„A mentális fellégzés inspirál” - Ilyen egy bohócdoktor napja
A nehéz időszakok monoton, véget nem érő komorságát megtörheti a nevetés és felszabadultság érzése. Van, hogy egy betegség vagy baleset következtében a kórház szürke falai közé kényszerülünk. Fájdalommal és félelemmel vágunk neki az ismeretlen, új helyzetnek, ám délutánonként előfordul, hogy egy-egy piros orr bukkan fel az addig csendes kórteremben, megtöltve azt zenével, játékkal és jókedvvel.
A PIROS ORR Bohócdoktorok Alapítvány 1996 óta több mint 500 000 beteg gyerek és több ezer idős ember számára színesítette meg az otthontól távol töltött időt. Vajon milyen lehet egy bohócdoktor élete? Hogyan válik valaki piros orrú kórházi szakemberré? Barna Lillának, avagy Dr. Pipacsnak egy napján keresztül választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, miközben megismerhetjük kit takar a jellegzetesen komikus piros orr.
Egy mindennapi hős története
Barna Lilla 2023-ban csatlakozott a bohócdoktorok csapatához, miután 2020-ban lediplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus-rendező szakirányán.
„Az egyetem elvégzése után a Narratíva Társulat tagja lettem. Emellett több független előadásban is dolgozom színészként, de rendszeresen oktatok, olykor rendezek vagy koreografálok. Azt hiszem a folyamatos útkeresők közé tartozom, szeretek több mindent csinálni.
A lehetőséget Manyasz Erika kollégám, a közös szobaszínházi projektünk során ismertette meg velem, hiszen ő már akkor PIROS ORR bohócdoktorként dolgozott. Szakmailag is felnézek rá, így mély nyomot hagyott bennem, amikor azt mondta, szerinte remek bohócdoktor válna belőlem” - számolt be Lilla piros orrú karrierjének kezdetéről.
Eleinte csak ismerkedett a lehetőséggel, de a téma folyamatosan vissza-visszaköszönt az életébe. Végül tavaly jelentkezett az alapítvány által meghirdetett felhívásra, ahol egy három fordulós felvételit követően választották ki. A különböző tréningeken és workshopokon való részvétel után civil megfigyelőként csatlakozott egy bohócdoktor páros mellé a kórházban. Néhány alkalommal később pedig már Lilla is beöltözhetett, és ténylegesen nevettetővé vált.
Alapvetően mindig párban látogatják a gyerekeket vagy időseket, de vannak speciális programok is, ahol akár egyedül vagy többen is lehetnek. Motivációjáról elmondta, hogy egyfelől a gyerekekkel való kapcsolatteremtés mindig is foglalkoztatta, hogy miként lehet őket megszólítani. Mi az a formanyelv, amivel partnerként tudja kezelni őket.
„Másrészt úgy gondolom, hogy a betegség egy beszűkült tudatállapot, amit a kórházi körülmények csak tovább fokoznak. Az ismeretlen környezetben és szituációban, ahol szinte úgy érzi az ember, hogy még a falak is összenyomják, a humor, a bohócműködés lehet olyan lehetőség, ami segít kizökkenteni ebből az állapotból, legyen szó gyerekről, felnőttről vagy idősről.”
Ahhoz, hogy valaki képessé váljon meggyógyulni, sokszor nem elég csak pihenni és bevenni a gyógyszereket. Kell egy-egy mentális fellélegzés is. Ez az, ami inspirál.
Érkezz meg a térbe
Lilla minden reggelét egy teával és reggelivel kezdi, miközben végiggondolja a napját. „Nincsen különösebb rutinom, inkább várakozással teli vagyok, mert minden alkalom más. Átgondolom az adott nap helyszínének lehetőségeit, előkészítem a ruháimat, a kellékeimet és feltöltöm a buborékfújót, ami elengedhetetlen eszköze a látogatásoknak.” Általában hetente egyszer ölti magára Dr. Pipacs szerepét, hogy meglátogassa a kórházban fekvő gyerekeket, de vannak hónapok amikor sűrűbb a beosztása.
A nyugodt idegrendszer titka a légzésben keresendő
A mozgás egészen kicsi kora óta fontos része az életének, és hiszi, hogy ezen a csatornán keresztül jobban kifejezhetjük és megérthetjük önmagunkat. Bohócdoktorként alakított karakterére is ez jellemző. Esténként szomatikus mozgásképzésen fejleszti magát, délelőttönként pedig kreatív mozgást oktat a Pesti Magyar Színiakadémián, illetve a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban.
A kilenctől fél tizenegyig tartó órán Lilla a bemelegítést követően a légzés és a mozdulatok kapcsolatára helyezte a fókuszt. „Szeretem azokat a napokat, amikor tanítok a kórházi elfoglaltság előtt. Ilyenkor már reggel nyolckor felébred az idegrendszerem, és ez segít ráhangolódni a délutánra is.
Bohócdoktorként és tanárként is megtanultam, hogy jó, ha van tervünk, óravázlatunk, viszont adott esetben tudnunk kell felülírni azt. Nem szabad, hogy a változás félelmet okozzon, sokkal inkább kíváncsiságot, a felfedezés örömét érdemes megtalálni ezekben a helyzetekben.
Bár Lilla szerint nincs ez másként a színpadon sem. A diákok kecses mozdulatait a zene ütemes dallama és az ő hangja néhol lassan, néhol gyorsan vezette egészen az óra végi elcsendesedésig.
Bohócdoktori vizit a Bethesda Gyermekkórházban
A PIROS ORR Bohócdoktorok Alapítvány harmincöt bohócdoktora tizenhat gyerekkórházban felel heti rendszerességgel a jókedv és az önfeledt atmoszféra megteremtéséért. A Bethesda Gyermekkórház az egyik állandó „porondjuk”, amely egyben az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ is. Évente több ezerre tehető az égési sérülések miatt kórházba került gyerekek száma, az intenzív osztály ellátására szorulóké pedig száz-kétszáz közé tehető.
A központ speciális eszközökkel, kötszerekkel és szaktudással fogadja a súlyos eseteket is. A gyermekkórházi osztályok között pedig fellelhető belgyógyászat, radiológia, sebészet, neurológia, rehabilitáció, fül-orr-gégészet és sürgősségi betegellátás. Miután Lilla megérkezett a kórházba, elment átöltözni a délutáni „bevetésre”. Elmondta, hogy mint mindig, mára is vannak ötletei és eszközei, de fontos felmérni a szituációt, a teret, a kis betegek állapotát, és előfordul, hogy változtatni kell a másodperc tört része alatt.
Nincs két egyforma alkalom. Van egy terv, egy cél, de ezt számtalan dolog felülírhatja. A figyelem a kulcsszó. Figyelni kell a gyerekre, a szülőre, a szoba energiáira, a partnerre és önmagadra.
Időközben aznapi társa, Boros Ádám is megérkezett, aki szintén színészként dolgozik a mindennapokban, és fantasztikus bohócpárost alkotnak Lillával. Az öltöző ajtaján már Dr. Pipacs és Dr. Gurtni lép ki, és azonnal, még a folyosón megkezdődik a műsor. A kisebbek félénken, de huncut mosollyal figyelik bohócjátékukat, míg a nagyobbak telefonjaik mögül, de kíváncsian szemlélik az eléjük táruló rövid civódást.
A folyosók csendes némaságát hirtelen töri meg a két bohócdoktor harsány éneklésével és játékával. A napi vizitet a csecsemő osztályon kezdik. „Először mindig érdeklődünk az ápolóknál, hogy milyen a hangulat, melyik szobába tudunk menni, mert előfordul, hogy a betegség fajtájából fakadóan valahová tilos bemennünk. A kicsiknél nagyon szeretünk zenélni, énekelni és buborékokat fújni.
Azt hiszem a bohóc működés a jó értelemben vett egyszerűségről szól. Időnként csak annyira van szükség, hogy megjelenj és buborékot fújj. Se több, se kevesebb. Itt tanultam meg, hogy néha az olyan apróság, mint egy szappanbuborék mekkora jelentőséggel bír valójában. Van egy gasztro színházi előadásom, (Létvágy) ahol nyílt színen papírrepülőt hajtogatok a nézőkkel együtt. Felnőtt emberekről van szó. Imádják!”
Lilla elmondta, hogy a betegség típusától és az életkortól is nagyban függ, hogy milyen programmal készülnek. A csecsemőknél gyakran használja nagy, piros legyezőjét, a tinédzsereknél finom humorát, máshol pedig csak atmoszférát teremtenek, míg az idősotthonokban egészen komplex kis történetekkel rukkolnak elő.
A kórház részeit bejárva egy pillanatra sem esnek ki a szerepből. Mosolyt csalnak az aggódó szülők, az unatkozó tinik, a lépcsőkön szaladó orvosok és ápolók arcára éppúgy, mint a babák pufók kis orcájára.
Sokszor már a folyosón megkezdjük az előadást. Táncolunk, buborékot fújunk, zenélünk, de volt már, hogy be sem léptünk egy kórterembe, hanem hangjátékot adtunk elő az ajtón keresztül.
Piros orr élmények
Lilla a tíz évre visszanyúló színészi pályafutása során megtanulta, hogyan kerekedjen felül a saját hangulatán, gondjain, ha kell, de még sohasem érezte, hogy ne lenne kedve felölteni bohócdoktori jelmezét. „Természetesen előfordul, hogy fáradtabb vagyok, ilyenkor megiszom egy kávét. Úgy gondolom, az energiaáramlás oda-vissza hat, így remélem a vizitek során hozzám hasonlóan a gyerekek is tudnak töltekezni. Teljesen a helyemen érzem magam.”
Elmondta, hogy bohócdoktorként eltérő minőségben van jelen a kórházakban, mint civilként, így más szemmel tekint a gyógyulókra. Ez a nézőpont váltás valójában szükséges ahhoz, hogy az ember jól tudja végezni a munkáját.
„Kiemelkedőnek éltem meg a mai napot. Nagyon jó volt az összhang a partneremmel, és a közönséget is teljesen befogadónak éreztem. Sok apró színfolt akadt.”
De ma történt velem először, hogy az egyik édesanya utánunk szaladt a folyosón, hogy a kezünkbe adjon egy rajzot, amit a kislánya készített nekünk. Megérintő gesztusok ezek
Végül egy emlékezetes történetet idézett fel. Speciális betegekhez, köztük anorexiásokhoz is járnak, akik betegségükből fakadóan pszichésen nagyon zártak és nehezen elérhetők. Áprilisban a tánc világnapjához közeledve egy alkalommal képzeletbeli tánctérré alakították a kórtermet, ahol Lilla egy koreográfiát próbált megtanítani bohócpartnerének, aki folyamatosan elhibázta azt.
Ahol legtöbbször alig-alig kapnak reakciót, ott a mozgásfókuszú produkció olyan áttörést ért el, hogy többen is hangosan kacagtak.
„Nem mindig az a cél, hogy megnevettessük őket, hiszen néha elég csupán annyi, hogy másra tereljük a figyelmüket, elérjük, hogy testhelyzetet váltsanak. Így ha csak egy pillanatra is, de kizökkennek a monotonitásból. A bohócműködés a rácsodálkozás játéka, akárcsak a gyerekeké.”