És te tudod, hogy nem tudod? – A Dunning-Kruger hatás és az önbizalom paradoxona

Amikor 2015-ben elkezdtem a nagybetűst a fővárosban, hiába voltam szerény anyagi helyzetben, elégedettséget éreztem. Jóleső izgalommal tekintettem a jövőbe. Aztán még közelebb kerültem a hazai kreatív szcénához, azon belül is a divatszakmához, és ahogy teltek az évek, egyre távolabb sodort az élet tőle.

Ebben egy különös jelenség is közrejátszott, ami nem más, mint a Dunning-Kruger hatás.

Mi az a Dunning-Kruger hatás?

David Dunning és Justin Kruger 1999-ben publikálták az Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments című tanulmányukat, ebből a kutatásból származik a Dunning-Kruger hatás fogalma. Ez egy pszichológiai jelenség, amely szerint minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál hajlamosabb túlbecsülni a képességeit. Ezzel szemben azok, akik valóban jártasak valamiben, gyakran alulértékelik a tudásukat.

Bridget Jonest már nem tudjuk úgy ünnepelni, mint 25 évvel ezelőtt

Poós-Nagy Fruzsina life- és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja szerint ez a magabiztosság paradoxona: minél kevesebbet tud valaki, annál inkább elhiszi, hogy mindenre képes. „Eközben azok, akik kiemelkedően jól teljesítenek inkább alábecsülik saját teljesítményüket, mert azt feltételezik, hogy a számukra könnyű feladatok, tevékenységek, másoknak sem okoznak nehézséget” – fejti ki a szakember.

A kutatások szerint az inkompetens emberek nemcsak saját képzettségüket hajlamosak túlbecsülni, de nem képesek felismerni azt sem, ha más ért hozzá, és azt sem, hogy nekik mennyire nincs tudásuk az adott területen. Az is igaz azonban, hogy ha fejlesztik magukat, akkor idővel fel tudják ismerni, hogy korábban nem értettek valamihez, és elindulhatnak a fejlődés útján.

A fölény illúziója

A fenti hipotézis igazolására a kutatók egy tesztsorozatot végeztettek el a Cornell Egyetem hallgatóival. A teszt során a saját logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és a humor felismerésére való képességüket kellett értékelniük. Az eredmény szerint azok, akik jó eredményeket értek el, jól becsülték meg, vagy alábecsülték, hogy a többi résztvevőhöz képest mennyire teljesítettek jól, viszont azok, akik rosszul teljesítettek, jelentősen túlbecsülték a saját képességeiket.

Az elmélet a megjelenése kapott hideget-meleget, az azonban biztos, hogy a mai napig többeket foglalkoztat ez a kérdéskör. Sokat gondolkoztam a Dunning-Kruger hatás mögötti dinamikákról és a kutatók által megfogalmazott illusory superioriry-ről (a főlény illúziója), és rájöttem, hogy ennek működését már nem egyszer láttam a saját szememmel, még ha akkor nem is realizáltam, hogy miről van szó pontosan.

Mindenütt jelen van

Ahogyan arra Poós-Nagy Fruzsina is rámutat, a Dunning-Kruger hatással szinte az élet minden területén találkozhatunk: legyen szó munkahelyi környezetben tapasztalt inkompetens vezetőkről, vagy akár a mindennapi életben megfigyelhető önhitt viselkedésformákról. Legyen az egy tudálékos főnök, egy akaratos, „mindent is tudok” ügyfél vagy kolléga, esetleg egy együttműködésre képtelen, okoskodó szomszéd, a magabiztos, látszólag asszertív kommunikáció elfedheti a valódi tudás, illetve az IQ és az EQ hiányát.

Karl Lagerfeld, a kreativitás és szépség halhatatlan őrzője - hat éve távozott a divatlegenda

Korábban magam is tapasztaltam, hogy vannak, akik – érzésem szerint – nem jól mérik fel a tudásukat és feladataikat, mégis ügyesen pozicionáljak magukat bizonyos körökben és egyre több lehetőségük adódik. Ez pozitív visszacsatolásokat hoz számukra, így egyre nő az önbizalmuk, ami hatással van rájuk, a hozzájuk közel állókra, vagy adott esetben a követőikre, a közönségükre. Teljes erőbedobással állnak ki olyan dolgok mellett, amelyekhez nincs meg a kellő ismeretük, tapasztalatuk, vagy épp csendben szövetkeznek azok ellen, akiket maguknál alkalmasabbnak, felkészültebbnek gondolnak.

Ennek tükrében korábban többször éreztem belső bizonytalanságot a magam részéről; megkérdőjeleztem a tudásomat, a tapasztalatomat, az ösztöneimet. Vajon ez imposztor szindróma, vagy egyszerűen csak felismertem, hogy bizonyos dolgokban nem vagyok olyan jó, mint hittem, és van még dolgom ezzel vagy azzal kapcsolatban? Vagy csupán mások árnyékában éltem, dolgoztam ezidáig? Lehet, de talán nem is fontos ennek most a végére járni.