„Gyerekkoromban anyukámmal hajnalig keresgéltük a csillagképeket" - interjú Pál Bernadett kutató-csillagásszal
Pál Bernadett kutató-csillagász azt vizsgálja, hogy milyen formában fordulhat elő folyékony víz a mai Marson. A fiatal tudós munkája akár megtámogathatna egy esetleges Mars-kolonizálást is. A Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet munkatársának fiatal kora ellenére már volt lehetősége a Tokiói Egyetemen is dolgozni. Kutatási területe még ritkaságnak számít, azonban egy nap hatalmas lépést jelenthet az emberiségnek, amikor is megépíthetjük első bázisunkat egy másik bolygón.
A csillagászathoz hosszú egyetemi évek vezettek, a kutató az ELTE Fizika szakán szerezte meg alapdiplomáját, majd csillagász mesterszakon folytatta tanulmányait. Ezt követően került az ELTE doktori iskolájába.
„A folyékony víz megjelenési lehetőségeit modelleztem marsi környezetben, mellette pedig folyamatosan dolgoztam a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet obszervatóriumában. Éppen az alapdiplomámhoz kerestem témát, amikor megláttam egy videót a Titánról (a Szaturnusz egyik holdja), amelyről a Huygens-űrszonda készített képeket leszállás közben."
„A képekből egy összefűzött videót levetítettek nekünk órán, amely mély nyomokat hagyott bennem" - mesél a pályafutásának kezdeti időszakáról Bernadett, aki egyik tanárának, Kereszturi Ákos geológus-csillagásznak a tanácsát fogadta meg, miszerint érdemes lenne megvizsgálni az elfolyósodás folyamatán keresztül, hogy előfordulhat-e folyékony halmazállapotú víz a Mars felszínén, mivel ez egy olyan új tudományterület, amellyel jelenleg még kevesen foglalkoznak világszerte.
A Mars bolygó felszínét évmilliárdokkal ezelőtt nagyobb mennyiségű folyékony halmazállapotú víz borította, annak ellenére, hogy jelenleg egy száraz és hideg bolygó képét nyújtja. A NASA által fejlesztett marsautók - mint amilyen a Perseverance is - folyamatosan gyűjtik a mintákat a helyszínen, ahol ma már nem található nagyobb mennyiségű folyékony vízkészlet.
„Vizes környezetben szétmállott ásványokat már találtunk a Mars felszínén. Kiszáradt torkolatok és folyásnyomok is árulkodnak a víz egykori jelenlétéről a vörös bolygón, amely ma már csak a légkörben, valamint vízjég formájában a felszíni és feltételezhetően a felszín alatti területeken van jelen" - magyarázza Bernadett, aki arról is beszél, hogy a doktori kutatása alatt számítógépes modellekkel vizsgálta, hogy az elfolyósodás folyamata megtörténhet-e a Mars felszínén és ha igen, akkor mikor és hol.
„Amennyiben a jövőben a helyszínen is sikerül bebizonyítani az elfolyósodás folyamatát, úgy akár mesterségesen is elő lehetne állítani folyékony vizet a helyszínen. A bolygó felszíntakarójában megtalálhatók olyan sók, amelyeknek a felszínén a légkörből megkötött vízpárából egy sós-vizes fázis jelenik meg" - ismerteti a tudós, aki szerint így a sós vizet egy megfelelő eszközzel akár ihatóvá is lehetne alakítani.
Két évig vizsgáztatták, mielőtt eldöntötték, hogy ő mehet az űrbe - interjú Kapu Tiborral, a következő magyar űrhajóssal
A folyékony víz előállítása fontos lépés lenne egy esetleges Mars-misszió indítása felé, de akár egy ottani bázis kialakításában is, hiszen a vizet nemcsak ivóvízként, hanem akár üzemanyagként is hasznosítani lehetne a jövőben.
Bernadett arra is felhívja a figyelmet, hogy a Mars jelenlegi formájában lakhatatlan. Visszaalakítani Föld-szerűvé, vagyis terraformálni és ezáltal Föld-szerű bioszférát létrehozni pedig a kutatók mai tudásával és a technológiákkal gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a Mars bolygónak már nincsen mágneses tere sem, márpedig az emberi lét ehhez szokott. Ennek következtében pedig nincs védelem sem a Nap káros sugárzásától.
Ez azt jelenti, hogy hiába telepítenénk bármilyen növényzetet a bolygó felszínére, azt a Napból érkező sugárzás gyakorlatilag sterilizálná. Az embert a Földön a kiterjedt mágneses tér védi meg a Nap káros sugárzásától.
Pál Bernadett azt is hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kutatások szerint a Nap 5 milliárd éven belül bekebelezi a Földet, így következetesen keresni kell az emberiségnek esetlegesen otthont adó, következő élhető bolygókat, amely mára már a sci-fi filmek bevett elemeként is fel szokott tűnni. „De mégis mennyire valós, hogy egyszer megtaláljuk következő otthonunkat, amely egy úgynevezett "B" helyszínként funkcionálhatna a távoli jövőben? - teszi fel a kérdést a kutató, joggal.
„Az emberiség szereti felfedezni a körülöttünk lévő világot. A Naprendszer kőzetbolygói közül a Mars a legegyszerűbben kutatható, a viszonylag barátságos klímája és közelsége miatt. A Mars viszont nem lehet B terv - hangsúlyozza Bernadett, aki szerint egyáltalán nem reális, hogy átköltözzünk erre a bolygóra, az viszont fontos, hogy megértsük miért lett az egykor lakható klímájú bolygó mára hideg és száraz.
„Fontos, hogy elkerüljük, hogy a mi Földünk is hasonló sorsra jusson" - mondja a szakember, aki úgy látja, hogy az emberi jelenlét kialakítása a Marson hatalmas technológiai fejlődést és anyagi forrást kíván meg. „Még nem vagyunk vele tisztában, hogy milyen hatással lenne az emberi fiziológiára az, hogy a vörös bolygón harmadakkora a gravitáció. Nekem mindig az vetődik fel kérdésként, hogy egyáltalán ki tudna-e ott fejlődni egy magzat, és meg tudna-e születni."
A megváltozott gravitációs környezet ugyanis a kutató elmondása alapján azt jelenti, hogy nem ugyanakkora erővel vonz bennünket magához a bolygó, amely a Nemzetközi Űrállomáson folytatott kísérletek eredményei szerint is komoly következményekkel járna.
A víz jelenlétét folyamatosan keressük a világűrben, így Bernadett munkája nem kizárólag egy esetleges Mars-misszió szempontjából lenne kulcsfontosságú.
A mi általunk ismert életnek a víz az alapja. Amennyiben bárhol vizet találunk a Naprendszerben vagy azon kívül, a földönkívüli élet kutatásának a lehetősége azonnal felmerül. Itt egy egyszerű molekula vagy bármilyen biológiai létforma is érdekes lehet.
A kutató tavaly hat hónapot töltött a Tokiói Egyetemen, ahol egyedüli női kutatóként dolgozott, és a kint töltött élményeit is örömmel osztja meg velünk. „Japánba azzal a szándékkal költöztem ki, hogy pár évet kint fogok tölteni. 5-6 évig tanultam a nyelvet, de többször jártam kint vendégkutatóként is a diákéveim alatt."
Bernadett arról is beszél, hogy a kutatói életben a doktori cím megszerzése után 8-10 évig lehet pályázni poszt-doktori helyekre, amellyel a tudományos világ a kezdő kutatókat segíti az indulásban.
„Amikor megszereztem a doktori fokozatomat, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy hova szeretnék menni. Sajnos azonban a férjem nem tudott velem kiköltözni. Ráadásul teljesen más helyzet és munkakörülmények vártak rám, mint amit megbeszéltünk. Meg kellett hoznom egy döntést, amire nem számítottam." Nőként Európában teljesen átlagosnak számít, hogy a család mellett igenis lehet dolgozni, majd visszatérni a kutatói életbe. Japánban azonban Bernadett mást tapasztalt.
„A házasság után a nők még ma is sokszor teljes állású anyukának állnak. Az ottani tanszéken egyedül voltam női kutató. Igenis jó, hogy van különbség férfiak és nők között, így lehetünk együtt egészek. Azt gondolom, hogy egy ideális világban azonban nem kell döntenem aközött, hogy gyereket akarok szülni, vagy sikeres kutató akarok lenni. Várom azt a napot, amikor nem azt fogják tőlem kérdezni, hogy milyen nőként kutatónak lenni, hanem egyszerűen csak azt, hogy milyen kutatónak lenni."
Szerzőnk Pörös Izabella gyermekkora óra ír, hét éve foglalkozik tudományos újságírással. Ez idő alatt rendszeresen forgatott több tudományos TV-s magazinnak, valamint dolgozott szerzőként online portáloknak mint tudományos szakíró. Harcol a női tudósok bemutatásáért, kedvenc témája az űrkutatás és a csillagászat. Szabadidejében 35mm-es film fotózás iránti szenvedélyének hódol.