Bubifrizurák, rum és pezsgőtornyok: A Jazz-korszak igazi hősei a szeszcsempész nők voltak
Jazz, Nagy Gatsby, bubifrizura, hosszú cigarettaszipkák, pezsgőtornyok: az 1920-as évek a szesztilalom és egyben legendás bulik időszaka volt Amerikában. Mind a szigorú törvény bevezetésében, mind a csempészetben, mind pedig a tilalom feloldásában megkerülhetetlen szerepet játszottak a nők.
Mi történik, ha valahol a rum olcsóbb, mint a tea?
Amerikában az 1820-as években, pontosan egy évszázaddal a szesztilalom bevezetése előtt könnyebben lehetett rumhoz jutni, mint egy csésze teához. A sörözőkben pedig - ahova nem léphettek be nők - ingyenes büfé asztal várta a vendégeket, alaposan megrakva füstölt halakkal, sós pereccel, szendvicsekkel és sajtokkal. Ebből már sejthető a korszak egyik legfontosabb társadalmi problémája: a férfiak alkoholizmusa teljes családokat tett tönkre.
A bárpultnál hagyták az összes pénzüket, a bordélyokból hazavitték a szfiliszt, amivel megfertőzték a feleségüket és verték a családjukat. A korabeli amerikai nők az alkoholnak csak a hátrányait látták, a kellemes oldalával nem nagyon találkoztak. Így az antialkoholista lobbi és a nők szavazati jogáért küzdő szüfrazsett mozgalmak kéz a kézben jártak Amerikában. Hiszen „Egy alapvetően nőket érintő probléma sohasem lesz megoldva, ha a döntéshozók kizárólag férfiak” vallották.
Az egyik legbűnösebb élvezet, amiről senki nem tud lemondani, és nem, nem a csokoládé az, hanem a pletyka
Amerika szigorú protestáns asszonyai imakörökkel, felvonulásokkal, de ha kihozták őket a sodrukból, bárok szétverésével is harcoltak az alkohol szabad forgalmazása ellen. Végül sikerült nekik:
Amerikában 1919-ben bevezették a szesztilalmat, egy évvel később pedig a nők is megkapták a régóta áhított szavazati jogot.
1919. január 17-étől mindenki csak azt az alkoholt tarthatta az otthonában, amelyet még az előző nap odaszállított. Így aztán 1919 első hetei kicsit olyanok voltak, mint amikor egy évszázaddal később a koronavírus járvány elején az emberek WC-papírt próbáltak óriási mennyiségben felhalmozni. Ebben az esetben azonban Amerika egy hatalmas járvány után, nem pedig előtte volt.
Az Első Világháború és a spanyolnátha járvány pusztítása után az emberek szórakozni akartak, és ez alatt nem szolid könyvklubokat értettek. Így az 1920-as évek végül korántsem a visszafogottság évtizede lett: hetek alatt illegális bárok, vagyis speakeasy-k ezrei nyíltak Amerika nagyvárosaiban, ahol továbbra is szabadon lehetett szórakozni. Sőt, szabadabban, mint valaha!
Jazz! It Girls!
Ez volt az első olyan időszak az amerikai történelemben, amikor nőket is beengedtek bárokba, hiszen a teljes illegalitással megbomlottak a bevett társadalmi normák. Márpedig rengeteg korabeli nő volt, aki az absztinenciáért küzdő asszonyokkal ellentétben egyáltalán nem tartotta a szeszt a Sátán kacsintásának; és lelkes fogyasztóként bulizta át az évtizedet. Ezek a fiatal nők már a háború után lettek felnőttek, és fütyültek a szüleik generációjának elavult szabályaira.
Levágatták a hajukat, eldobták a fűzőjüket, térdig érő ruhákat hordtak, festették magukat, jazzt hallgattak, nyilvánosan dohányoztak és persze rengeteget ittak és táncoltak. Ikonjuk pedig A Nagy Gatsby írójának, F. Scott Fitzgeraldnak a felesége és múzsája, Zelda Fitzgerald volt. Még az „It Girl” kifejezést is a Jazz korszak lányainak köszönhetjük: a titulust először Clara Bow némafilmsztár érdemelte ki, az 1927-es „It” című filmje után.
A kor bulija elképesztőek lehettek, azonban a ki tudja honnan csempészett alkohol minősége a legtöbb esetben megkérdőjelezhető volt. Viszont a penetráns ízt elvették az 1920-as években berobbanó koktélok. Sőt, ironikus módon rengeteg mai is népszerű recept született a tilalom éveiben, mint a Sidecar, a Tom Collins, vagy az Old Fashioned. A munka nélkül maradt mixerek pedig gyakran Európába vándoroltak, exportálva azt az alkoholfogyasztási kultúrát, amelyet a hazájukban mindenáron ki akartak írtani.
Bubifrizurás szeszcsempésznők
Ahogy az addig mindenki számára elérhető alkohol a tilalommal csak még vonzóbb lett, a szeszcsempészet is turbófokozatra kapcsolt. Hiába költött az állam iszonyatos vagyonokat a törvény betartatására, a börtönök hamarosan annyira megteltek, hogy már nem tudtak új lakókat fogadni. A nők pedig nemcsak passzív fogyasztóként, hanem nagyon is aktív és sikeres szeszcsempésznőként is tevékenykedtek ezekben az években, és a szesztilalomnak köszönhetően sokan pillanatok alatt hatalmas vagyonokra tettek szert.
Az a tény, hogy ebben az időszakban nem sokat feltételeztek a nők értelmi képességeiről jól jött a különböző illegális tevékenységeknél. Hiszen a hatóságoknak sokszor eszébe sem jutott, hogy a szervezett bűnözés szálait egy bubifrizurás nő mozgatja, egyik kezében cigaretta szipkával, a másikban egy méregerős koktéllal. Ha pedig mégis elkapták őket, általában megúszták egy enyhe büntetéssel.
A szeszcsempésznők sikeréhez az is hozzájárult, hogy számos amerikai államban tilos volt nőket motozni, így gyakran a rendőrök meg sem állították azokat az autókat, ahol egy nő ült a volánnál, a csomagtartóban pedig háborítatlanul gurultak tovább az üvegekkel teli rekeszek.
A merész szeszcsempésznők közül is kiemelkedik Gertrude Lythgoe, azaz „Cleo”, aki lehengerlő profizmussal vágott bele illegális üzelmeibe. Lythgoe az 1910-es évek végén gyorsíróként dolgozott egy brit likőr importőrnek New Yorkban, de nem érte be ezzel a tipikusan női szakmával. Ő lett az első nő Amerikában, aki engedélyt szerzett nagybani alkohol értékesítésre.
Mikor 1920-ben beköszöntött a szesztilalom, Lythgoe egy pillanatig sem érezte úgy, hogy le kéne lassítania, és a rum nagyhatalom Bahamákon ütötte fel a tanyáját. Míg a csempészek többsége ócska, otthon készített, befőttesüvegekben lötyögő whiskyt próbált eladni, Lythgoe Írországból és Skóciából importálta az italt a Bahamákra, ahonnan végül Amerikába csempészte át a rekeszeket, ahol a leggazdagabbaknak tudott értékesíteni.
A szesztilalom krónikája olyannyira összefonódik a nők történetével, hogy még az időszak végét is egy asszonynak köszönhetik az amerikaiak. Pauline Sabine egy jómódú és befolyásos elvált nő volt, aki eleinte hitt a szesztilalom pozitív hatásaiban. Azonban Sabine számára a gyakorlatban rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a tilalom valójában nem vezet eredményre, így végül kitartóan lobbizott a szesztilalom eltörléséért, amit 1933-ban sikerült elérni.
A szesztilalom sohasem tért vissza, azonban a korszak popkulturális hatása a mai napig tart:
Az 1920-as évek egyik legsikeresebb írója és a Jazz korszak krónikása F. Scott Fitzgerald leghíresebb műve A Nagy Gatsby a mai napig filmeket, baletteket és megszámlálhatatlan tematikus bulit ihlet, pezsgőtornyokkal és az elmaradhatatlan hosszú cigaretta szipkákkal. Amerika és Európa nagyvárosaiban pedig most is működnek immár legális speakeasyk, rafinált koktélokkal és jazz koncertekkel, ahova csak a foglaláskor adják meg az aznapi jelszót, ha egyáltalán klubtagság nélkül be lehet jutni.