A biztonság illúziója: Miért nehéz továbblépni a karrierben és a szerelemben?
Számos olyan helyzet létezik, amikor eltöprengünk, talán lépnünk kellene. Ilyen lehet egy új munkahely, a megfáradt vagy csalódást okozó párkapcsolat, vagy csupán maga az élet, amikor érezzük, ismét lépnünk kellene.
Tudni valamit és tenni érte csupán ritka alkalmak esetében követik egymást. Megannyi esetben azonban hosszas mérlegelés, reménykedés és várakozás előzi meg a sorsdöntő lépéseket, hiszen a változás, a jobbá válás lehetősége minden helyzetben benne van. Az eredmény pedig sosem lehet más: lépünk vagy maradunk.
Lélektani háttér
A tétovázás számtalan esetben nem más, mint a tervezés, mérlegelés időszaka. Sem egy munkahelyet, sem pedig a párkapcsolatunkat nem hagyjuk ott egy szempillantás alatt, hacsak nem történik olyan dolog, amely azonnali döntésre sarkall bennünket. „Minél inkább megküzdünk egy munkahelyért, annál inkább vigyázunk rá” – mondja Csurilla Mariann, HR-vezető, aki arról is beszél, hogy a magasabb pozíciókért ádáz küzdelem folyik, sokan nem mozdulnak, még akkor sem, ha máshol esetleg több pénzt kapnának, és a körülmények is jobbak. Az ok pedig egyszerű:
a biztosat a legtöbben nem engedik el.
Az éles karrierváltás nem más, mint önmagunk boldogabb verziója
„Az egzisztenciális szorongás mindenhova begyűrűzik. Az alacsonyabb pozícióban dolgozók esetében azonban azt tapasztalom, hogy nagy a fluktuáció. Itt könnyebben váltanak a dolgozók, hiszen az alacsonyabb bérezést máshol is el tudják érni. Épp ezért itt a plusz motiváció, a jobb munkahelyi körülmények vagy a plusz juttatások tudják maradásra késztetni a dolgozókat.”
A magánéletben, egy párkapcsolatban azonban sokkal szélesebb a spektrum: állunk, várunk, reménykedünk. Szeretet, szerelem vagy csupán megszokás és a változástól való félelem mind jelen van egy ilyen helyzetben. Az összetartozás érzése a legtöbb esetben valóban olyan erős érzelmi és értelmi köteléket jelent, amelyet a felek csak nagy nehézségek árán képesek kettévágni.
„Egy kapcsolatban nem lehet elvárni, hogy mindkét fél azonos amplitúdóval lángoljon” – hívja fel a figyelmet Kiss Eszter pszichológus, aki szerint a kommunikáció, a humor azonban képes áthidalni ezeket az időszakokat. „Manapság azt látom, hogy a felek nagyon könnyen és viszonylag hamar kiégnek egymás mellett. Ha statisztikát kellene mondanom, akkor azt állítanám, hogy két év a rózsaszín köd időszaka, utána azonban elérkeznek a szürke hétköznapok.
Ilyenkor, amikor a köd eloszlik, elkezdjük látni, valóban látni a másikat. Sokszor leszünk ingerültek, türelmetlenek, sőt, ebbe az időszakba akár az is belefér, hogy allergiássá váljunk a másikra. Azok a hormonok, amelyek eddig a földöntúli boldogság érzetét adták, szépen lassan kiürülnek, és elkezdődhet a valódi kapcsolat megélése. Természetesen az is közrejátszik, hogy két év alatt mindenki belefárad abba, hogy a szebbik arcát mutassa.
Tehát láthatjuk a másikat a maga teljes valójában, és itt jön az elköteleződés valódi próbaidőszaka” - magyarázza a szakértő, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy általánosságban a második év számít egy kapcsolatban a legkritikusabbnak.
Lépéskényszer vagy teljes megadás?
A szakértő arról is beszél, hogy manapság teljesen általános, hogy negyven-ötven felett is nyitottak a felek az új kapcsolatok iránt. „Tapasztalataim szerint a nőknél jellemzőbb a kor miatti pánik, ezért is hajlamosabbak benne maradni méltatlan helyzetekben, tartanak attól, hogy bizonyos kor felett már nem találnak új párt, félnek a magánytó, ezért inkább nem lépnek.”
Az egészséges életmód alapkövetelmény, ha valaki mesterséges megtermékenyítés előtt áll
Felmerül a kérdés: vajon hol a határ? Hol van az a pillanat, amikor észrevesszük, ha már eltűnt a remény, és kinyílik előttünk az ajtó, amin keresztül végre tehetünk egy lépést a szabadság és vele együtt önmagunk felé? Zsófi harmincnyolc évesen, tizenkét évnyi házasság és két gyermek után mondott nemet a folytatásra.
„Közel öt évig próbáltam menteni a házasságom. Részt vettem különféle tanfolyamokon, amelyek rámutattak azokra a tipikus női hibákra, amelyeket elkövettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy változtassak, de úgy éreztem, megszokássá váltam. Már nem voltak nevetések, hosszú beszélgetések, egyetértések, és lassan közös céljaink sem. Abban a pillanatban, amikor egy reggel azzal a gondolattal ittam a kávém, hogy áldozat vagyok, léptem” - tekint vissza a nő, aki szerint a házasság sok párkapcsolatban csupán társadalmi kellékké válik egy idő után, de nem a boldogság és érzelmi biztonság színtere.
Ez pedig hatalmas baj, mert ez az egy életünk van, és ha ezt nem éljük boldogan, akkor az egész egy idő után kiégetté, üressé és céltalanná válik. Az élet a döntéshozatal nehézségeiről szól, különös tekintettel a munkahelyi és párkapcsolati dilemmákra. A tétovázás sokszor a biztonság kereséséből fakad, de gyakran akadályozza a fejlődést és a boldogságot.
Szakértők szerint a hosszú távú kapcsolatok és karrierhelyzetek esetében is fontos felismerni, mikor kell továbblépni, és mikor érdemes maradni. Az önbizalomhiány és a félelem miatt sokan ragadnak benne méltatlan helyzetekben, holott a változás lehetősége mindig adott. Az életben való elégedettséghez önismeretre és bátorságra is szükség van.
