A mesterséges intelligencia a szintetikus biológia mellett a kortárs világ legnagyobb kihívása
A tavalyi év a generatív mesterséges intelligencia áttörésének éve volt. Ahogy 2020-ban mindannyian megtanultunk alaposan kezet mosni, 2023-ban mindenki kapcsolatba lépett a mesterséges intelligenciával.
A generatív mesterséges intelligencia előzetesen elérhetővé tett adatsorokból mélytanulás útján képes új tartalmat létrehozni. Vagyis nemcsak másolja és megérti az adatot, hanem képes az emberi kommunikáció adataihoz hasonló tartalmat létrehozni és reagálni a kéréseinkre, elvárásainkra. Miközben az elmúlt években egyre riasztóbbá vált azt felismerni, hogy mi lettünk az adat, előállt az a technológia, amely a - többek között - tőlünk származó adatok alapján teremt új adatokat.
Egy mítosz fordítottja
Ahogy dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyetemi tanára, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője fogalmaz Deepfake: A valótlan valóság című Veszelszki Ágnessel közösen szerkesztett kötetükben: „a deepfake a személy plágiuma”.
2023 januárjában a Black Mirrorsorozat Joan is Awfulcímű részében egy olyan nő életválságát követhettük, akinek az élete és dilemmái valós időben, egy A-kategóriás celeb (Salma Hayek) tolmácsolásában elérhetővé válnak kedvenc streaming-hálózatán. A hálózat vizuális azonosítói nyilvánvalóan a Netflix jellemzőire utalnak. A pánikba esett főhős megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy erkölcsi labilitását a róla szóló sorozat részei enyhe rosszhiszeműséggel hangsúlyozzák ki.
Titkos vágyait, sötét gondolatait, legrosszabb énjét vitték színre az epizódok. Pedig szegény Joan csak olyasmiken gondolkodott, amin minden emberi halandó. Emberi gyarlóságát a deepfake technológia, a mesterséges intelligencia-alapú médiamanipuláció használta ki. Platón Államában megjelenik egy történet Gügészről, a lüdiai királyról, akinek volt egy láthatatlanná tevő gyűrűje, melyet használva minden olyan dolgot kipróbálhatott, amelyre vágyott, de mások előtt szégyellt.
Gügész története azokról a morális dilemmákról szól, amelyek vágyaink és a világ előtt vállalt énünk közötti konfliktusból erednek. A deepfake technológia ennek a mítosznak a fordítottja: nekünk nem láthatatlanná tevő gyűrűnk van, hanem mélyláthatóságot adó technológiánk. Ez a technológia nemcsak a velünk történt kínos, kellemetlen, vállalhatatlan dolgokat mutatja meg, hanem
a lehetségesség elve alapján meg is teremti a kínos, kellemetlen, vállalhatatlan helyzeteket.
Mi akarjuk elhinni, a mi előítéleteinket tükrözi
A mesterséges intelligencia a szintetikus biológia mellett a kortárs világ legnagyobb kihívása, a technológia következő hulláma - mondják Mustafa Suleyman és Michael Baskar A következő hullám című kötetükben. Itt leszámolnak azzal a vélekedéssel is, hogy az emberi agy utánozhatatlan. Az MI-fejlesztő Suleyman meggyőződése, hogy az emberi és mesterséges intelligencia közötti távolság belátható időn belül meg fog szűnni.
A deepfake-kutatások legfontosabb tanulsága, hogy ez a technológia nagyon is emberi. Elsősorban nem amiatt a banális tény miatt, hogy létező emberarcokat használ adatként, hanem amiatt, mert azt tudja, amit mi tanítottunk neki, mert a mi elvárásainkat, meggyőződéseinket, vágyainkat vetíti ki. 2019-ben születnek az első újságcikkek arról, hogyan használja figyelemtérképe alakítására az AI a legbevettebb és legordasabb emberi sztereotipizálásainkat.
Hiteles, eredeti, valószerű
A deepfake felvetette legfontosabb probléma, hogy mennyire valós a valóságunk, mennyire hihetünk a deepfake korában bármilyen (média)tartalomnak. A hitelesség a közösségi média korának volt a kulcsszava: az online hírnévipar a hitelesség alapján díjazott és szankcionált karaktereket.
Ha a deepfake a személyt plagizálja, akkor a fő kérdés ma a következő: mi az, ami eredeti.
Annál is nehezebb kiszűrni az eredeti tartalmat, mert a kapitalizmus működése a szimulációk és a szimulálás logikáján alapszik – vagyis alapvetően eredetiség-ellenes. Ahogyan ezt Jean Baudrillard, a Mátrix híres-hírhedt filozófusa már a nyolcvanas években bebizonyította. A deepfake megítélésében éppen a valószerűségre való rákérdezés lehet a tájékozódási pont.
Elképzelhető-e, hogy adott szituáció létezik, felvehetett-e Ferenc pápa fehér pufidzsekit, előkerülhet-e még ismeretlen kép a XIX. századi sztárköltőről, Rimbaud-ról? Miközben mindez félelmetes, a nagy nyelvi modellekkel dolgozó mesterséges intelligencia meg is könnyítette az életünket.
Gondoljunk csak arra, hogy hány emailt írtunk meg némi felülvizsgálással pillanatok alatt az AI-nak köszönhetően, hány átnevetett estét köszönhetünk a FaceAppnak, hányszor könnyítette meg vásárlói döntéseinket egy virtuális próbafülke, hányszor sikerült a lehető leglehetetlenebb stíluskombinációkat megvalósulva látni a Midjourneyn vagy szemlélhettük potenciális utódunk képét az éppen aktuális szívünk választottjával és a többi.
Azt kapsz, amit kérsz
A deepfake tartalmak legnagyobb előnye éppen az, hogy mesterien le tudják követni vágyainkat. A deepfake a hiperperszonalizált igényeinkre adott legpontosabb válasz. 2020-ban a Gucci a RefaceAppel már valóra váltotta a felhasználók azon álmát, hogy a márka reklámarcai legyenek.
Amikor a saját arcod, saját tested paraméterei kerülnek a ruhákba, szintet lépünk azokhoz a korábbi filterekhez képest, amikor mindössze a fejünk került egy, a márka kidolgozta vizuális keretbe. A virtuális próbafülkék és AI-generálta stylistok a mi testünkkel, a mi elvárásainkra válaszul ajánlanak terméket. S ezáltal gyakorlatilag nulla várakozási időre rövidül a ruhának a kifutótól a testre próbálásig való eljutása.
Élet celebekkel
Amikor egy RefaceApp-pal manipulált videóban a saját arcunkat nézzük egy imádott sztár arca helyén, elégedettséggel és iróniával vesszük tudomásul, hogy ha banálisan is, de részei vagyunk a kortárs ismertségiparnak. A győztes mindent visz korszakában, amikor a globális rangsorokban vezető helyen levőkhöz akarunk leginkább kapcsolódni,
a deepfake megteremti ennek a kapcsolódásnak az illúzióját.
Akkor is jó a technológián alapuló tartalmat fogyasztani, ha pontosan tudjuk, hogy az előállított képi tartalom nem valós. „Kim Kardashian szomszédja, Idris Elba korlátozza a közös kertbe való bejutást, Greta Thunberget pedig Conor McGregor és Ariana Grande örökös karácsonyi díszei háborítják fel.” Ez a leírás a Deep Fake Neighbour Wars paródia-sorozat első epizódjának tartalmi összefoglalója.
A deepfake nyújtotta élet ilyen és hasonló tartalmakat ígér – behelyettesítve azokkal a nevekkel, amelyeket a leginkább látni szeretnénk a saját élethelyzeteinkben. A mesterséges intelligencia kreálta médiatartalmakkal szembeni pánik mindenütt jelen van. Érdemes azonban odafigyelnünk a jelenség rétegzettségére.
Amikor egy politikus azzal érvel a róla szóló inkrimináló videók hitelessége ellen, hogy a deepfake és a fake news korában semmi sem valós, amit látunk, akkor a liar’s dividend (a hazug jutaléka) elve érvényesül: hasznot húz a bennünk kialakult veszélyérzetből – emlékeztet dr. Veszelszki Ágnes kommunikációkutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi docense.
Mezriczky Marcell deepfake-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem doktori hallgatója szerint érdemes lenne a veszélynarratívákat árnyaltabb megközelítésekre cserélnünk. Dr. Aczél Petra pedig azt tanácsolja, hogy figyeljünk jobban a digitális intuíciónkra – arra a belső hangra, ami jelezni szokta, hogy valami nem stimmel és ezt társítsuk az analitikus gondolkodás készségéhez.
Illetve egy percig se kapcsoljuk ki azt a hazugság-tudatosságnak hívott megfontolást, miszerint mi emberek nem vagyunk jók a hazugság felismerésében, hiszen az alapvető emberi érdekünk a kooperáció, nem pedig a másik leleplezése.
És arról se feledkezzünk meg, hogy a generatív mesterséges intelligencia mélytanulással fejlődik, olyan neurális hálókat használ, amelyeket az emberi agy mintájára alakítottak ki. Vagyis miközben az MI egyre komolyabb részt kér a mindennapjainkból, sosem volt ennél izgalmasabb lehetőségünk az önismeretre. Hibái a mi hibáink, zsenialitása a mi zsenialitásunk, lehetőségei a mi lehetőségeink. Mi = MI.