Tavaszvárás, téltemetés és a rend felfüggesztése – A karneváli időszak ünnepségeinek nyomában
Ki ne emlékezne, milyen volt óvodásként vagy kisiskolásként beöltözni az osztályfarsangra, és pár órára bohóccá, királylánnyá vagy éppen szuperhőssé válni? De vajon honnan ered ez a szokás? Mi volt az eredeti célja, jelentése, és milyen szerepet játszik ma az életünkben?
Habár Mexikótól Rióig számtalan ünnepséget és karnevált rendeznek az egész világon a téli időszakban, ezúttal három európai régió szokásait jártam körül, hogy közelebb kerüljek a hagyományok eredetéhez, üzenetéhez, funkciójához.
Mohácsi busójárás
Konkrét régióhoz, városhoz kötethő a 2012 óta hungarikumnak számító busójárás, amelyet Mohácson és környékén ünnepelnek. A busójárás a sokácoktól, a területre betelepült római katolikus hitű, délszláv népcsoporttól ered. Az első feljegyzés, amely megemlíti ezt a télűző, tavaszváró, termékenységünnepet, a XVIII. század utolsó negyedéből származik.
Maga a busó hagyományosan egy fűzfából faragott és állatvérrel festett maszkot, valamint nagy, vászongatyát és kifordított szőrmét viselő alak. Ruházatához tartozik a bocskor vagy csizma, illetve a kötél vagy lánc is, amivel a szőrmét összefogják és amelyre kolompot akasztanak. Jellegzetes kellék ezeken kívül a meghökkentően hangos kereplő. Az egyedi álarcok sokszor hasonlítanak az ördög- vagy krampuszábrázolásokból ismert figurákra, ezt erősíti a maszkra rögzített állatszarv, valamint a vicsorgó száj is.
A busójárás másik fő alakja a jankele, egy rongyokba öltözött figura, aki zsákot visz magával. Az arca a busókéhoz hasonlóan nem látható, azon is rongyot, zsákvásznat visel. Meglehetősen félelmetes figura, a ma emberét talán leginkább a horrorfilmekből ismert alakokra emlékezteti.
De miért ilyen rémisztőek ezek a maskarák? Az ijesztő álarcok viselésének és magának az alakoskodásnak, beöltözésnek többféle szerepe van. Az egyik, hogy ilyen módon kívánják a résztvevők elűzni (elijeszteni) a telet. A másik, és bizonyos szempontból ennél izgalmasabb aspektusa a rend felfüggesztése. A maskarát viselő alak elrejtőzik, egyszersmind azonosul a figurával, úgy is mondhatnánk kibújik a saját bőréből.
Mivel nem tudható, ki van az álarc mögött, nem vonható felelősségre, nem vonatkoznak rá az amúgy betartott és betartatott szabályok. Ezzel kapcsolatos a termékenységvarázslás vonatkozása is, vagyis, hogy a busók valódi személyazonosságukat elrejtve „udvaroltak” a lányoknak. Az idézőjel nem véletlen. Gondoljunk csak bele, milyen lehet, ha egy csapat busóruhás férfi irdatlan hangzavar közepette elkezd kergetni egy lányt vagy nőt.
Bubifrizurák, rum és pezsgőtornyok: A jazzkorszak igazi hősei a szeszcsempész nők voltak
A jankelék figurája sem volt sokkal kifinomultabb, az ő szerepük az volt, hogy a zsákjukkal ütve, csapkodva tartsák távol az embereket, mindenekelőtt a gyerekeket a busóktól. Látható, hogy ezek a cselekedetek nem férnek bele a hétköznapi normába, mégis, a busójárás idejére elfogadottak.
Velencei karnevál
A busójáráshoz sok szempontból hasonló funkciója lehetett a karneválnak is Itáliában, és ahogy a busójárás esetében felfedezhetünk a kereszténységhez kapcsolható és a természettel összefüggő elemeket, úgy a karnevál esetében is ötvöződnek a különféle hatások.
Egészen az ókorig visszamenőleg tudunk olyan görög és római ünnepekről, amelyeknek a szerepe az volt, hogy az emberek kiléphessenek az életüket amúgy szabályozó keretek közül. Ilyen keret volt például az anyagi helyzet, a társadalmi státusz, a nemi szerep, a hatalomhoz és a társadalmi, illetve vallási előírásokhoz való viszony. Az egyik ilyen ünnep a Szaturnália volt, amelyet a téli napforduló idején, vagyis december 17-én ünnepeltek, aztán a kis Dionüszia, amelyet decemberben és januárban tartottak, valamint a Lupercalia is, amely február 15-re esett.
Az ilyen ünnepségek idejére egyszerűen felfüggesztődött a rend, és ha csak átmenetileg is, de egyenlőnek érezhették magukat másokkal az emberek. Gyakran az ünnepségek idején nem vonták felelősségre, nem büntették meg olyan tettekért az embereket, amik amúgy az év nagy részében akár komoly retorziót is vontak maguk után.
Magának a karnevál elnevezésnek egyébként több magyarázata van, a legelfogadottabb, amely a kereszténységhez kapcsolja, a szót a latin carne, vagyis hús szóból és a levare/vale elhagyni szavakból eredezteti, a karnevál ugyanis húshagyókeddig, vagyis a nagyböjt kezdetét (hamvazószerdát) megelőző napig tart.
