A cél az, hogy egy elfogadóbb, ezáltal sokszínűbb társadalomban élhessünk, ahol mindenki az lehet, ami akar
Miért színleli rengeteg nő az orgazmust? Szőrrel, vagy szőr nélkül kényelmesebb? Miért maradunk benne egy bántalmazó párkapcsolatban? Mik azok a kérdések, amikből minden LMBTQ embernek elege van? Mit jelent hátrányos helyzetből indulni egy család számára? A MiaFemme podcast készítőivel beszélgettünk.
Antonia Vai és Luca Wilson azért hozták létre a MiaFemme podcastot, hogy társadalmunk leginkább tabusított és stigmatizált témáit vegyék sorra, és kötetlen, humoros, de elgondolkodtató beszélgetésre invitálják hallgatóságukat.
Mi tette egyértelművé, hogy belevágtok?
Antonia Vai: Nem kötném semmi konkrét eseményhez. Lucával gyakran bruncholunk, és ezeken az alkalmakon mindig sok történetet, tapasztalatot megosztunk egymással. Olyan kérdések merültek fel a nemi szerepekről, esélyegyenlőségről, tabukról, feminizmus, amik a magyar médiában nem kapnak elég figyelmet, így jött a felismerés, hogy másokhoz is szeretnénk eljuttatni ezeket a gondolatokat. A podcast kézenfekvő platformnak bizonyult: csak egy mikrofon és idő kell hozzá.
Mindenki csodálta, de senki nem látta őt igazán – Marilyn Monroe portréja
Wilson Luca: A barátaimmal rendszeresen beszélgetünk arról, hogy nőként miket élünk meg. Ezekről a témákról nincs elég magyar szakirodalom, és se a családunkban, se az iskolában nem hallottunk eleget róluk, holott nagyon fontosak. Két éve kezdtünk ötletelni Antoniával, és amikor belevágtunk, még nagyon kevés hasonló podcast létezett.
A podcastokban rengeteg személyes történetet osztotok meg. Melyik téma volt eddig a legnehezebb?
Luca: Nekem, amikor Vay Blankát hívtuk meg a műsorba, aki amellett, hogy csodás aktivista, transznemű nő. Hiába olvastam sokat a témáról, korábban sosem volt érintett személy a közvetlen környezetemben, nem beszéltem erről senkivel publikusan. Ez bizonytalanságot okozott. Nem akarok ügyetlenül hozzányúlni egy témához, felelősséget érzek azzal kapcsolatban, hogy miről, hogyan beszélünk.
Antonia: Mivel érzékeny témákban nyitjuk ki a dialógust, fontos számunkra, hogy a hallgatók visszajelzést adjanak, beszálljanak a párbeszédbe. Bizonyos személyes sztorikat kellemetlen elmondani, és kellemetlen megkérdőjelezni egy rendszert, de muszáj, hiszen sok embert érintenek ezek a témák. Így tudunk kapcsolódni.
Személy szerint nekem a biszexualitás témája volt a legnehezebb, de ha magamat kihagyom ebből, akkor a Black lives matter és a Roma Lives matter podcastot említeném. George Floyd esete és az utána következő időszak nagyon súlyos volt, mi pedig nagyon beleástuk magunkat a témába.
Rengeteg érzést felkavart, de nagyon örülök, hogy megcsináltuk.
A podcastban a rendszerkritikusság a legfontosabb. Ezek a személyes történetek nem (csak) rólunk szólnak - ezeket sokan átéljük, mégsem beszélünk róluk eleget
Hogy érzitek, a témáitok közül mik azok, amikre itthon különösen nagy szükség van?
Luca: A nemi szerepek egyenlőtlenségét mondanám. Itthon még kőbe van vésve, mekkora egy nő és mekkora egy férfi mozgástere a társadalmon belül – na, ezeket a sémákat kell megkérdőjeleznünk. A legfőbb probléma a spektrum hiánya. Hogy nincsen meg az, hogy bárhogyan is élsz, bárkihez is vonzódsz, az rendben van.
És ez a kérdés nagyban összefügg a szexualitással is, ami szintén visszatérő témátok.
Antonia: Igen. Nagyon meglepődtünk, - ami a hallgatók üzeneteiből kiderült -, hogy mennyi nő színlel orgazmust. Rengeteg sztori van, és csak a beszélgetés segíthet, különben csak a pornóból tudnak tájékozodni az emberek – ami pedig sokszor fals képet ad.
Luca:: Azt szeretnénk leszögezni, hogy egyikünk sem szexuálterapeuta, itt úgy beszélgetünk, mint barátnők, akik tapasztalatot cserélnek, megvitatnak bizonyos témákat.
Mik a podcast legfontosabb üzenetei?
Antonia: Egyenlőség, diverzitás, önszeretet, feminizmus, szex- és testpozitivizmus.
Nem az a cél, hogy mindenki ugyanolyan legyen.
A cél az, hogy egy elfogadóbb, ezáltal sokszínűbb társadalomban élhessünk, ahol mindenki az lehet, ami akar.
Luca: A humor is nagyon fontos, hiszen felpuhítja a nehéz, súlyos témákat is. A szőrről szóló podcastnál például rengeteget nevettünk.
Férfiak is hallgatnak titeket?
Antonia: Igen, és eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk tőlük. Pont az orgazmuskérdés kapcsán írták, hogy elgondolkodtató volt számukra a podcast.
Szokták mondani, hogy egy igazi férfi feminista.
Antonia: Abszolút. A feminizmus egy nagyon félreértett szó Magyarországon. Az egyenlőségről kellene szólnia, éppen ezért alapvető, hogy mindkét nemet érinti, minden ember boldogabb egy egyenlő társadalomban.
Luca: Egyetértek. Mint kiderült, a férfihallgatók sok témánkon meglepődnek, és azt a visszajelzést adják, hogy örülnének, ha a nők nyíltabban kommunikálnának ezekről velük is. Sok dologról – például a szőrtelenítésről vagy a gyereknevelésről – nem is gondolnák, hogy mekkora stresszt okoz ez egy nőnek, és mik azok a plusz járulékos feladatok, amiket ők észre sem vesznek.
A hagyományos nemi szerepek éppen ezeket csendesítik el, mintha nem illene róluk beszélni. Mindkét fél jobban jár, ha nyílt diskurzus működik, éppen ezért nagyon örülünk a férfihallgatóknak, hiszen egy kicsit beleláthatnak a fejünkbe. Ahhoz, hogy változás legyen a társadalomban és a nők megítélésében, a férfiakra is szükség van.
Gyakran tapasztalom, hogy sok elvárás, amit magunk felé támasztottunk, nem is a férfiaktól ered. Számtalanszor hallottam már barátaimtól, hogy nem érdekli őket a szőr, a narancsbőr, nem tartják undorítónak a menstruációt.
Antonia: Pontosan. Mert sok esetben valójában nem ők, hanem a társadalom rakta ránk ezt a terhet azzal, hogy sosem kezelte természetesen ezeket a kérdéseket. Egész életünkben szőrtelen lábakat látunk a reklámokban, és már kislányként megtanuljuk, hogy a menstruációról „nem illik” beszélni. Ez akaratlanul is bekúszik a fejünkbe.
Végre elindult egy test- és szexpozitív mozgalom, tele van vele a közösségi média, és egyre többen erősítenek meg bennünket abban, hogy egy „igazi nő” lehet szőrös, lehet rövid hajú vagy vastag combú.