B. Nagy Réka és falkája: az énekesnő elárulta, milyen hatkutyás gazdinak lenni
B. Nagy Réka az online világban vált annyira népszerű énekesnővé, hogy idén a GLAMOUR Women of the Year díj jelöltjei között is szurkolhattunk neki. A zenén túl social média tevékenységével rendszeresen edukál és közösséget épít.
Az énekesnő kutyái állandó szereplői az Instagramjának, történeteivel a felelős állattatásra is felhívja a figyelmet. Hogy milyen hatkutyás gazdinak lenni és hogy éli meg egy-egy klipje online premierjét, Réka elárulta nekünk.
Jelenleg hat kutyátok van. Mióta ez a szenvedély?
Gyerekkoromban is mindig állatokkal éltünk. De nem csak kutyák, volt tengerimalacunk, teknősünk, halaink, gekkónk. Valószínűleg innen fakad, hogy szeretem az állatokat. A sors fintora, hogy elméletben allergiás vagyok az állatszőrre, de gyakorlatban ezt nem tapasztalom. Anyukám azt vallotta, hogy nem kell mindentől félteni, meglátjuk, hogy hozzászokik-e a szervezetem. Hozzászokott.
Nekünk isteni - de a kutyáknak is? Utánajártunk, mi történik a kisállatokkal a Puppy Yoga közben és után
Hat éve, karácsonykor érkezett a férjemmel, Dáviddal közös életünkbe Marvey, a kis tacskó. Aztán úgy álltunk hozzá, miért ne jöhetne még egy. Aztán még egy, és még egy... Így jelenleg hatan vannak.
Mennyire szab szigorú keretet az életeteknek, hogy hat kutyáért vállaltatok felelősséget?
Eléggé meghatározza. Hat éve vagyunk együtt Dáviddal, de idén jutottunk el először együtt nyaralni. Alapjáraton egyébként ők nagyon jól elvannak itthon. Amikor nem tartózkodunk itt, nagyon féltem és nem engedem ki őket, bármi megtörténhet, ha nincsenek felügyelet alatt. Hozzászoktak ehhez, órákig képesek békésen aludni. Úgy szervezem a napomat, hogy bizonyos időközönként haza tudjak hozzájuk jönni, kiengedem őket, játszanak.
Dáviddal beosztjuk, ha például hétvégén hosszabb időre kell elmennem, ő marad itt velük. Mindig kalkulálunk, játszunk az idővel, és ugye az is bejött a képbe, hogy Marvey lebénult. Ez az egész egy folyamatos logisztika. Ha nem tudunk hosszabb ideig hazajönni, valamelyikünk magával viszi Marvey-t. Nyilván sok lemondással is jár, a szilvesztert például mindig itthon töltjük, és ritkán jutunk el kettesben valahová hosszabb időre. Ha mégis utazunk, anyósom és édesanyám segítenek ilyenkor, imádják a kutyákat ők is.
Ki tudsz ilyenkor kapcsolni, vagy aggódsz, hogy vajon mi történik otthon?
Nagyon nehezen. Már a búcsúzkodásnál is azt éreztem, hogy egy évre megyünk el. Mindegyiket végigsimogattam, elmondtam nekik, hogy velük lesz a „Mama”. Anyukáink mindig úgy hivatkoznak rájuk, mint a gyerekekre, és ők nevezték el magukat így. Mindkettőnk anyukája azt szokta mondani, hogy nincs velük semmi baj, összebújnak, szeretgetik őket.
De hiába, azért mindig stresszelek kicsit, hogy minden rendben legyen. És hát a szülőket sem akarom minden pillanatban zaklatni, hogy küldjenek fotót. Azért óránként rá szoktam kérdezni, mi a helyzet. Ez egy folyamatos aggódás, el sem tudom képzelni, mi lesz, ha egyszer gyerekem lesz. A másik pedig, azon túl, hogy nem tudok igazán kikapcsolni, hogy bárhol is vagyunk, a második napon már mindig hazavágyom.
Mennyire befolyásolta a hat kutya közti dinamikát, hogy az egyikükkel speciálisabban kell bánni a bénulás miatt? Ez rájuk is hat?
Marvey mindig is egy kanapékutya volt, szerencsére sokban nem befolyásolta ez az esemény az ő életét. Előtte is egész nap feküdt, nem szeretett nagyon mozogni, nem olyan a személyisége, mint a husky-nknak vagy a border collie-nknak, akik folyton rohangálnak, nagyon energikusak. Neki nem kellett emiatt sok dologról lemondani, de az nagyon szörnyű, hogy közben mégsem tud magától lejönni a kanapéról, mi emeljük le.
Ügyesen kúszik, ügyesen közlekedik a kis kocsijával, de ilyenkor is várja, hogy mehessen a kanapéra vagy a hordozó táskába. Egyébként az elején féltem tőle, hogy a többiek hogyan viselkednek majd vele. De meglepően nincs változás, ugyanúgy játszanának vele, amiben partner is, rohanni pedig előtte sem rohant utánuk. A falkában nem történt nagy változás.
Marvey-nak nagy tragédia, hogy nem mozog a két hátsó lába, mégis, azt látom rajta, hogy azóta sokkal boldogabb. Tudja, hogy többet van a kezünkben, jöhet mindenhova, élvezi a kiemelt figyelmet. Próbáljuk számára a kiegyensúlyozott életmódot biztosítani.
A social médiában a követőidet az egymás és önmaguk elfogadásra ösztönzöd, sokat edukálsz. Kutyás témakörben mennyire van erre szükség? Több helyen látni olyan megnyilvánulásokat, amikor a kommentelők cikizik azokat, akik teljes értékű családtagként tekintenek kedvenceikre.
Érdekes, hogy minden másba bele tudnak kötni a kommentelők, de nálam ebbe még soha nem álltak bele. Az én platformomon látszik, hogy gyermekeimként szeretem a kutyáimat, és hasonló történeteket osztanak meg a követőim is. A kutyás közösségekkel viszont néha nehéz, jellemzően sokan szeretnek mindenbe belekötni. Van, amikor jó szándékkal írnak le nekem olyan tippet, ami nagyon hasznosnak bizonyul, de néha meg azon megy a fanyalgás, hogy miért van a kutya a kanapén, vagy miért egy adott tápod kapnak.
Kicsit olyan lehet ez, mint a baba-mama csoportokban. Ott is sokan szeretnek mindent jobban tudni, miközben a kutyás is egy támogató közösség alapvetően. Edukálni számomra a felelősség kapcsán fontos, hogy tudjuk, ha vállalunk egy kutyát, az kötelezettségekkel és költségekkel jár. Hogy vannak orvosi kiadások, figyelni kell a kullancsokra. Az állatorvosunk mesélte, hogy előfordul, hogy valaki rendszeresen viszi a kutyát kozmetikushoz, miközben kimaradnak az éves oltások.
Neked az önkeresésedben, az úton, hogy harmóniába kerültél önmagaddal, mennyire segített, hogy kutyás vagy?
Valójában az egész életemet meghatározza, hogy kutyás vagyok. A felelősségvállalást erősítették meg bennem a kutyáim.
Attól, hogy kutyássá váltam, felelős lettem egy olyan élőlényért, aki egész nap azt várja, hogy velem lehessen, tőlem kap vizet és ételt.
Ez a felelősségtudat nagyon fontos. Nekem furcsa, ha valaki állat nélkül éli az életét. Elfogadom természetesen, de gazdinak lenni szerintem a felnőttévállásban egy fontos pont.
A kutyáid hogy viszonyulnak a zenédhez?
Ha zenért írok, bejönnek mellém, körülöttem vannak. Mozart kutyánk ilyenkor végig mellettem alszik. Biztos vagyok benne, hogy az állatokat nyugtatja a zene.
Ma, amikor az interjú készül, különleges nap van. Online klippremier. Hogy éled meg ezeket a pillanatokat általában?
Nagyon stresszes ember vagyok, bármire rá tudok feszülni. Szeretem, ha minden időben megtörténik, így aggódom, hogy minden sínen legyen. Érdekes, hogy ma is ugyanaz az izgalom van bennem, mint a legelső YouTube-videóm feltöltésénél. Ugyanúgy izgulok. Egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az emberek reakciója.
Az online világból jössz, így azonnali a közönséggel a kapcsolatod.
Ez egy furcsa kapcsolat. Sokkal inkább érzem azt, hogy a barátuknak tekintenek, mintsem elérhetetlennek. Én hiába rajongok Avril Lavigne-ért, ha írnék neki (bár nem terveztem), tudom, hogy soha nem fog válaszolni. Az oldalomon viszont kialakul egy olyan fő mag, bázisa a követőimnek, akikkel előfordul, hogy napi szinten is kommunikálok. Amikor találkozom velük egy koncert után, mindig meglep, hogy mennyire ismernek.
Tudják, melyik a kedvenc gumicukrom, készítenek nekem kutyás bögrét. Figyelnek az apróságokra, amit megosztok, és tényleg úgy kezelnek sokan, mintha egy barát lennék. Ugyanakkor, nyilván az életem egy részét mutatom csak meg a közösségi médiában, így ez persze egy sarkított valóság. Úgy érzem, jól tudom kezelni ezt a helyzetet, de nem titok voltak már ebből furcsa helyzeteim, hogy ők úgy érzik a barátaim, de valójában nem ismernek.
A januárod egy különleges telefonhívással indult, jelölést kaptál a GLAMOUR Women of the Year díjra az év énekesnője kategóriában.
Felfoghatatlan volt. Most is durva belegondolni, hogy idén ez megtörtént, nekem ez óriási mérföldkő a karrierem tekintetében. Ez egy megerősítést jelent nekem, hogy érdemes csinálni. Ráadásul ilyen nevek mellett jelöltnek lenni... Schoblocher Barbi például hatalmas példaképem. Nagyon hálás vagyok, hogy ez megtörtént.
Dávid ilyenkor mennyire örül veled?
Dávid tényleg egy nagyon jó társ. Mindenben mellettem van, segít. Amikor ezt a jelölést megtudta, rögtön rávágta, hogy erre este koccintani kell, fantasztikus dolog. Minden lépésemben támogat. Ha koncertem van, igyekszik a legtöbb alkalommal részt venni, akár még segít videót készíteni róla, nem húzza a száját, tudja, hogy ez nekem fontos.
Ha lenne legjobb férj díj, neki adnám!
Legutóbb mire koccintottatok?
Nem is tudom. (nevet.) Szerintem ma fogunk, a klippremierre.