„Bárcsak meg se születtél volna” - a lelki terror is családon belüli erőszaknak számít
Amikor gyermekbántalmazásról vagy kapcsolati erőszakról van szó, akkor sokan bele sem gondolnak abba, hogy a fizikai agresszió nem fedi le a fogalmat. A családon belüli erőszak lehet testi és lelki is. Az okok és a megjelenési formák azonban rendkívüli módon eltérőek, szinte minden eset más és más áll a háttérben.
A szülőnek mindig hatalmas felelőssége van abban, hogy megakadályozza a gyermek sérülését. Sajnos a bántalmazás még mindig tabutéma, hiszen a megfélemlített személy gyakran tehetetlennek érzi magát, megbénítják az érzelmei, nem képes kilépni az adott kapcsolatból.
Fontos tudni, hogy vannak segítő szervezetek és személyek, amelyektől bárki és bármikor segítséget kérhet. De vajon mi számít családon belüli erőszaknak? Mikor kell segítséget kérni és honnan kaphatjuk meg azt? Mit tegyünk, akkor, ha nincs fizikai bántalmazás, a másik fél “csak” lelkileg abuzál bennünket vagy a családunkat?
Az elhanyagolástól a szexuális visszaélésig
Amikor bántalmazásról van szó, akkor ide sorolandó már az elhanyagolás is. Az erőszakos fél azonban ritkán áll meg a hanyag bánásmódnál, hiszen nem ritka a szexuális visszaélés, minden olyan viselkedés, ami árt az egészségnek, a fejlődésnek, a méltóságnak. Igaz ez felnőttre és gyermekre egyaránt. A jelenség a családokban sokféleképpen megjelenhet. Lehet szó agresszív viselkedésről, erőszakról, lelki és szociális bántalmazásról, de akár még önigazoló vélekedésekről is.
Hányszor hallottuk már azt a mondatot hogy: “Engem is vertek otthon, mégis rendes emberré váltam.” Vagy ott van a másik: “Egy-egy pofon a megfelelő időben csak az ő érdekét szolgálja.” Míg az előbbinél már közrejátszik az is, hogyan neveltek bennünket és mennyire tartjuk rossznak az erőszakot, a másik már az abuzáló féltől származik. Magyarországon semmilyen testi fenyítés nem megengedett. Igen, ide sorolandó a füles, a fenekelés, a nyakleves, a rúgás, a harapás, de még a rángatás is. Ez mind testi bántalmazásnak tekinthető.
Más kérdés, hogy ennek ellenére sajnos gyakran megtörténik, akár heti több alkalommal is. Az a szülő, aki nem védi meg a gyermekét, nem jelzi az erőszakot, szintén felelősségre vonható. De mi van akkor, ha nem történik fizikai kontaktus? A szülő vagy akár a nagyszülő nem ütlegeli a gyermeket vagy a másik felnőttet?
Ezért változtatja meg Giséle Pelicot esete mindazt, amit a nemi erőszakról gondolunk
A lelki terror is bántalmazásnak számít
Az érzelmi agresszió sok esetben nem is tudatosan történik. Sokan hibás elgondolásból követik el, ezt látták korábban, úgy gondolják, hogy ez nem árt egyetlen családtagnak sem. A cél viszont itt is ugyanaz - még ha tudat alatt is történik.
A hatalom fenntartása, a megaláztatás vagy a lelkiismeret-furdalás okozása.
Ezek látszólag mindenféle külső jel nélkül történnek, de a lelki sérelmek sokszor egész életünkön át elkísérnek bennünket. Nagyon nehezen jövünk rá arra, hogy miből fakad, ha sikerül is, akkor viszont számítani kell rá, hogy ennek feldolgozása hosszabb időbe telik.
Érzelmi bántalmazásnak tekinthető, ha a szülő nem empátiával fordul a gyermekéhez vagy, ha bizonyos korban kigúnyolja és megalázza azért, mert mondjuk bepisilt vagy nem jól mondott egy szót. Elhanyagolásnak pedig az számít, ha a felnőtt nem elégíti ki a csecsemő szükségleteit, nem szereti eléggé, nem tartja fenn a kiegyensúlyozott családi légkört.
Az alkoholizmus és az érzelmi agresszió
Mindig igyekszem saját tapasztalást belevinni az írásaimba. Már sok mindent sikerült magamban leküzdenem és megszabadulni a tehertől. Van azonban még néhány olyan dolog, amiről nehezen beszélek, írok. Az egyik ilyen a lelki terror. Talán lekicsinylem az esetemet, de fejben tisztában vagyok azzal, hogy bizony igen, ezt éltem át gyermekkoromban. Édesapám alkoholistaként sosem emelt kezet ránk, sőt, ő volt a jóságos, aki akkor sem adott egy körmöst, ha amúgy megérdemeltem volna.
A probléma az volt, hogy ő inkább befolyásolni akart, lelkileg bántalmazni, sajnáltatni magát, kihasználni azt, hogy én (illetve a család többi tagja) segítőkész és elnéző voltam. Napi szinten előfordult, hogy kiültem a konyhába az asztalhoz tanulni, majd piszkált, sóhajtozott, leült velem szembe, és csak nézett, hogy vele foglalkozzam. Tudom, hogy ez volt a cél, mivel senkihez sem tudott igazán kapcsolódni, csak nálam tudott bepróbálkozni, én voltam az egyedüli, aki reagált a dolgaira.
Bár apa velünk élt, sosem vett részt a nevelésemben: ilyen felnőtt lettem emiatt
Egy darabig igyekeztem nem szólni semmit, de tudta, hogy úgysem állom meg a dolgot. A végeredmény az lett, hogy kiabáltam és elküldtem melegebb éghajlatra. Azt nem tudom, hogy ez milyen hatással lett a természetemre, a tetteimre, a véleményemre, az életem alakulására, mert nem érzem, hogy befolyásolna. Ennek ellenére kizártnak tartom, hogy pont ugyanilyen lennék, ha ő nem akart volna előtérbe kerülni és nem szerette volna, hogy valaki végre vele is foglalkozzon, sajnálja őt.
Már többször említettem az írásaimban, hogy én ezt rég elfogadtam, hogy nekem ő volt az édesapám, és már megbocsátottam neki. De mindenkinek tudnia kell megkülönböztetni ezeket a dolgokat, hogy az effajta lelki terror sokat árthat egy gyermeknek.
Én például nem tudom, hogy milyen egy apa, milyen egy férfi, aki foglalkozik és gondoskodik a családjáról.
Csak a felszínt említve, úgy, hogy nem megyek bele a konkrét részletekbe.
Hova fordulhatunk segítségért?
Előfordult már veled, hogy a másik fél rossz érzéseket kelt benned anélkül, hogy megütne? Sokat gondolkodsz azon, hogy vajon Te tehetsz-e arról, hogy nem bánik veled jobban? Ha igen, akkor a NANE tesztje segíthet eldönteni, hogy csak egy rosszul működő kapcsolatban élsz-e vagy érzelmi erőszak áldozata vagy.
A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület hozzáteszi: „Fontos tudni, hogy az alkalmankénti bántás nem ugyanaz, mint a bántalmazás. Időnként mindenkivel előfordulhat, hogy türelmetlen vagy fáradt, és ezért bántó dolgot mond vagy tesz (ez természetesen nem vonatkozik a testi vagy szexuális erőszakra: ha a partner csak egyetlen ilyet is tesz, akkor komoly veszélyről beszélünk. Érdemes minél előbb segítséget kérni). Egy jól működő kapcsolatban ezek az epizódok ritkán fordulnak elő, a történteket meg lehet beszélni, és a megbeszélés változást hoz.
Így találtam meg újra önmagam egy abúzus és egy abortusz után
Az érzelmi bántalmazás alapja ezzel szemben az egyirányúság és a rendszeresség, amelyek az egyik fél az érzelmein keresztül uralom alatt tartja. A rendszeresség azt jelenti, hogy a másik fél ismétlődő cselekedetekkel, módszeresen próbál rávenni az engedelmességre. Gyakori, hogy úgy tesz, mintha a partner nem tudna önálló döntéseket hozni, és úgy kezeli őt, mintha “hülye” vagy megbízhatatlan kisgyermek lenne. Az is lehet, hogy megfenyegeti, hogy elhagyja, ha nem teszi, amit mond vagy akar.
Esetleg hirtelen megváltozik, fogadkozik, és ezzel próbálja rávenni a maradásra. Néha kedves és édes, de csak éppen annyira, hogy életben tartsa a reményt.2013. július 1. óta a családon vagy párkapcsolaton belüli lelki és gazdasági erőszak is szerepel a Büntető Törvénykönyvben (Btk. 212/A. § (1) a) és b)). Az áldozatoknak joguk van hozzá, hogy megtörjék a hallgatást és az elszigeteltséget. Ha úgy érzi, az Ön párkapcsolatában is jelen van a lelki erőszak, beszélgessen erről a szórólapról egy olyan családtagjával, barátjával vagy szakemberrel, aki érti, mi történik Önnel, nem hibáztatja, és segít átgondolni, milyen lehetőségei vannak. Ha a partnerével akarná mindezt megbeszélni, készüljön fel.”
Ha nincs a környezetében olyan, aki képes megfelelően támogatni Önt, vagy további információra van szüksége hívja a NANE Egyesület segélyvonalát (06 80 505 101) vagy a Patent Egyesület zöld számát (06 80 80 80 81).
