Miről beszélünk, amikor a kisebbségekről beszélünk?
Hol a határ a való élet igazságtalanságának hű bemutatása és mások személyes traumáinak áruba bocsátása között? Egy nem kisebbséghez tartozó művésznek mennyi jogosultsága van egy társadalmilag hátrányosan megkülönböztetett réteg mindennapi tapasztalatait a művészet nyelvére lefordítani?
A Háromezer számozott darab egyfajta alkotás az alkotásban: a film egy nehézsorsú fiatal roma színészekből álló társulat darabjának próbáit, rendezését, debütálást követi az egészen apró közösségi háztól a nagy presztízsű berlini színpadig; közben szépen lassan összemosódik a valós karakterek a sztereotipizált szerepekkel, és az élet a fikcióval.
Főszerepben olyan színészeket láthatunk, mint az Aranyéletből is ismert Farkas Franciska, a Drága örökösök Pápai Rómeója, Gerner Csaba, Oláh Edmond, Varga Norbert és Pászik Christopher.
Fátyol Kamilla: A világot úgy kell nézni, hogy lássunk is belőle valamit
A valóságban is létező és alkotó Tudás Hatalom társulat színészei Császi Ádám rendezésével Cigány magyar néven játszottak azonos témában darabot, amely végül a film alapötletéül szolgált.
A címet is adó háromezer számozott darabból álló ház valójában mindent egybefoglal, amit a film képvisel: egy leszakadó településről kiemelt, „autentikus” roma ház, amelyet a berlini színház díszletesei szétszerelnek, majd a színpadon újra összeraknak a magyar és a német rendező kreatív víziója szerint. Ebbe a miliőbe meghatározott koreográfia szerint belehelyezik a színészeket, akiknek azon a ponton a bőrszínük és a rendszer által elszenvedett traumáik válnak az egyetlen fontos dologgá.
A kiemelkedő színészi játékban folyamatosan érződik a filmbeli rendező és a színészek közötti alá-fölé rendelt viszonyban lappangó feszültség, az osztály-és rasszbeli különbségek íratlan szabályainak követése. Egy emlékezetes sajtótájékoztató jelenettel erősíti a nézőkben az érzést Császi, hogy a rasszizmusról való gondolkodásunkban milyen hibák vannak, és abszurd párbeszédekkel világít rá a megszilárdult sztereotípiák öniróniájára.
Munkácsy Mihály – A vizuális élmény mestere: Hogyan lett az árva asztalosinasból nemzetközi hírű művész?
A látványban lehengerlő film óvatosan éri el, hogy a társadalmilag érzékeny nézőközönség újraértékelje a saját előítéleteit, hogy megkérdőjelezze a modern világban divatossá vált „trauma pornó” relevanciáját és szükségességét.
Császival az európai rasszizmusról, a film inspirációiról és művészet kisajátító természetéről beszélgettünk.
A Háromezer számozott darab annak a témáját járja körbe, hogy vajon lehet-e érzékenyíteni rasszizmus nélkül, mások traumáinak kiaknázása nélkül - benned hogyan fogalmazódott meg a gondolat, hogy ezt a témát dolgozd fel?
A film egyik témája a fehér bűntudat: a kiváltságos nyugati fehér középosztály kollektív rossz lelkiismerete a rasszizmus miatt. Én pont ugyanezt a fehér bűntudatot éreztem, miközben a Tudás Hatalom társulat roma színészeivel dolgoztam. Ám ez a pozíció álságos: megint engem, egy fehér rendezőt helyez a középpontba. A film ezért ironizál és ezért provokálja a nézőt: szeretné, ha a fehér nézők gondolkoznának azon, milyen szemszögből is nézik ők a történetet.
Forgatás közben a szereplőknek mennyi mozgásteret hagytál, hogy alakítsák a karaktert és a párbeszédeket? Volt olyan javaslatuk a forgatókönyvet illetően, amit figyelembe vettél?
A Tudás Hatalom társulattal először egy színdarabot hoztunk létre együtt, melyet ők írtak és én rendeztem. Tehát a szövegek és a párbeszédek kevés kivétellel a saját szavaik. A film forgatása közben én nem szeretek már változtatni a forgatókönyvön, de a szereplőknek mindig meghagytam azt a szabadságot, hogy a saját szavaikkal mondják el azt. Így lesz a dialógus életszerű.
