A szociális robotok is megoldást jelenthetnek az idősek gondozásában

A borzongások völgye

Ha robotokról van szó, akkor a két leggyakoribb félelem, hogy elveszik a munkánk és fellázadnak ellenünk. Nem hiába igaz a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát, ugyanis már ismerős lehet az ipari forradalom idejéről az ellenállás a gépiesített termeléssel szemben, amelynek a végén ott áll a kapzsi gyárigazgató, akinek egyetlen célja, hogy minél jobban kizsigerelje a dolgozókat, vagy adott esetben akár teljesen pótolja őket ingyen dolgozó eszközökkel.

Ma a félelem nagyjából hasonló, a mesterséges intelligencia, az ipari felhasználású robotok majd elveszik a munkánkat, erre pedig ráerősítenek a filmek és könyvek is. Az emberek többségének nincs személyes tapasztalata a robotokról, így értelemszerűen nem tudhatják, mit várjanak tőlük, mire képesek, egyáltalán mit tapasztalnak a világból, és mire lehet számítani tőlük.

„Ha emberszerű robotokra gondolunk, akkor jusson eszünkbe a borzongások völgye (angolul Uncanny Valley), amelyet egy japán kutató, Masahiro Mori dolgozott ki a hetvenes években, és tulajdonképp az a lényege, hogy ha elindulunk az ipari robotoktól, és haladunk az egyre emberszerűbbé váló robotok felé, akkor egy ideig nő a kedvelhetőségük, ahogy lesz már fejük, vagy érthetővé válik a kommunikációjuk.

Viszont amint elérik azt a szintet, ahol már nagyjából annyira emberszerűek, mint egy próbababa, de még meg lehet őket különböztetni az embertől, akkor ez a kedvelhetőség viszolygássá csap át.

Hasonlít egy emberhez, de mégsem az, akkor mi is ez?

A hipotézis szerint ki lehetne jönni ebből a völgyből, ha olyan robotokat tudnánk készíteni, amelyekről első ránézésre nem tudjuk megmondani, hogy robotok vagy nem. Ennek azonban egyrészt etikai problémái vannak, másrészt a technológia is nagyon messze áll ettől” - foglalja össze Korcsok Beáta, a HUN-REN- ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa, akik úgy vélik, hogy ha a robot funkciója nem követeli meg, akkor nem érdemes emberszerű robotot készíteni, hanem a megjelenést, a felépítést és a viselkedést is a funkcióhoz kell igazítani.

Nem az emberek ellen

Ezt a nézetet osztja Dajka Judit is csapatával. A Prex-nél takarító, őrző-védő, fertőtlenítő-egészségügyi ipari robotokkal foglalkoznak, és itt is megállja a helyét az a nézet, hogy nem szükséges, hogy ezeknek a robotoknak emberi arca, lába és keze legyen, enélkül is képesek kommunikálni az emberekkel, és el tudják végezni a munkájukat. Náluk például a takarító robot mesterséges intelligenciával és folyamatos tanulással végez egyre tökéletesebb munkát.

Végigjárja minden négyzetcentiméterét a területnek, alaposak, azonban nem az a cél, hogy emiatt ne legyen szükség az emberekre, hanem hogy az emberekkel együtt dolgozzanak. „Az ember irányítja a robotot, neki kell odajuttatnia, tudnia, hogy hol dolgozzon, rendben tartani, és amíg a robot csinálja a feladatát, a munkatársak például asztalt tudnak törölgetni, vagy bármi mást, amire a robot nem képes.

Ha pedig gyorsabban végeznek, hatékonyabbak. A MATISZ szabványai szerint dolgozunk, és azt látjuk, hogy két fő hagyományos technológiával ötszáz négyzetmétert tud óránként megcsinálni, két fő robottal, pedig ötezret.

Ha van egy jó takarítócég, ha van olyan ember, aki takarítás mellett a robotokat is tudja kezelni, akkor a hatékonyság és a terhelhetőség nő, nem pedig kevesebb munkaerőre lesz szükség” - foglalja össze, példaképpen pedig azt a partnerüket említette, amelyik egy nagy vidéki áruházba vitt takarítórobotot, a munkatársak pedig nagyon örülnek, hogy zárás után nem az ő feladatuk a takarítás, hanem a robot segít nekik, ők pedig a többi munkájukra tudnak fókuszálni.

Vagy a Covid idején nagyobb szerephez jutottak azok a robotok, amelyek fertőtleníteni is tudtak olyan szerekkel, ami az egészségre nem ártalmas, vagy éppen olyan helyeken tudtak alaposan takarítani, ahova egyébként veszélyes a bejutás. Ugyanez igaz az őrző-védő robotokra is, amelyek jobban látnak hőkamerával vagy éjjellátó szenzoraikkal mint az emberek.

És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a biztonsági őrnek nem kell hidegben és esőben köröznie a gyártelepen egész éjjel, hanem a robotok segítségével tudja ellenőrizni a terepet.

Nem mindegy, hogyan viselkednek

A robotok tehát köztünk élnek, de nem mindegy, hogyan lesznek kedvelhetőek. „Szociális társállatok viselkedésében keresünk olyan általánosítható egyszerű jellemzőket, amik átültethetőek bármiféle robotba” - válaszolja Bea arra a kérdésre, miért kap fontos szerepet a kutya mint modellállat is a kutatócsoport munkájában. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kutyáknak kellene aggódni azon, hogy a robotok helyettesíteni fogják őket, mert nem ez a cél.

Az viszont tény, hogy társrobotokra szüksége lesz hamarosan az embereknek, és erre jobb időben felkészülni. „Pár éve egy kérdőíves kutatásban azt vizsgáltuk, hogy mi az, amit az emberek kedvelnek a kutyákban, és mit kedvelhetnének a robotokban, de nem az a cél, hogy minden viselkedést átültessünk, már csak azért sem, mert a kutya is egy sokkal bonyolultabb rendszer, mint amit egy robot le tudna utánozni, és nincs is rá szükség.

Például lehet, hogy szeretnénk azt, hogy a robot örömöt fejezzen ki, megközelítse az embert, mikor az hazaér, de azt nem feltétlenül szeretnénk belerakni, hogy felugráljon az emberre” - meséli Bea.

Egyre többet találkozunk majd velük

Az elmúlt ötven évben az ipari robotok hatalmas hatással voltak a munka világára, most pedig egyre jobban terjednek az úgynevezett szervízrobotok, amelyekkel bankokban, irodaházakban, plázákban találkozhatunk. Például felszolgálnak, elviszik a tányérokat vagy éppen útbaigazítanak. Azonban ezeknek a robotoknak a képességei egyelőre még nagyon limitáltak az ipari robotokhoz képest.

A gyárakban a robotok számára ideális környezet van.

„Nem kell az emberekkel interakcióba lépni, a legtöbb esetben egy elkülönített területen vannak, és ugyanazokat a mozdulatsorokat kell elvégezniük ugyanabban a környezetben. Eközben az emberi körül nagyon dinamikusan változik a környezet. Egy étteremben áttolják az asztalokat, az emberek össze-vissza mászkálnak, és akkor még ugye szóba se került az emberekkel való interakció, ami meglehetősen bonyolult.

Rengeteg olyan probléma felmerül, ami az emberek számára teljesen egyértelmű és nyilvánvaló, de a robotoknak még nagyon sokat kell küzdenünk ahhoz, hogy ez megoldódjon. Gondoljunk csak arra a feladatra, hogy a robot felemel egy tányért az asztalról, és átrakja máshova.

Fel kell ismerni, hogy mi a feladat, fel kell ismernie a tányért, kell egy olyan kézszerűség, amivel ezt meg tudja fogni, nem töri össze és nem borítja ki, majd oda kell navigálnia egy másik helyre, kikerülve az akadályokat” - sorolja a kutatócsoport munkatársa a feladatokat.

A navigáció egyébként már meglehetősen stabilan működik, ezt a Prex irodájában magunk is teszteltük, a takarítórobot teljes magabiztossággal került ki, mikor az útjába kerültem, a parkolóban meg többmilliós autók között lavírozott úgy, hogy egy kártyavárat is körbe tudna takarítani minden gond nélkül.

Az ember társai

Valószínűleg sokak otthonában segít már robotporszívó, esetleg robotfűnyíró, de ezeknél nem feltétlenül olyan fontos a szociális interakció. „Különböző terápiák során már most is használnak robotokat, amelyeknek az emberekkel együtt kell működni, és kommunikálni.

Például az autizmus spektrumzavarral élő gyerekek szociális képességének fejlesztésében használnak robotokat, mert ezek a gyerekek kifejezetten szeretik, hogy kiszámíthatóak a robotok, nem mutatnak váratlan viselkedést, és ez segít nekik könnyebben felismerni az érzelemkifejezéseket. A másik és talán többeket érintő terület, az pedig az idősgondozás. Elöregedő társadalomban élünk, és hamarosan nagy gondot fog okozni az, hogy túl kevés lesz az ápoló az időskorú emberek számára.

És itt a robotok tulajdonképpen részben azt segíthetik elő, hogy tovább az otthonaikban maradhassanak az idősek.

A robot például segíthet emlékeztetni az időseket különböző, mondjuk orvosi időpontok betartására, vagy kommunikációs csatornát nyitnak a családtagok felé, illetve remélhetőleg, ahogy a fizikai képességeik javulnak, úgy majd egyre több gyakorlati hasznuk is lesz, oda tudnak vinni tárgyakat, segíthetnek felkelni az ágyból” - meséli az ELTE munkatársa.

Hozzátéve, hogy ezek a szociális robotok először valószínűleg az idősgondozó intézményekben terjednek majd el, hogy az ápolók munkáját segítsék. És itt vissza is kanyarodhatunk oda, hogy veszélyt jelentenek-e. Egy idősotthonban ugyanis rengeteg olyan feladat van, amely időt vesz el, de nem közvetlenül az emberrel való interakciót szolgálja.

Ha egy robot ezekből át tud venni feladatokat, például vizet kínál, vagy segít eljuttatni az időseket a közös helyiségekbe, akkor az ápolóknak máris több idejük lesz, hogy beszélgessenek idősekkel, vagy éppen olyan kognitív szinten tartó feladatokat csináljanak velük, ami elősegíti a jólétüket.