A déjà vu hatás pszichológiai magyarázata
A déjà vu egy francia kifejezés, amit Émile Boirac vezetett be, jelentése: már láttam. Ez az a jelenség, amikor úgy érezzük, hogy egy adott eseményt már korábban átéltünk, vagy megtörtént velünk, de a körülményekben bizonytalanok vagyunk, és alig pár másodpercig szokott tartani átlagosan. A jelenséget más néven paramnéziának is szokták nevezni.
Hogy pontosan mi történik az agyban amikor ezt érezzük, azt Bak Laura pszichológussegítségével jártuk körül.
„A déjà vu esetén az agyban az ismerősség érzéséért felelős rendszerek, mint a temporális lebeny és a hippocampus, hibásan aktiválódnak.” - kezdi a szakember, aki arról is beszél, hogy rengeteg elmélet született, mind tudományos, mind spirituális berkekben, van azonban egy, amit egyetemes igazságnak tekintenek, ezt dr. Michael Roizen és dr. Mehmet Oz tudósoknak köszönhetjük.
A szakértők szerint a jelenség annak tudható be, hogy az egyik szemből egy ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, majd amikor a másikból is megérkezik, az agyunk úgy érzékeli, mintha ez már megtörtént volna velünk.
Azonban nem a véletlennek köszönhetően fordul elő velünk, ugyanis vannak bizonyos tényezők, amik előidézhetik a déjà vu érzést. „Ez a normál rövidtávú memóriafeldolgozás eltérése, ahol az új élményt tévesen korábbi emléknek érzékeljük. Kiválthatja stressz, fáradtság, vagy az is, hogy a jelenlegi helyzet bizonyos elemei, részletei hasonlóak egy korábbi élményhez.
Az agy nem megfelelően különbözteti meg az új és a már rögzített információkat, ami az emlékezés illúziójához vezet. Epilepsziás rohamok előtt néha déjà vu élmény is előfordul, mivel a temporális lebeny rendellenesen aktívvá válik” – magyarázza Bak Laura.
A fengsuj szerint ilyen a tökéletes hálószoba
Okok és magyarázatok
Népszerűek még a Findler-féle elméletek is, amelyekből négyet dolgozott ki; az első a testi illetve mágikus folyamatokra fókuszál; a második az előhívás-fókuszú modell; a harmadik a neurológia működése (vagyis a kettős-pálya elmélet); a negyedik szerint
a jelenség egy hétköznapi emlékezeti hiba.
Egyes kutatások szerint a déjà vu teljesen normális, viszont vannak intő jelek, amik már aggodalomra adhatnak okot. Ezt Alan S Brown A review of the déjà vu experience című cikkében is kifejtette: „A »normális déjà vu« stressz vagy fáradtság által kiváltott jelenség, mely a normális agyműködés esetén is előfordulhat. Azonban ha rendszeresen jelentkezik, valóban kötődhet temporális lebenyi epilepsziához” – idézi a pszichológus, aki további magyarázattal is szolgál:
„Neurológiai szempontból kóros esetben, gyakran a temporális lebeny rendellenes aktivitásával, például epilepsziás rohamokkal hozható összefüggésbe. A kóros formánál a jelenség intenzívebb, hosszabb ideig tart, és zavaróbb lehet a mindennapi életben. A különbséget a gyakoriság, az élmény súlyossága és az agyi aktivitás mintázata alapján állapítják meg” - hívja fel a figyelmet a pszichológus.
Bak Laura kifejti, hogy a leedsi egyetem emlékezetkutató csoportjának sikerült hipnózissal előidézni a jelenséget, ami nagy áttörésnek számít. A hipnózis szó görög eredetű, a hypnos szóból származik, aminek jelentése: alvás. Ez a legmélyrehatóbb szuggesztiós eljárás, mondhatni egy irányított tudatállapot, amit elő lehet idézni.
Befolyásolhatóság, és nagymértékű érzékenység jellemzi, amikor is a hipnózisnak alávetett fél nem tud saját döntéseket hozni, de képes kérdésekre válaszolni, vagy utasításokat teljesíteni. Felszínesen hasonlít az alvásra, és egy olyan tudatszintet jelöl, ami a tudatos állapottól eltérő.
Életkori sajátosságok
Az is kutatások alatt áll, hogy hány éves korunkban tapasztalhatjuk a leggyakrabban a jelenséget. Egyes elméletek szerint fiatalabb korunkban sokkal gyakrabban fordulhat elő velünk, míg idősebb korunkra „kikopik” az érzés. A pszichológus ezt így magyarázza: „Leggyakrabban serdülőkorban és fiatal felnőttkorban fordul elő, mivel ebben az időszakban az agy fokozottan reagál az új élményekre. Ahogy idősödünk, az agy plaszticitása csökken, és a déjà vu élmények ritkábbá válnak.”
Összességében elmondható, hogy rengeteg elméletet találhatunk, ha rákeresünk a kifejezésre. Ott van például Alan Brown és Elizabeth J. Marsh elmélete, ami úgy szól, hogy a megoszló figyelem miatt érezhetjük. Egy neurológus, Dr. Roderick C. Spears szerint a stressz és a kialvatlanság felelős érte, mivel ilyenkor könnyebben tévedhet az agyunk.
Vagy Anne M. Cleary, aki egy kognitív pszichológiai professzor, és azt mondja, hogy a jelenség mögött lakozhatnak valódi emlékek, amiket már elfelejtettünk, vagy valami, ami nagyon hasonlít arra az emlékre. Bár a tudományos elméletek sora végtelen, ne feledkezzünk meg a spirituális feltételezésekről sem. Vannak, akik úgy gondolják, hogy reinkarnálódunk, és egy korábbi életünkben már tapasztalt dolgot élünk újra, vagy valaki üzenni szeretne nekünk valamit.
Természetesen mindenkinek joga van eldönteni, hogy melyik teóriában hisz, de jelenleg még nincs egy, mindent megmagyarázó elmélet a jelenségre, még a kutatók is folyamatosan dolgoznak rajta, hogy megfejtsék ezt a különös, nem mindennapi érzést.