A cél, hogy a szabadulás után legalább ugyanolyan, de inkább jobb mentális állapottal térjenek haza, mint ahogy bekerültek - interjú Prikidánovics Petra börtönpszichológussal
A börtön intézménye az időszámításunk előtti korszakokig nyúlik vissza, és mindig is fontos társadalmi szerepet játszott. A bűnt elkövetettek számára kialakított létesítmények működése sokat formálódott az évszázadok során, de sosem vált egységessé. A börtönök között az országok és a jogrendszerek függvényében mai napig mutatkoznak eltérések, azonban a legtöbb intézményben már általánossá vált a pszichológusok alkalmazása.
Prikidánovics Petra főhadnagy, a Kiskunhalasi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet megbízott szakpszichológusa mesélt nekünk munkájáról és a börtönpszichológia kiemelt szerepéről.
Személyiségbeli kompatibilitás
Prikidánovics Petra 2021 áprilisában szerelt fel a Kiskunhalasi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, előtte pedig a pedagógiai szakszolgálatnál dolgozott. A főleg gyerekekkel folytatott munkája nevelési tanácsadást és szakértői bizottsági tevékenységet jelentett, de nem igazán találta benne önmagát. „Mindent megtettem, és próbáltam megfelelni, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én terepem. A bv. intézetben azonban úgy érzem, megtaláltam a helyem. Nyilván nem való mindenkinek a börtön.
Kellő határozottságot és talpraesettséget követelő feladat, de ha megvan a személyiségbeli kompatibilitás, akkor itt ugyanúgy megtalálhatjuk a hivatásunkat” - mondta a szakember. Munkája egyik legfőbb pozitívuma, hogy egy kiváló csapat része lehet. A börtön működésében kiemelten fontos a szakterületek szoros együttműködése és a rendszerszintű gondolkodás. A pszichológia nem lenne sikeres a reintegrációs vagy a biztonsági szakterület gördülékeny működése nélkül, és ez fordítva is igaz.
Még mindig az EU-s tagállamok után kullogunk abortusz ügyben - íme a magyar valóság 2024-ben
A pszichológiai ülések például a biztonsági osztállyal közös szervezést igényelnek, mivel a felügyelők vizsgálják át a fogvatartottak ruháit, indokolt esetben pedig még az alkalmakat is biztosítják jelenlétükkel. „Úgy gondolom, ez akár egy életen át is végezhető munka. Egyes kollégák évtizedek óta dolgoznak a rendszerben, sokan innen is vonulnak nyugdíjba. Minden a jó szakmai csapaton, a folyamatos információáramláson és a támogató magánéleti háttéren múlik.”
Nehezítő tényezők
A börtönökben végzett munka több szempontból is speciális. Egyrészt számtalan inger éri az ott dolgozókat, amelyek kimerítőek. Ilyen például az, hogy nap mint nap rengeteg emberrel kerülnek kapcsolatba, legyen az fogvatartott, kolléga, vagy az idegrendszert megterhelő zaj, mint a rácsok csapkodása vagy a sípolások. Másrészt extra megterhelést jelent a szigorú szabályok szerinti munkavégzés, a kiemelt felelősség és az állandó készenléti állapot.
„Börtönpszichológusként nemcsak segítő szakemberek vagyunk az intézetekben, hanem hivatásos felügyeleti tagok is.
Ebből adódóan a szerepkonfilktusokkal is meg kell küzdenünk.
Ha például egy fogvatartott a folyosón nem tartja be a szabályokat, nem viselkedik megfelelően, akkor nekünk, mint pszichológusoknak is rendre kell utasítanunk. Nehézséget okozhat a két szerep közötti váltás: a szabályok betartatása, és a tanácsadási helyzetben való találkozás, ahol bizalmi légkört kell megteremteni.” Ezenkívül a pszichológus elmondta, hogy eleinte szokatlan volt számára, hogy a civil életben tudta, ha egy kliens felkeresi, akkor valóban segítségért fordul hozzá, és biztos lehetett benne, hogy létező problémát kell orvosolnia.
A börtönben viszont sok esetben tapasztalható, hogy a fogvatartottak megpróbálják félrevezetni, manipulálni, hogy valamilyen előnyre tegyenek szert, és ennek érdekében szimulálnak, valótlanságot állítanak. „Kellet egy kis idő, hogy ezeket átlássam, és megtanuljam kezelni a játszmákat. Főleg a visszaesőknél kell figyelni, mert sajnos esetükben gyakoribb a manipulatív tendencia.”
Szakmai kihívások
A főhadnagy a kiskunhalasi intézetben felnőttkorú fogvatartottaknak segít, nőknek és férfiaknak egyaránt. A bűncselekmény természetét tekintve a szabálysértést elkövetettektől, akik néhány napos elzárásukat töltik, a vagyon elleni bűncselekményt elkövetőkön át egészen az emberölés miatt elítéltekig és a szexuális bűnelkövetőkig terjed a skála.
„Minden esetben elmondom a fogvatartottaknak, hogy az én feladatom nem az ítélkezés, azt a bíró már megtette. Ők azért vannak itt, hogy letöltsék a büntetésüket, én pedig azért, hogy ezalatt megfelelő legyen a mentális és pszichés állapotuk. Legyen szó enyhébb vagy komolyabb bűntettről, az egyéni értékrendemnek nem szabad befolyásolnia a szakmai munkámat. A cél, hogy a szabadulás után legalább ugyanolyan, de inkább jobb mentális állapottal térjenek haza, mint ahogy bekerültek.”
A börtönpszichológusoknak komoly felelősségük van, hiszen véleményükkel olyan döntések előkészítésében vesznek részt, amelyek nemcsak a fogvatartottak életére, hanem a bv. intézetek biztonságára is nagy hatást gyakorolnak. A bírói döntés mellett a pszichológusok nagy szerepet játszanak az olyan büntetés-végrehajtási ügyekben, mint a feltételes szabadságra bocsátás vagy a reintegrációs őrizetbe való kihelyezés.
Körültekintően megvizsgálják az adott fogvatartottat, az eddigi életútját, a börtönben tanúsított magatartását, és ezek alapján következtetnek, hogy mire lehet számítani abban az esetben, ha kiengedik az illetőt. Lényeges azonban, hogy a büntetés letöltését követően a fogvatartottakat pszichológusi vélemény alapján sem tarthatják bent tovább.
Kiváltság, ha meghallgatnak
Bevonuláskor mindenki átesik egy részletes befogadási eljáráson. A prevenció kiemelkedő szempont, így minden fogvatartottal foglalkoznak egészségügyi szakemberek, reintegrációs tisztek és egy pszichológus is. A befogadás során a szakemberek felmérik az újonnan bekerülők aktuális pszichés állapotát, és felállítanak egy anamnézist, amelyből következtetni tudnak az esetleges kockázati tényezőkre. Ilyenek lehetnek a függőségek, a szerhasználat vagy a korábbi öngyilkossági kísérlet.
Ezek alapján javaslatok tehetők a fogvatartottak kezelésére. „A rabok alapvetően nyitottak a pszichológusokkal szemben. Tudják, hogy van szavunk a börtönben, és a saját érdekük, hogy együttműködjenek.
Inkább kiváltságnak tekintik, hogy meghallgatják őket és élhetnek a lehetőséggel.
Termesztésesen vannak olyanok is, akik elzárkóznak és nem működnek együtt, de ez is információval szolgál. Nem az elkövetett bűncselekmények függvénye, hogy hogyan viselkednek a szakemberekkel, sokkal inkább személyiség kérdése.”
Minden fogvatartottnak joga van pszichológusi meghallgatást kérni, és ha kiadnak egy kérelmet, akkor a szakembereknek kötelességük őket meghallgatni. Sokan élnek a lehetőséggel, de vannak olyanok is, akik nem. A rendszeres szemlék alkalmával a pszichológusok végigjárják az összes zárkát, megkérdezik a raboktól, hogy minden rendben van-e, monitorozzák a hangulatot, és lehetőséget biztosítanak beszélgetés kezdeményezésére.
Előfordulnak csoportos foglalkozások is, például az asszertivitást fejlesztő vagy a szerhasználóknak segítő csoportok, az agressziókezelő vagy épp a dohányzásról való leszokást célzó tréningek.
Bent egészen másban mérjük a sikert.
„Számomra már az is annak számít, ha a befogadás alkalmával felismerek egy olyan állapotot, helyzetet, amelyre rögtön tudunk reagálni, és nem alakul ki nagyobb probléma. Siker az is, ha csoportfoglalkozást tartok, és láttom, hogy a fogvatartottak képesek megnyílni, kicsit feloldódni és vannak felismeréseik a saját életükre vonatkozóan.”