, ami két vagy több esetleges negatívumot is elnyom ezen a listán.
Egy, a családjával Délkelet-Ázsiából hazaköltözött válaszadó szerint az ilyen élmények nemcsak személyes, hanem szakmai szinten is előnyösek lehetnek, különösen, ha nemzetközi környezetben dolgozik valaki. Előfordul azonban, hogy a kezdeti kultúrsokk nem enyhül, és hosszabb távon nem tud beilleszkedni a kiköltöző, ahogy ezt az ismerősöm is megerősíti.
Ő évekig szerette volna hinni, hogy az az ország lehet a végleges otthona, ahová évekkel ezelőtt kiment kíváncsiságból egyedülállóként, online munkákból fedezve kiadásait. Ott ismerte meg a párját, és egy ideig minden rendben is volt, mégsem találta a helyét. Közös megegyezéssel Magyarországra költöztek, de ha tehetik, pár hetet vagy hónapot kint töltenek Ázsiában. Ez azonban teljesen más, hangsúlyozza, mint ha tartósan kint él az ember egy adott országban.
Nem vagy egyedül, vagy mégis?
Új emberekkel ismerkedni, beilleszkedni egy új közegbe, számomra nem mindig könnyű menet, és abba is nehéz belegondolni, hogy a külföldre költözés által fizikailag eltávolodom a családomtól. Az arab világban több évet eltöltött ismerősöm is nehezen teremtett új kapcsolatokat kint az elején, és súlyosan megviselte az otthoniak hiánya. Időbe telt neki, mire újra megnyílt. Eközben az, hogy nélkülöznie kellett a közösségi támogatást, szorongást váltott ki belőle, ami aztán szépen lassan oldódni kezdett.
Noha már nem az arab világban él, a mai napig tartja a kapcsolatot az ott szerzett barátaival, kollégáival online. Hozzátette: nem tudja, mi lett volna vele, ha egy olyan korban kellett volna egyedül boldogulnia kint, amikor nem volt internet és videótelefonálás. Szerinte a kezdetek nehezek, de sokat segít az online kapcsolattartás, továbbá, ha valaki hajlamos az erős honvágyra és megteheti, érdemes olyan célországot választania, ahonnan könnyebben, sűrűbben haza tud látogatni.
Persze, ehhez az kell, hogy a munkahely is támogató legyen, hiszen a honvágy és a barátok, a család hiánya feladhatják a leckét.
Ezt tetézik többek között a lakhatással, egészségügyi ellátással kapcsolatos intéznivalók, az új kultúrával való ismerkedés nehézségei és a váratlan helyzetek kezelése is. Ugyanakkor ma már majdnem egymillió magyar él külföldön – és noha valószínűleg rengeteg küzdelem van mögöttük, akik maradtak, köszönik szépen, nagyon jól vannak.
Dolgunk van itt?
Sokszor érzem azt, hogy a családom és a munkám mellett egyfajta küldetéstudat is ebben az országban tart. Hiszem, hogy lehet értelme annak, hogy itthon igyekszem jót, hasznosat tenni. Persze nem áltatom magam azzal, hogy ez nagyon sokat nyom a latban, de sok kicsi sokra megy. Az országnak szüksége van arra, hogy legyenek gondolkodó, kérdést feltevő emberek a határain belül.
Szóval menjek vagy maradjak?
A döntés az én kezemben van: maradok a magyar valóságban, ahol szerencsés helyzetben lévén kényelmes életet teremthetek magamnak a családom közelében, itthon segítve és edukálva azokat, akiknek erre szükségük van, vagy kinyitom az ajtót az ismeretlenre és teret adok annak, ami vár rám? Feltétlenül el kell költöznöm ehhez, vagy megelégszem azzal, hogy egy magyar bázist fenntartva olykor kilépek hosszabb-rövidebb időre?
Egyelőre nincsenek konkrét válaszaim. De akárhogy is döntök, a lényeg, hogy tudatosan és mindent mérlegelve mondjak igent vagy nemet a kivándorlásra, és ha beüt a krach, álljam a sarat, ahogy a megkérdezettjeim is tették.